Dogman - A kutyák ura - Kritika
Ettől le kell menni kutyába
Luc Besson, a Metro, A nagy kékség, a Léon, a profi és Az ötödik elem rendezőjét is megtalálták a szexuális zaklatási vádak, így pár éves hiátus következett a karrierjében. Felmentését követően a Dogman - A kutyák ura az első filmje, amelyet nagy visszatéréseként ünnepeltek az idei Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol különdíjat kapott. Bár a Dogman határozott visszatérést jelent a rendező pályájának klasszikusaihoz is, sajnos inkább hat egy túlzsúfolt, következetlen önparódiának.
Le kell menni kutyába – Erről van szó
A Hobo Blues Band klasszikus számának, a Kopaszkutya refrénje tulajdonképpen összefoglalja a Dogman lényegét: "Le kell menni kutyába! / Légy a kutyák királya! / Ne királyok kutyája!" Dougnak (Lincoln Powell / Caleb Landry Jones) pokoli gyerekkora volt, agresszív apja (Clemens Schick) verte őt és édesanyját (Iris Bry), bátyja (Alexander Settineri) pedig inkább az apa oldalán állt. Úgyhogy kutyáik között keresett menedéket otthon, az udvari ketrecben. Mivel az apa észreveszi, hogy fia jól kijön a harcra tenyésztett ebekkel, ezért bezárja őt hozzájuk, köztük kell élnie, az anya pedig semmit nem tud tenni ez ellen. Sebaj, mert szó szerint jól megérteti magát a kutyákkal, akik segítenek neki nemcsak a szökésben, hanem felnőtt korában, amikor is elkezd Robin Hoodot játszani, azaz az elesetteket védelmezi, a gazdagokat megbünteti és meglopja. Mindezt amúgy egy kriminálpszichológusnak, Evelynnek (Jojo T. Gibbs) meséli el, tehát flashbackek sorozatából áll a cselekmény.
Légy a kutyák királya! – Ezért jó
Doug a Metro főhőséhez és Léonhoz hasonló különcfigura, aki a világ elől elrejtőzve alakít ki magának egy privát birodalmat egy lepusztult helyen. Kutyái mindent megadnak neki, parancsait, pardon, kéréseit feltétel nélkül teljesítik, legyen szó értékes cuccok beszerzéséről vagy egy kiskirályt játszó gengszter tökeinek a "satuba fogásáról". Úgyhogy a Besson-rajongók ráismerhetnek néhány motívumra a közkedvelt klasszikusokból, sőt a rendező sajátos laza stílusa is visszaköszön, bár inkább zenei montázsokban, nem annyira a korai műveire jellemző virtuóz kamerakezelésben. A zeneválasztás kiváló, Django Reinhardtól Édith Piafon át Marilyn Monroe klasszikusaiig rengeteg örökzöld elhangzik, amelyek Besson szándéka szerint a dialógusok helyett is "beszélnek". Igaz, olykor didaktikusak, ha a szövegükre figyelünk – de ki az, aki egy menő montázsszekvencia közben a szövegre figyel?
A Besson-stílus mellett természetesen Caleb Landry Jones és hőse a film nagy pozitívumai. Pontosabban az X-Men: Az elsőkből és a Három óriásplakát Ebbing határában című Oscar-díjas filmből ismerhető zenész-színész Jones-nak, nem pedig Bessonnak mint forgatókönyvírónak köszönhető, hogy ez a karakter működik, együttérzünk vele az önparódiába hajló jelenetekben is. Jones hűvös, higgadt, mégis laza és derűs játéka mellett az is elképesztő, ahogy a transzvesztita produkciók során drag queenként átlényegül és előadja a zenés performanszokat. Akár taszít minket ez a szubkultúra, akár nem, elismerésre méltó, amit művel. Ja, és persze a kutyák: le a kalappal az állattrénerek előtt, szépen koordinálták az ebeket, így már-már elhisszük, hogy kvázi szó szerint megértik, amit a gazdájuk mond nekik, valamint olyan intelligensek, akár az emberek, sőt olykor intelligensebbek is.
Ne királyok kutyája! – Ezért nem jó
A Dogmannel két nagy gond van: egyrészt önparódiának hat, Bessonnak viszont érezhetően és kimondottan is nem ez volt a célja, másrészt túlzsúfolt, mintha a direktor nem tudta volna eldönteni, mit szeretne kihozni ebből a történetből. A címbeli "dog"-ra ("kutya") már annyiszor és olyan nyilvánvalóan utal Besson a cselekmény során azt sugallva, hősünk kvázi "kutyaember", hogy az nevetségessé válik: a "god" ("isten") megfordítva "dog", ahogy Doug nevének a hangzása is a "dog"-hoz hasonló. Rendkívül abszurd az egész alapszituáció, ebből következőn a számos menőnek vagy drámainak szánt jelenet is nevetést válthat ki belőlünk. Az egyik kínos szerelmi epizódot és Doug azt követő dühkitörését például Besson érezhetően nagyon komoly és szomorú drámai fordulópontnak kívánta beállítani, de annyira túltolta ezt a szekvenciát mind a képkomponálással, mind a harsány, illetve a női szereplő, Salma Bailey részéről kabaréba illő színészi játékkal, hogy az viccessé válik. Az irónia jellemző a Metróra vagy Léonra is, de ezekben Besson még kiválóan egyensúlyozott a két hangnem között.
Másrészt bár vannak külföldi kritikák, amelyek a Joker párdarabjaként (!) emlegetik a Dogmant, és amúgy meg is van a potenciál a filmben, hogy hasonlóan sötét és torokszorító történet kerekedjen ki belőle, de Besson nem volt képes erre. Sőt, az alkotó érezhetően nem tudta eldönteni, hogy kemény pszichodrámát, bosszúthrillert, laza akciófilmet vagy kutyás szuperhősfilmet szeretne. Olyan a Dogman, mint több, hosszúra nyújtott felvezető sorozata, ezekből pedig egyenként egy-egy filmet lehetne kanyarítani. Így gyakorlatilag nem áll össze egységes sztori, a Dogman szétesik epizódokra, és az az egy-két akciójelenet is legalább olyan indokolatlan (nem mellesleg a régi Bessonhoz képest esetlennek, amatőrnek), mint amennyire mesterkélt a drag queen-szál. A lezárás pedig hajmeresztően modoros, légből kapott, az egész abszurd sztorihoz képest is bizarr és nevetséges, ráadásul a másodfőhősnek beállított Evelynnel sem kezd semmi értelmeset az alkotó: csak egy katalizátor Doug sztorijában.
Megéri a pénzét ez az eb?
Írnánk, hogy Caleb Landry Jones játéka és az olykor jól eltalált jelenetek miatt érdemes adni egy esélyt a Dogmannek, de nem, ne legyünk ilyen engedékenyek! Luc Besson "nagy visszatérése" sajnos kétórás blöffnek hat amellett, hogy önparódiába hajlik és következetlen, bele-belekap több sztoriba és műfajba, hogy végül valójában egyikkel se kezdjen semmit. Érdemes inkább újranézni sokadszorra is a Léont, hogy megnyugtassuk magunkat: volt idő, amikor Besson még tudott jó filmeket készíteni.
A Dogman - A kutyák ura (Dogman, 16 éven aluliak számára nem ajánlott!) 2023. október 19-től megtekinthető a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
