Lightyear - Kritika
A végtelenbe és tovább, csak kicsit döcögősen
Sajátos egész estés spinoff készült a Pixar legféltettebb szellemi tulajdonához, a Toy Story-franchise-hoz, melyben ezúttal nem a játékoké a főszerep, hanem Buzz Lightyearé, azé a karakteré, aki Andy 1995-ös születésnapi ajándékát is inspirálta.
Szándékosan használtuk a "karakter" szót, a Lightyear ugyanis furcsa szerzet, mivel tulajdonképpen ez nem egy eredettörténet, hanem egy élőszereplős film, ami a Toy Story világában létezik, és amit mi ez utóbbi miatt számítógéppel animált formában láthatunk. Buzz Lightyear története tehát csupán csak film, méghozzá ízig-vérig sci-fi, annak szinte minden kötelező elemével: sok-sok fényév távolsággal, űrhajókkal, hiperhajtóművel, hibernációval, idegen bolygó felfedezésével, még több űrhajóval, mesterséges intelligenciával, furcsa robotokkal és talán még egy kis világmegmentéssel is.
Nagy utazás, avagy erről van szó
Letelepedésre alkalmasnak tűnő bolygó miatt szakítja meg az útját egy emberi kolóniát – elsősorban tudósokat és mérnököket – szállító űrhajó. Buzz Lightyear, és parancsnoka, Alisha Hawthorne a leszállás után megvizsgálják a környéket, de hamar rá kell jönniük, hogy különös és veszélyes életformák lakják, így úgy döntenek, tovább folytatják az útjukat. Vagyis csak folytatnák, mert a menekülés során úgy megsérül a kolóniát szállító űrhajó Buzz egyik manőverét követően, hogy kénytelenek a helyszínen maradni.
A fiatal tesztpilóta nem nagyon tudja feldolgozni ezt a helyzetet, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy megtalálják a megfelelő formulát, amivel létrehozhatják azt a kristályt, melynek segítségével újra elérhetik korábbi – fénynél is gyorsabb – utazási sebességüket az anyahajójukon (és így folytathatják küldetésüket). A gond csak az, hogy az idődilatáció miatt minden egyes tesztrepülés évekig tart, noha Buzz eközben mindössze pár percet öregszik a tesztelések során. Így aztán főhősünk hiába próbálja meg helyrehozni a dolgokat, amiért magát okolja, ha a környezete szép lassan beletörődve a sorsába alkalmazkodik a körülményekhez… Ja, meg egyszer csak Zurg is színre lép ám!
Példás manőverek, avagy ezért jó
Azért mindenképpen dicséret illeti az alkotókat, hogy egy komplex történettel álltak elő, amit ennek ellenére is könnyű követni. Persze egy gyerekeknek szánt animációs filmnél ez már alapkövetelmény, de sokszor még ezt a szintet sem sikerül megugrani bizonyos gyártóstúdióknál. No nem a Pixaréknál! Lehet, hogy a sztori egyes elemei ismerősek lehetnek, de semmiképpen sem nevezhetőek lopottaknak, inkább amolyan homage-ként értelmezhetők (pl. a Star Wars és a Star Trek is megidéződik legalább egy-egy ponton). Meg persze ott van a nosztalgia is, a modern kor legütősebb afrodiziákuma. Bár valószínűleg mindenki sejtette azt, hogy Buzz, a játékfigura leghíresebb mondásai mind-mind felcsendülnek, ahogyan a karakter néhány mozdulata is ismerős lesz korábbról... Szóval, ha az ember csípi az ilyesmit, itt ízlésesen belakmározhat belőle.
A Toy Story-franchise eddigi filmjei mind-mind a legenyhébb, G-besorolást kapták, viszont a Lightyear "bekeményített", és már PG-ben (azaz ajánlott szülői felügyelettel) csapatja… Meg persze pár országban 18-as karikával (ha egyáltalán engedték bemutatni) egyetlen egy leszbikus csók – vagy inkább szájra puszi – miatt, mely döntést nem is igazán tudjuk hová tenni a cenzúra részéről, annyira rövidke és irreleváns jelenetről van szó. Ettől se jobb, se rosszabb nem lesz a film, viszont dicséretes, hogy a Disney nem hagyta magát, és benne hagyta a végső vágásban, még ha így el is veszített néhány piacot.
Hozzátennénk, nem is ez volt az egyetlen tökösebb lépés a stúdió részéről, hiszen a főgonosz személye is okozhat majd némi meglepetést egyesek számára… Igen, még azoknak is, akik emlékeznek a Toy Story 2. kapcsolódó jelenetére, mert egy kicsit bizony kalapáltak a mitológián, ami végső soron a történet és a mondanivaló előnyére vált. Bár néhányan kritizálták a 110 perces – tehát animációs filmhez képest hosszú – játékidejét, van annyira érdekes a sztori, és van benne annyi mozgolódás, hogy lekösse a kicsiket és nagyokat egyaránt. Ezen pedig a rokonszenves főszereplő csapat is sokat segít még, melynek legemlékezetesebb tagja a többség szemében minden bizonnyal Sox, a robotmacska lesz (azért két évad Brickleberry után, Elek Ferenc tolmácsolásában máshogy üt a karakter, maradjunk annyiban).
Ezt elzurgták, avagy ezért nem jó
A Pixar-filmek még mindig óriási terhet cipelnek a vállukon abból kifolyólag, hogy nos… a Pixar gyártotta őket. A Steve Jobs által alakított filmstúdió korai munkásságával olyan magasra tette a lécet, hogy sajnos egyre ritkábban sikerül megugrani azt. Hozzátennénk, nem minden esetben érződik úgy, hogy egyáltalán próbálkoznának, és ez valamilyen szinten azért a Lightyearre is igaz, hiszen kicsit olyan érzésünk támadhat a nézése során, hogy az alkotók legnagyobb aduásza az volt, hogy a története a Toy Story-franchise-hoz kapcsolódik.
Azt azért nem mernénk állítani, hogy lustán álltak volna neki a megvalósításának, de valahogy mégis szűk marokkal mérték az igazán kreatív megoldásokat és az érzelmes pillanatokat is. Persze, egy sci-fitől nem feltétlenül kell egy százas zsepit összekönnyezni, de régebben mintha ez a stúdió jobb recept alapján dolgozott volna (lásd még a hasonló műfajban készült Wall-E-t). Szóval látványos akciókból és izgalmas pillanatokból akad bőven, érzelmesekből már kevésbé, amiket pedig kapunk, valahogyan nem facsarnak akkorát a szívünkön, pedig éppenséggel néha még lenne is bennük potenciál.
Jó játék, avagy megéri a pénzét?
Még szép, hogy megéri a pénzét. Azért ott még nem tartunk, hogy egy Pixar-film esetében ilyesmi miatt aggódni kellene (maximum csak nagyon ritkán). Ha viszont az a kérdés, hogy az istállón belül hogyan muzsikál, nos, a Lightyear egyértelműen a stúdió gyengébb/közepes darabjaihoz tartozik. Nem kell Verdák 2. mélységekben gondolkozni, minőségét tekintve inkább az utóbbi években napvilágot látott folytatások (Szörny Egyetem, Szenilla nyomában, Toy Story 4.) szintjével vetekszik. Izgalmas, fordulatos és humoros, bár a stúdióra jellemző jóleső lélekkínzásból nem sok került bele.
A Lightyear (Lightyear, 12 éven aluliak számára szülői felügyelettel ajánlott) 2022. június 16-tól látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
