Dragon Quest VIII: Journey of the Cursed King - Kritika

Nincs oka panaszkodni a Dragon Quest amerikai és európai rajongóinak. Tavaly szeptember közepén kézhez kapták a hetedik rész felújított verzióját és most, négy hónappal később már folytathatják is az utazást a nyolcadik rész újrájával. Különös kimondani, de pont ez a nyolcadik rész az, ami visszavezet minket a kezdetekhez, hiszen anno 2006-ban ez volt az első Dragon Quest-játék, ami elhagyva a japán piacot az Államokban és Európában is megjelent. Most pedig, majdnem tizenegy évvel később, ismét rávethetjük magunkat a több szempontból is mérföldkőnek számító alkotásra – ám ezúttal egy jócskán megújult és kibővített formában.

A történet nyitánya klasszikus elemekből építkezik: adott ugye egy rossz szándékú varázsló, Dhoulmagus, aki valamilyen sötét úton-módon hozzájut egy legendás jogarhoz. Bár a jogar számtalan módon használható, mágusunk úgy dönt, leginkább átkot szórna vele – egyenesen az otthonunkat jelentő kastélyra. A sötét varázslat elpusztít szinte mindenkit, ám valami különös okból kifolyólag a királyt „csupán” egy rút, apró, békaszerű lénnyé változtatja, leányát pedig… legnagyobb meglepetésünkre… egy lóvá (ez a lóvá tett királylány esete... bocs). Akad még egyvalaki, aki túléli a tragédiát, mégpedig az egyik palotaőr, őt alakítjuk mi. Hősünk fogadalmához híven a rondán helybenhagyott királyi család segítségére siet és velük, illetve nagydarab, szimpla lelkű barátjával, Yangus-szal együtt nekivágnak, hogy megleljék a sötét lelkű Dhoulmagust.

Persze később tovább bővül a csapat Jessica, a mágiájáról és merész dekoltázsáról híres nemeslány, illetve a szentséget jobbára szerencsejátékokban és italban meglelő felkent lovag, Angelo személyében. Ez a szedett-vedett, de szimpatikus négyes (azaz immáron nem egészen négyes, de erről majd később szólunk) indul neki a nagy kalandnak, hogy szörnyek és kazamaták sokaságán átverekedve magukat próbálják megmenteni az elátkozott királyt és leányát. Útjuk során aztán vidám figurák sokaságával találkoznak és számos kisebb feladatba is belebotlanak… ezek teljesítése nyilván opcionális, de legyünk őszinték – minden magára valamit is adó szerepjátékos buzgón zsákolja be az extra feladatokért járó tapasztalati pontokat.

Ha már a szörnyekről beszéltünk, muszáj megemlítenünk a csatákat is… lesz belőlük bőven. Az eredeti verziótól eltérően (ám a Dragon Quest VII felújított verziójához hasonlóan) véletlenszerű csaták helyett immáron messziről látjuk a vadonban grasszáló mumusokat. Ha összetalálkozunk velük, a legklasszikusabb JRPG hagyományoknak megfelelően bekerülünk egy arénába, ahol aztán elkezdődik a körökre osztott harc. Parancsainkat egyszerre adjuk ki, lett légyen az támadás, varázslat, tárgyhasználat, esetleg valamilyen tulajdonság beizzítása, amit aztán hőseink a szörnyekkel versengve, gyorsaságuk által meghatározott sorrend alapján hajtanak végre. Üdvös újítás a 3DS verzióban – főleg sok tíz órányi buzgó szeletelés után –, hogy magunk állíthatjuk a küzdelmek sebességét, ezáltal rövidebbre vágva a harccal töltött időt.

A mágiát automatikusan tanulják embereink, éppen elég átfedéssel ahhoz, hogy egy-egy karakter kiesése ne okozzon visszaállíthatatlan törést a csapat dinamikájában, de a jártasságok felvételéhez már pontokat kell elköltenünk. Minden hős jártas lehet négy fegyver forgatásában, de az ötödik jártasság minden karakter esetében egyedi. Ilyen névtelen főhősünk Bátorsága, Yangus Embersége, Angelo Karizmája, vagy személyes kedvencem, Jessica Szexepilje, minek hála puszta jelenlétével (és nyilvánvaló bájával) képes elzsongítani az ellenfeleket.

A viszonylag egyszerű, de bájos történet hatvan-egynéhány órája mellett számos elfoglaltsággal mulattathatjuk az időt, jó néhány közülük csak az új 3DS verzióban mutatkozik be. A régi és vadonatúj mellékküldetéseken túl ott van a Szörnyaréna, ahol az utazásaink során befogott lényekből építhetünk gyengébb-erősebb csapatot, kiknek ereje aztán egy hét szintes bajnokságon kerülhet megmérettetésre. Ott van továbbá a frissen debütált fotókihívás, mely során a világ legrejtettebb csodáiról és legritkább lényeiről készíthetünk fotókat némi extra jutalom reményében.

A grafika terén – bár a látvány színesebb és tisztább, mint ahogy egykor a PlayStation 2 verzióban azt megszokhattuk – koránt sincs akkora előrelépés, mint volt az újradolgozott hetedik rész esetében. Félreértés ne essék; a Dragon Quest VIII rajzfilmszerű külleme, bűbájos és vicces animáció pillanatok alatt képesek elvarázsolni az egyszeri játékost. Látunk majd pezsgő városkákat, ősi romokat, szélfútta pusztákat és hegyhátakat egyaránt, telve kincsekkel és szuperaranyos szörnyekkel.

Nemkülönben lenyűgöző a zene és a hanghatások, amik tökéletesen illeszkednek a színes vizuális világhoz. A városokban felcsendülő vidám dallamok, a kalandra buzdító világtérkép muzsika, vagy a barlangok zajait idéző, nyomasztó labirintus zene mind-mind a helyükön vannak. A karakterek mindegyike ékes angolsággal szólal meg és a rajzfilmekbe illő hangjáték minduntalan mosolygásra késztetett.

A legnagyobb változások azonban a történetet érintik. A többször említett vadonatúj mellékküldetések mellett ugyanis a sztori fő szála is bővült, nagyobbrészt a főhős és a főellenség múltjának eleddig hiányzó mozaikjait helyezve fókuszba, de emellett egy alternatív vég, illetve két új karakter is helyet kapott az új verzióban. A kalóz Red automatikusan csatlakozik, de Morrie szörnymester besorozásához már némi agymunka szükségeltetik.
A föntebbieken túl még bekerült egy halom új öltözék, két vadonatúj labirintus és számos, a játékélményt kényelmesebbé tevő elem, mint amilyen a gyors mentés, vagy a könnyebb teleport is.

A Dragon Quest VIII: Journey of the Cursed King 2017. január 20-án jelenik meg, kizárólag Nintendo 3DS konzolokra.