Családi bunyó - Kritika

Családban marad

KRITIKA: Családi bunyó

Saraya (Florence Pugh) családja a bunyónak él. Apja (Nick Frost) és anyja (Lena Headey) a helyi wrestling élet állandó szereplői, és bátyjával, Zakkel (Jack Lowden) együtt őt is gyerekkora óta arra nevelik, hogy egy nap híres pankrátorok legyenek. És a lehetőség fel is csillan előttük, mikor egy Amerikából jött játékos-megfigyelő (Vince Vaughn) előtt tehetik próbára tudásukat. Igen ám, de az ügynök csak Sarayának tesz ajánlatot, aki el is utazik Amerikába, hogy könyörtelen kiképzésnek vesse alá magát, míg az itthon maradt Zak körül szép lassan széthullik az élet...

Ugyan a gyártó stúdió vígjátékként promotálja a Családi bunyót, a fenti leírás azonban inkább azt sugallja, amit a rendező, Stephen Merchant is szeret hangsúlyozni, miszerint a film inkább dráma. Persze sok-sok humorral, hisz mégiscsak az a fickó állt mögötte, akit leginkább a The Office-ból meg az Extrákból ismerhetünk. Ő maga is meglepődött, mikor felajánlották neki a filmet, de a projekt mögé beálló Dwayne Johnson - akivel a khm... Fogtündér óta jó barátok - úgy vélte, hogy a szigetországban gyökerező történethez brit direktor kell, aki egyszerre tudja megragadni a pankráció világának abszurditását és az angol kisember keserédes küzdelmeit.

A szokatlan, de találó rendezőválasztás mellett a főszereplő kijelölése is hasonlóan merész, de mégis telitalálatnak bizonyuló választás volt: Sarayát, aki később felveszi a Paige művésznevet, az a Florence Pugh alakítja, akit leginkább történelmi drámákból (Lady MacBeth, Lear király, Outlaw King) vagy a The Little Drummer Girl című kémszériából ismerhetünk, és már ki is kiáltották a következő Meryl Streepnek. Erre most eljátszik egy bakancsos, piercinges "suttyót" (ahogy magát hívja), aki nőket és férfiakat egyaránt előszeretettel hajigál a ringben, és hát... baromira jól áll neki. Ugyan az őseit alakító Frost-Headey páros majdnem lenyúlja a show-t, de azért Pugh messze kiemelkedik a szereplőgárdából kissé el is halványítva a bátyját alakító Lowdent (miközben Vince Vaughn kb. ugyanazt az amúgy megunhatatlan megmondóembert alakítja, mint filmjei javában).

De ne legyünk igazságtalanok Lowdennel szemben: az ő szerepe messze hálátlanabb, mint a hátrahagyott és sorsát elfogadni képtelen testvér. Sőt, ahogy a film néha-néha visszatér Lowden az albioni ködben savanyodó ábrázatához, mintha a cselekmény íve is megtörne kissé. Persze becsülendő, hogy a testvérpár egymástól elváló útja sajátos kisrealista ízt kölcsönöz a filmnek, de bármennyire hitelesnek hat Zak életének széthullása, a másik oldalon felvázolt, jókora hullámhegyekkel és -völgyekkel kísért, sportmesébe illő felemelkedéstörténet mellett egyszerűen jelentéktelen, és még azt is meg merjük kockáztatni, hogy érdektelen.

Másik oldalról viszont Paige szála elég alaposan bebiflázza és szép kiállással, egyenes háttal felmondja a kliséket: Los Angelesbe érve a lány gyorsan szembesül azzal, hogy az élet a pankrátorképzőben se fenékig tejfel, egy idő után fel is adja magát meg a küzdelmet is, hogy aztán egy kiadós hegyi beszédet követően újult erővel, önmagának kiteljesedett változatát adva térjen vissza. Ezerszer láttuk már ezt a sztorit, Merchanték nem is hivalkodnak ezzel, inkább rámutatnak, mennyi munkával és küzdelemmel jár, míg az ember eljut a ringig.

Konvenciók ide, töredező cselekmény oda, a filmet simán elviszi a hátán a wrestling, főleg annak jóformán ismeretlen női oldalának bemutatása, meg persze a film őszinte humora, ami csak néha kokettál a szürreálissal (például mikor azt látjuk, mit művelne a Lowden által pankrációra tanított gyereksereg, ha nem lennének az edzések). És persze Dwayne Johnson vendégszereplése is megéri a pénzét - amire már csak azért se mondhatott nemet (habár a valósághoz nem sok közük volt), mert a merész, de az élmény szempontjából maximálisan kifizetődő színészválasztás mellé azért nem ártott egy kis sztárerő sem.


A Családi bunyó március 14-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.

Pozitívum

  • Florence Pugh-ot most már bármiben el tudnánk képzelni
  • Nick Fros és Lena Headey majd' lenyúlják a show-t
  • Kedves humor

Negatívum

  • Sokszor láttuk már ezt a témát
  • A hátrahagyott testvér szála nem túl erős

Végszó

A wrestling izzasztó, színpadias világa találkozik az őszinte, nem túl szofisztikált humorral és egy kis realista angol drámával: sok hasonló filmet láttunk már a szigetországból és az óceán túlpartjáról érkezve egyaránt - ezt a kicsit bicegős példányt a remek színészek, főleg a főszerepet alakító Florence Pugh tehetik emlékezetessé.

További cikkek a témában

KRITIKA: Családi bunyó

6.5
Korrekt
Nem fog kihajítani a ringből.
Családi bunyó
Kommentek