Az első ómen - Kritika

Az Antikrisztus is jobb volt régen

KRITIKA: Az első ómen - Nem kéne erőltetni ezt az ördögszülést!
A kritika spoilermentes.
A hatvanas–hetvenes évek fordulóján több okból kifolyólag is úgy érezhették az emberek, hogy a Gonosz úrrá lett a világon, legyen szó a vietnámi háború pokláról, az egyre inkább eldurvuló terrorizmusról vagy a politikai botrányokról. Ez a korszak termelte ki magából a démonhorror alműfajának a klasszikusait, a Rosemary gyermekét, Az ördögűzőt és az Óment, amelyek azzal sokkoltak, hogy a Gonosz ártatlan(nak tűnő) kisfiúk és kislányok testében akar a világra törni. Utóbbi kettőt franchise-zá bővítették, de kevés meggyőző alkotás született az eredeti klasszikusokat követően. Arkasha Stevenson előzményfilmjét, Az első óment sem ezek között fogjuk számontartani.

Az első ómen éppen abban az említett korszakban játszódik, ami az eredeti Óment is kitermelte. Ekkor érkezik Rómába a fiatal és csinos apácajelölt, Margaret (Nell Tiger Free), hogy egy árvaházban a jóra nevelje a gyerekeket. Közben a huszonéves fiúk–lányok az utcákon tüntetnek és randalíroznak, ami az intézményvezető apátnő (Sônia Braga) szerint annak riasztó szimptómája, hogy egyre többen fordulnak el az egyháztól és Istentől, ezért szent küldetése, hogy ezt a folyamatot visszafordítsa. Még sincs minden rendben az árvaház falai között: az egyik lány, Carlita (Nicole Sorace) elég furcsán viselkedik, ezért napokra elzárják őt a nővérek. Ezen kívül sok szörnyű titok vár még Margaretre, főleg, hogy feltűnik az Ómenből ismerős Brennan atya (Ralph Ineson) is, ami abban a filmben sem jelentett jót.

Előzménytörténetet készíteni egy filmklasszikushoz mindig kockázatos vállalkozás, mert egyrészt fennáll annak a veszélye, hogy az alkotók utólag módosítanak az eredetin, másrészt nagy kihívás úgy izgalmas cselekményt szőni, hogy tudjuk, mi fog történni. Az első ómen sajnos kevés pozitívummal bővíti az Óment, sőt bennünk az is felmerült az új történet nézése közben, hogy ez egyáltalán minek készült el. Persze értjük, hogy a katolikus egyház minden korábbinál nagyobb bajban van, vészesen csökken a hívők száma, ez adja a sztori aktualitását. Viszont ezen kívül Stevensonék csak küszködnek, hogy legitimálják művüket.

Az Ómen azért élvezetes a mai napig, mert sok mindent misztikus homályban hagy elég sokáig még úgy is, hogy az a fránya Brennan atya szemtől szemben közli Gregory Peck hősével, hogy kisfia maga az Antikrisztus. A hit és a kételkedés dinamikája, az ebből fakadó, egyre kínzóbb dilemma, a szörnyűbbnél szörnyűbb történések fokozzák az 1976-os horrorban a feszültséget. Az előzményfilmben is bepróbálkozik Brennan atya az aktuális hősnél már elég korán, de túl sok és túl nagy blődséget zúdít rá és a nézőre egyaránt. Mondhatni minden, a műfajban manapság divatos klisét ellő, amit láttunk már a szintén nem túl eredeti A pápa ördögűzőjében, Az apáca-filmekben vagy legutóbb a Szeplőtlenben.

Míg az Ómen jó ütemben adagolja az információkat és apokaliptikus sztorija ellenére is megmarad intimebb családi horrornak, ebben, az apaság és a biblikus küldetés feszültségében rejlik az ereje, addig Az első ómen grandiózus akar lenni, konspirációs teóriákkal támad, hogy közben jól elvétse azt, ami miatt a nagy előd működik. Van persze ebben a történetben is kvázi anya–lánya viszony a hősnő és a furcsa árva között, sőt az anyaság témája kulcsfontosságú. Mégsem igazán átélhető érzelmileg ez a szituáció, az árvaház és az apácák ezt ellehetetlenítik. Margaret alapvetően kívülálló, ezért Stevensonék sietve próbálják kialakítani a meglehetősen felszínesre és mesterkéltre sikeredett kapcsolatot a főszereplő és Carlita között.

Így kevés, egyszerre sokkoló és emocionálisan is felkavaró jelenetben lesz részünk. Az egyik ilyen egy szülési képsor, ami hatásos, majdnem emiatt kapott nem "R", hanem egyel magasabb, "NC-17" besorolást a film a tengerentúlon. Naturalisztikus és explicit, kényelmetlenül szűk képkivágásokon keresztül történő bemutatása kellőképp húsbavágó, jól sikerült, érzékelteti a nem kívánt anyaság borzalmát már anélkül is, hogy bármilyen démoni entitás feltűnne a színen. Kár, hogy ez még nem Damien születése, sőt az ő világrajövetele ehhez képest kevésbé sikerült jól, sőt bizonyos szempontból csalódást keltő.

Hatásosak még a főhősnőhöz kötődő szubjektív és szürreális késporok. Ha valamit, akkor ezeket nagyon eltalálta Arkasha Stevenson, legyen szó akár egy zajos diszkó villódzó fények által szétszabdalt arcairól vagy egy utcai zavargásról, ami magába szippantja az egyre nagyobb pánikba eső, hallucináló Margaretet. Ezeknél a jeleneteknél kellőképp kreatív a formanyelv is, és itt nem a vizuális effektusokra kell gondolni. Nem, Stevenson a jó öreg expresszionizmus technikáit elevenítette fel, azaz a fény-árnyék effektusokkal és az extrém közeli képkivágásokkal éri el a horrorhatást.

Egyébiránt a többi ijesztgetős jelenet álmosítóan unalmas és közhelyes, mert igen, kapunk azért tradicionális jump scare-t és mindaddig visszataszító lényeket, amíg azok nem lépnek ki a homályból vagy nem látjuk őket teljes valójukban. A CGI amúgy is elég gyenge, az előzetesben is ellőtt önfelgyújtós jelenetet agyon is csapja a roppant művi tűzeffektus. Sőt, vannak olyan horrorepizódok is Az első ómenben, amelyek nem szándékos paródiába hajlanak. Rögtön a prológus tartogat egy ilyen kellemetlen meglepetést számunkra, és később is várható hasonló képsor, amely láttán valószínűleg sokakból fog önkéntelen nevetés kitörni.

Bőven van logikátlanság is a filmben. Azon például fel is nevettünk, amikor az árvaház vezetője sürgeti Margaretet, hogy biztonságba kell helyezniük a gyerekeket, mert elfajult az utcai tüntetés. Hogyan helyezzük biztonságba a gyerekeket? Vigyük őket keresztül az utcán, bele a zavargás kellős közepébe! Nagyobb gond, hogy irtó nyakatekert, több sebből vérzik a háttérben meghúzódó összeesküvés is, az ezzel kapcsolatos fordulatok javarészt légből kapottak, illetve ilyennek tűnnek, mert nincsenek kellőképp megalapozva.

Továbbá Az első ómen erőlködik, hogy meglepjen minket, sok mindennel eltereli a figyelmünket, hogy gondolati síkon tévútra lépjünk és rossz hipotézist állítsunk fel azzal kapcsolatban, hogy ki is az Antikrisztus, Damien szülője. Majdnem működik is a dolog, ugyanakkor igen korán rá lehet jönni az igazságra, amelyben legfeljebb elbizonytalanodunk, de ha láttunk már démonhorrorokat, akkor az alkotók biztosan nem húznak be minket a csőbe. Mindenesetre ennek a "játszmának" köszönhetően visz magával a sztori, le tud kötni Az első ómen, csak éppen számos hibával tarkítva, nem túl magas színvonalon teszi ezt.

Egy klisés sztorival megvert filmet is menthet a főhőse. Margaretben, illetve az őt játszó színésznőben, Nell Tiger Free-ben van potenciál. Free nemcsak jó a szerepben, hanem jó választásnak is bizonyult vagy inkább bizonyult volna, ha egy olyan irányba viszik az alkotók a sztorit, ami adta volna magát a bevezető alapján. Azaz Margaret szálán is felmerül, hogy egyáltalán egy ilyen szép, fiatal nő feladja-e a világi életét pont ebben a korszakban, amikor az utcai zavargások mellett a szexualitás forradalma, felszabadítása is zajlik. Így Az első ómen készítői akár egy ilyen réteggel is színesíthették volna a főhősnő drámáját, de a szexualitásával és a potenciális lázadásával nem kezdtek semmit egy roppant blőd, paródiába hajló sokkjeleneten kívül.

Margaret pedig az összességében csalódást keltő fináléra ellaposodik. Van egy-két erős megnyilvánulása, de közhelyes horrorszituációba kerül, valamint elképesztően sután varrják el a szálát. Ez a sutaság abból is fakad, hogy Az első ómen elsősorban előzményfilm egy sokkal jobb klasszikushoz. Így az alkotók nem tudtak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy itt van egy alapjáraton izgalmas karakter, akit el kellene helyezni ebben a mitológiában, úgy, hogy ne sértsék meg vele a nagy elődöt. Vagy el kellene helyezni? Kell-e erőltetni az ördögszülést? Az első óment látva még az is megfordult a fejünkben, hogy nem lenne rossz, ha ez lenne az utolsó film, amivel erőlködik Hollywood, hogy feltámassza a franchise-t.


Az első ómen (The First Omen, 18 éven aluliak számára nem ajánlott) 2024. április 4-től megtekinthető a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.

Pozitívum

  • Néhány kreatívan hátborzongató jelenet
  • Egy darabig izgalmas főhős
  • Visz magával a sztori…

Negatívum

  • …de végső soron kiszámítható és közhelyes
  • Az eredeti film erőltetett és felesleges bővítése
  • A finálé
  • Klisés és paródiába hajló ijesztgetések

Végszó

Az első ómen iskolapéldája annak, hogy vannak jó ötletek, vannak alkotók, akik rajonganak egy filmért és mindenáron ki akarják bővíteni az abban felvázolt mitológiát, de a végeredmény meggyőz minket arról, hogy inkább békén kellett volna hagyni ezt a franchise-t. Kevés újdonságot nyújt, azok közül is sok feleslegesen bonyolítja túl a háttérsztorit, az érdekes hősnővel pedig hosszú távon nem tud mit kezdeni. Úgyhogy inkább azt javasoljuk, hogy nézzétek újra, vagy ha még nem tettétek, nézzétek meg az 1976-os Óment, netán csapjátok hozzá a több szempontból is izgalmas második részt és a fiatal Sam Neill miatt esetleg a már több sebből vérző harmadikat is!

További cikkek a témában

Az első ómen

2024. április 4.
Kommentek