Chimparty - Kritika

A PlayLink technológia tavalyi debütálása óta rengeteg kisebb-nagyobb játék megjelent már ebben a formában, melynek lényege, hogy a PlayStation 4-en keresztül a telefonról és a tabletről tudjuk irányítani az erre elkészített játékokat. Általában kis költségvetésű feleletválasztós, interaktív önismereti, vagy cuki egymás ellen versengős, ugrabugrálós játékokat kaptunk eddig kézhez. Mostani alanyunk esetében az utóbbiról van szó, hiszen a Chimpartyban a majmoké a főszerep.

A Chimparty nem akarja megváltani a világot, ahogyan a NapNok fejlesztőcsapat előző játéka, a Frantics sem. Bár jó pár órán át el lehet szórakozni a kisebb őrült címekkel, de túl hamar kiismerhetőek lesznek, ráadásul hosszútávon nem tudják lekötni az embert. De hát mi másra találták volna ki a barátainkat, minthogy halálra idegesítsük őket a hülye telefonos PlayLink játékainkkal? Erre a Chimparty is - egy sajttól nyúló pizza és némi “üditő” társaságában - tökéletes választás lehet, akár a cimborákkal, akár fiatalabb családtagjainkkal vágunk bele a játékba.

Miután minden becsatlakozó játékos csinált magáról egy idióta képet a különböző színű majmok feje helyére (maximum négyen lehetünk egyszerre), be is ugrunk a térképre. Itt kapunk egy kellően hosszú társasjátékszerű pályát, amelynek különböző helyszínei vannak - találunk kalózhajó kikötőt, de akár egy kísértetkastélyba is eljuthatunk. A játékszabály némileg hasonlít a Super Mario Party táblás-minijátékos alapelvére, csak itt lényegesen kevesebb lehetőség vár a játékosokra. Mindegyik mezőn található valami - általában maga a minijáték, amely mindig attól függ, hogy az éppen utolsó játékos ezek közül melyik minijátékos mezőre lépett.

A feladatok pedig nagyon, sőt, túlságosan is egyszerűek. Általában hordókat megkerülős vagy ugrándozós feladatokat kell teljesíteni, esetleg azokon kapaszkodva egy kosárpalánkba kell betalálnunk magunkat, de találunk területfestős, vagy pongos feladványokat is - nyilván az kapja a legtöbb pontot, aki a legjobb teljesítményt éri el az adott játékban. A telefonunkon egyetlen gombot kell ki be nyomogatni a megfelelő pillanatban, így túlságosan nem bonyolították túl a majmok irányítását, ennél a Frantics bőven több mozgásteret enged a játékosoknak. A különbség leginkább az, hogy bizonyos feladatokban időnként felvillan a balra-felfelé-jobbra irány felváltva, és a megfelelő időben lenyomva fog a majmócánk valamerre elugrani, a kilövési erőt pedig a gomb nyomva tartásának idejével tudjuk szabályozni. A feladatok teljesítése után azonban nincs meg feltétlenül a győzelem jóleső érzete, ugyanis sokszor a véletleneken múlik a jól elkapott pillanat, nem pedig az ügyességünkön.

Talán motiválhatja a játékost a különböző majomkosztümök feloldása, amiket magunkra rakhatunk, vagy éppen a teljes magyar szinkron, ám az “Upszika!” és az “Elcsente!” szavak folyamatos ismételgetése ugyanabban a hangsúlyban nem sokat dob az összképen. A legzavaróbb működési mechanizmus azonban, hogy a végeredmény sokszor tényleg csak a szerencsén múlik. Például ha a mögöttünk lévő játékos a mi mezőnkre lép, a játék mindenképp elénk fogja dobni! Volt, hogy mind a 4 játékos egymás mögött állt, az utolsó léphetett egyet, de mivel mindig állt előtte valaki, így ő lépett legelőre, és ezzel gyakorlatilag megnyerte a versenyt. Kész agyrém! Emiatt pedig könnyen frusztrálóvá és demotiválóvá válik a könnyed játszadozás.

A Chimparty 2018. november 14-én jelent meg kizárólag PS4 konzolokra. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.