Kicsinyítés - Kritika
Nagy gondolatok kicsiben
Alexander Payne új filmje komoly díjesélyesként kezdte meg pályafutását, de már a Velencei Filmfesztiválon alaposan megosztotta nézőit, és ez a későbbiekben sem változott, ráadásul a közönség sem tudta hova tenni a filmet, amely előzetesei alapján szatirikus, szociálisan érzékeny Gulliver-parafrázisnak tűnt csupán. Ehhez képest sokkal komolyabb, mélyebb darab. És emiatt nem is lehetnénk boldogabbak.
Norvég tudósok kifejlesztenek egy eljárást, mellyel az emberek eredeti testméretük töredékére csökkenthetők le, és mivel így sokkal kisebb helyet igényelnek, sokkal kisebb lesz az input és az output, a túlnépesedés és a nyersanyagok elapadásának problémája egy csapásra megoldódik. A kicsinyítést bevállalókra ráadásul olyan életkörülmények várnak, melyekről korábban csak álmodoztak. Egy a bibi csupán: az eljárás visszafordíthatatlan, így aki lekicsinyíti magát, az élete végéig liliputi méretű marad.
Ennek ellenére az anyagi gondokkal küszködő Safranek-házaspár, Paul és Audrey (Matt Damon és Kristen Wiig) mégis beadják a derekukat, hogy eddigi életüket feladva, barátjaikat, családjukat is hátrahagyva elinduljanak egy olyan úton, ahonnan nincs visszatérés. Paul pedig csak törpévé válva döbben rá arra, mekkora problémákkal is kell szembesülnie - neki is meg a világnak is.
A Paramountnál biztosan bőszen vakarták a fejüket, mikor azon tanakodtak, hogy próbálják meg eladni a Kicsinyítést, ami első pillantásra egy sci-fi ötletre épülő szatírának tűnik, melyben a méretbeli különbségek reprezentálják a társadalmi rétegek közötti szakadékokat. A marketingesek rá is mentek erre - még egy kicsit kihangsúlyozva a mesébe illő motívumokat a kis ember szemében megnőtt javakról -, és bőszen elhallgatták azt, hogy miről is szól valójában a film.
A Kicsinyítés ugyanis olyan fundamentális kérdéseket tesz fel finoman és a jószándékú, de elég esetlen Paultól szinte soha el nem szakadva, mint hogy mi az élet értelme. Mi értelme van az egyénnek, a társadalomnak, mi több, az egész emberiségnek. Ugyan a válaszokkal csak csínján bánik, de már az is bátor húzás, hogy egyáltalán eljut odáig, hogy feltegye azokat, méghozzá úgy, hogy ne érezd arroganciának, főleg ne közhelynek.
Persze a Kicsinyítés már alapötletét tekintve sem mondható közhelyesnek, és talán nem abba az irányba indul el, amire a legtöbb néző számítana - azaz nem fektet túl nagy hangsúlyt a kis és nagy emberek egymás mellett történő élésére, se nem környezetvédelmi problémák szellemes/elgondolkodtató megvitatására, ehelyett inkább a liliputi világ társadalmi fel- és leépítésére fókuszál, no meg arra, hogy a különböző rétegekből, különböző okokkal érkező egyének hogy élik meg ezt a nagy változást, amiről idővel kiderül, hogy talán nem is olyan nagy.
De a legnagyobb erőssége a filmnek mégis az, amiben a Kerülőutak, a Schmidt története és az Utódok író/rendezője mindig is kiemelkedett pályatársai közül: remekül mutatja be azt, hogy vészeli át az átlagember az élet megpróbáltatásait, és hogy lesz a kiélezett életkörülményeknek, szituációknak köszönhetően átlagon felüli - miközben végig megmarad esendőnek, sebezhetőnek. Azaz embernek.
A Kicsinyítés január 11-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
Pozitívum
- Izgalmasan felépített narratíva
- Kiváló figurák
- Remek humor
Negatívum
- Kicsit csapong
Végszó
A Kicsinyítés talán azért nem találta meg a közönségét, mert annyi mindenkihez akart szólni, hogy végül nagyon kevesekhez jutott el igazán a hangja, pedig nagyon is érdemes odafigyelni rá. Fundamentális gondolatok az emberi boldogságról, a társadalmi szakadékokról és úgy általában az élet értelméről. Meg arról, hogy nyolcféle szeretkezés létezik.
KRITIKA: Kicsinyítés
