Az ígéret - Kritika

Történelmünk tele van szégyenteljes eseményekkel. Sajnos, ilyen az emberi természet, ilyen a világ: megtörténhetnek benne olyan dolgok, amiknek soha nem szabadna megtörténniük. Még az utóbbi pár száz év is a népirtásoktól volt hangos - pontosabban szólva halk, mert ezek zöme csendben zajlott. A legnagyobb visszhangja mind a mai napig a II. világháború idején történt zsidók elleni holokausztnak van: számos regény, dokumentum és persze film mesélt erről a borzalomról, mely során csak a zsidó származásúak közül kb. hatmillióan vesztek oda. És akkor még nem beszéltünk a romákról, a szláv népekről, és a többi csoportról (pl. homoszexuálisok, fogyatékosok), akik áldozatául estek a náci gyilkológépezetnek.

A történelemkönyvekből és a filmekből is nagyon jól ismerjük ezt az időszakot, és talán ennek köszönhetően hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy messze nem ez volt az egyetlen népirtás a XX. században. Mostanában mintha megnőtt volna az igény a hasonló témák iránt, és ez nem csak Angelina Jolie visszafogottságot nem ismerő humanitárius küldetéstudatának köszönhető. Magáról az I. világháború alatt Törökországban zajló örmény népirtásról - melyről Az ígéret is mesél - az utóbbi 15 évben franciák, olaszok, németek és amerikaiak is forgattak már, szóval mondhatni kezd bekerülni a köztudatba.

Furcsa története van ennek a filmnek: már a 80-as évek óta el szeretnék készíteni, csak sokáig az erős török politikai nyomás hatására egyszerűen nem tudták összehozni az USA-ban. Végül egy örmény származású amerikai üzletember, Kirk Kerkorian állta a 90M dollárra rugó büdzsét, amiből ő nagyjából semmit sem fog viszontlátni, és ez még csak nem is annak köszönhető, hogy a film alig hozott valamit a mozikasszáknál, hanem, hogy az összes innen származó bevételét nonprofit szervezeteknek ajánlották fel. Ezért is különösen szomorú, hogy alig több mint 8M dollárig jutott csak Amerikában.

A forgatás végül 2015-ben kezdődhetett, és elég nagy neveket (Oscar Isaac, Christian Bale) sikerült hozzá megszerezni. A rendezésre pedig egy tehetséges, és a hasonló témák iránt meglehetősen érzékeny filmest találtak Terry George személyében, aki korábban a ruandai népirtásról is mesélt már a világnak a Hotel Ruandával, illetve az ő nevéhez fűződik az Apám nevében és A bunyós forgatókönyve is - mindkettő nagyszerű darab a 70-es, 80-as évekbeli északír helyzetről. Ilyen filmográfiát látván Az ígéretet is ígéretes darabnak gondolhatnánk, elvégre a két legfontosabb dolog, a pénz és a tehetség adott volt hozzá.

Végül azonban megrekedt egy középunalmas módon elmesélt történet szintjén, amibe sikerült beleírni a világ legérdektelenebb szerelmi háromszögét. Ami már csak azért is hatalmas teljesítmény, mert ha még emlékeztek, az Alkonyatból is készült már filmváltozat, szóval eléggé alacsonyra került az a bizonyos mérce. Félreértés ne essék, nem magával a szerelmi szál jelenlétével van a bajom, hiszen a pár évvel korábban játszódó, James Cameron-féle Titanic példáján is látható, hogy meg lehet ezt izgalmasra és valóban romantikusra csinálni, miközben magát a fontos történelmi eseményt is bemutatják a háttérben. Valószínűleg sokat segített volna, ha Bale amerikai újságíró/hadi tudósító karakterét nem utólag szövik bele a film szövetébe...

Megrázó képsorokból akad, de Az ígéret dicséretére legyen mondva, nem akar mindenáron megríkatni. Sőt, egy-két valóban erőteljes jelenetet leszámítva kifejezetten szolidan mutatja be a népirtást. Maga a film is inkább felháborodik a történéseken, és nem érződik annyira rajta, hogy sajnáltatni szeretné az örményeket.

Furcsa, mert ez egyszerre jó is, meg nem is. Jó, mert végig az ízlésesség határán belül marad, és nem jó, mert hiányzik belőle az az elemi erő, ami pl. a Schindler listájában megtalálható. Mindkét filmben van egy olyan jelenet, amiben egy rakás szomjazó ember van bezárva egy vonatszerelvénybe, de míg Spielberg ennek bemutatását karakterépítésre fordítja, addig Az ígéret esetében úgy érezni, mintha egy papírra felírt lista egy újabb sorát pipálták volna csak ki: "Na, ez is megvolt, mehetünk tovább!"

Így aztán hiába a remek színészek, Az ígéretnek egyszerűen nem sikerül bevonnia a nézőjét a történésekbe. Hiába a szép képek (csodás helyszíneken forgattak Máltán, Spanyolországban és Portugáliában), ha nincs mögöttük valódi dráma. Szóval hiába a fontos téma, ha ezen kívül nincs más a készítők tarsolyában...

Az ígéretet augusztus 17-től játsszák a magyar mozik. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.