Gengszterzsaruk - Kritika

Szemtől szemben a gettóval

KRITIKA: Gengszterzsaruk

A börtönből nemrég szabadult Merrimen (Pablo Schreiber, avagy Pornóbajusz az Orange is the New Blackből) vezetésével egy profi banda meglovasít egy pénzszállítót. A kivitelezés mellett leginkább azzal hívja fel magára a Los Angeles-i Rendőrség elit egysége vezetőjének, Nick Flanagannek (Gerard Butler) a figyelmét, hogy a pénzszállító üres volt. A rendőr elkapja Merrimen bandájának leggyengébb láncszemének tűnő tagját, Donnie-t, a sofőrt (O'Shea Jackson, aki saját apját, Ice Cube-ot játszotta a Straight Outta Comptonban), hogy mostantól neki jelentsen, Merrimen ugyanis a bankok bankjának kirablására készül.

A Gengszterzsaruk szinopszisát, plakátját és előzetesét látva igazán elnézhető, hogy az emberben megfogalmazódik némi előítélet: a szebb napokat látott Gerard Butlertől és a színészi tekintetben mindig is B-osztályos 50 Centtől (aki itt Merrimen jobbkezét játssza) egy gyorsan lezavart és még annál is gyorsabban feledhető piff-puff mozit várna, valami olyasmit, amiben mostanság az unott képű Bruce Willis oly gyakorta előfordul, hogy felvegye a pénzét, aztán este már otthon hédereljen.

Fene se gondolta volna, hogy ilyen előszelek mellett Christian Gudegast (a Támadás a Fehér Ház ellen 2. írója) rendezői bemutatkozásával megpróbál versenyre kelni a Szemtől szembennel. Már pedig pontosan ez történik, és ugyan a Gengszterzsaruk ebbéli szándékában látványosan elbukik, de mégsem csak hibás döntések sorozatából áll.

Mindenesetre az nem volt túl jó ötlet, hogy Gudegast Michael Mann klasszikussá vált rabló-pandúr filmjének monumentális játékidejét is megidézte, ugyanis forgatókönyvírónak nem elég jó, rendezőnek meg nem elég szigorú magával szemben ahhoz, hogy feszült, vagy legalábbis "hasznos" anyaggal töltse fel a film 140 percét. Igen, jól olvastátok: a Gengszterzsaruk közel két és fél órát vesz el a nézője életéből, és biztosak lehetünk benne, hogy emiatt jó néhány külföldi kritikus ki is borul majd. Borítékolható ágálásuk érthető, hisz a film tele van töltelékjelenetekkel (Nick otthoni kálváriája például teljes egészében kimaradhatott volna a filmből, hisz semmilyen ráhatással nincs annak központi cselekményére), és még a fontosabb szcénákat is sikerül túlnyújtani. Említhetném a hosszú-hosszú néma egymásra nézéseket a jók és rosszak között, de ott van a központi akció, aminek masszív, bő 40 perces lefolyásával Gudegast nyilvánvalóan rá akart diktálni a Szemtől szemben sokszor megidézett bankrablós jelenetére, viszont addig-addig nyújtja, míg javarészt kiveszik belőle a feszültség.

Maga a történet sem indokolja a masszív játékidőt, hisz a legtöbb fordulata vagy előre kiszámítható, vagy még a ráérős tempó ellenére sincs neki normálisan megágyazva, ugyanakkor ha akcióról van szó, akkor a film végre magához tér, mi több, intenzitásában már-már sikerül is felnőnie a nagy elődhöz. Mindenesetre manapság ritkán tapasztalhatunk meg ilyen kemény, mégis valószerűnek ható akciójeleneteket, melyben a fegyverek méretével már csak azok hangja vetekedhet, mégsem tűnnek öncélú nagyzolásnak a csörték, sokkal inkább hatnak intenzív, a realitás talaján mozgó párbajoknak, melyben pontos kiképzést kapott profik csapnak össze egymással.

A Merriment alakító Pablo Schreiber igazi releváció - mármint azoknak, akik nem követték eddigi munkásságát az American Godsban vagy az Orange is the New Blackben. Egyelőre inkább antigonista szerepekkel találták meg, és ezeket alaposan ki is sajátította, de simán kinéznénk belőle többet is; így lehet ezzel Damien Chazelle is, aki ráosztotta Jim Lovell szerepét a First Man című, most készülő életrajzi filmben. És Gudegastra is érdemes lesz odafigyelni: ha összeszedettebb, fókuszáltabb forgatókönyvet írna, vagy esetleg rábízná ezt valaki másra, akkor a jövőben egészen tökös, mindenféle salnagtól mentes akciófilmeket tudna összerakni - azokból mostanság amúgy is hiányt szenvedünk.

A Gengszterzsaruk január 18-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.

Pozitívum

  • Földhöz ragadt, mégis kőkemény akciók
  • A főgenya szerepében Pablo Schreiber

Negatívum

  • Kiszámítható, rétestészta sztori
  • Lapos karakterek

Végszó

Ugyan sem története, sem karakterei nem indokolják a Gengszterzsaruk majd két és fél órás játékidejét, akciók tekintetében viszont majdnem sikerült felnőnie nyilvánvaló inspirációjához, a Szemtől szembenhez. Ez pedig nem kis teljesítmény.

További cikkek a témában

KRITIKA: Gengszterzsaruk

5
Átlagos
Gyorséttermi Szemtől szemben - lassú kiszolgálás mellett.
Gengszterzsaruk
Kommentek