Az aszfalt királyai - Kritika

Száguldás, Ford, szeretem

KRITIKA: Az aszfalt királyai

A Copland, A nyughatatlan és a Logan rendezőjétől igazán nem meglepő, hogy tudja, mi indít be és mi indít meg egy férfiszívet. Olyan hősök, akik fogcsikorgatva kitartanak elveiknél és álmaiknál, legyenek azok bármennyire elátkozottak és elvetélte Olyanokról, akik mindig kézben tartják a kormányt, még akkor is, ha az általuk által vezetett kocsival a pokol tüzén kell áthajtaniuk. Olyanokról, akik igazából soha nem szállnak ki a kocsiból.

Az aszfalt királyai két férfiről, Carroll Shelby-ről, az autótervezőről (Matt Damon) és Ken Miles-ról, a tesztpilótáról (Christian Bale) szól, akik azt a feladatot kapják a Fordtól, hogy nyerjék meg a Le Mans-t, egy Franciaországban rendezett 24 órás autóversenyt, ahol amerikai autógyártónak még soha nem sikerült győzedelmeskednie. A film a felkészülés és a verseny izgalmai mellett a két férfi sorsának és céljainak összefonódásáról is mesél, és megpróbál disztingválni a konokság és az eltökéltség között.

 

Igen, jól sejtitek: Az aszfalt királyai nem találja fel újra a filmművészetet, és hirtelen nagyon kéne erőlködnünk, ha a narratívának olyan elemére kéne rávilágítanunk, amivel még nem találkoztunk többször is a filmtörténet során. De igazából hiba lenne elemeire szedni ezt a filmet: olcsó hasonlattal élve mint egy jó autó, ez is összességében működik, nem alkatrészeire bontva. Úgy viszont elképesztően hasít!

Az alapot két kiváló színész örömjátéka jelenti: Matt Damon már számos alkalommal bebizonyította, hogy bármilyen figurával képes rokonszenvet ébreszteni a nézőben, ezúttal pedig az a feladata, hogy nehezen mozdítható pénzembereket győzzön meg az igazáról, és ő az a típus, akinek már a köszönésnél nyert ügye van. Christian Bale is a már jól megszokott eszközeihez fordul, habár az ő karaktere a keményebb dió: Ken Miles tisztában van azzal, hogy nem társasági lény, és nem igazán tudja eladni magát, de nem csak a szakmáját szereti, hanem a családját is, és emiatt sokszor kénytelen lenyelni a békát. De nem mindig. A film személyes konfliktusát Miles nehezen kezelhető karaktere adja, illetve az, hogy próbálja Shelby prezentálhatóvá tenni őt.

Yin...

De mint említettük, ez csupán az alap, amire Mangold egy olyan produkciót épít, amiben minden a helyén van. A párbeszédek ugyan nem nélkülözik a szakmai zsargont, mégsem veszünk el a sorok között, mert a film nem sétál bele abba a csapdába, hogy okosabbnak próbálja beállítani magát a nézőnél. A mellékszereplők közül is jut néhánynak egy kevés a két sztárt beragyogó reflektorfényből: Ken Miles feleségeként az Outlanderből ismerős Caitriona Balfe szolgál morális iránytűvel a férfi számára, Jon Bernthal és a rég látott Josh Lucas is remekül küldik előre a cselekményt a Ford simulékony öltönyöseiként, a show-t azonban egyértelműen Tracy Letts nyúlja le a Ford gránitarcú vezetőjeként, akiről csak egyetlen egyszer hullik le a monolitálca, de akkor aztán nagyon.

És persze ott vannak az autók és a futamok. Az utóbbi évek nagy versenyzős mozijaival szemben Az aszfalt királyai azzal nyújt újat, hogy igazából nem akar újat mutatni: Phedon Papamichael kamerája együtt rohan az autókkal, melyeket hol digitális trükkökkel jelenítettek meg, hol rátermett kaszkadőrök vezetik őket - egyszerűen nem lehet különbséget tenni, és talán pont ez a versenyek és a film egyik nagy truvája: a direktor nem kíván trükközni, olyan szögeket, pozíciókat bevetni, amik azonnal nyilvánvalóvá teszik, hogy amit látunk, az csak trükkfelvétel, így aztán iszonyúan bele tudjuk élni magunkat a verseny hevébe.

...és Yang

Ez úgy általában ez az egész filmről elmondható: karaktereiben, cselekményében és rendezésében egyaránt régimódi, jól ismert élményt kínál, amely a profi, színpadiasságot mellőző, mégis magával ragadó tálalásnak köszönhetően hihetetlenül frissnek hat. Adjátok hát át magatokat a száguldásnak!


Az aszfalt királyai (Le Mans '66 / Ford v Ferrari) november 14-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.

Pozitívum

  • Tökéletesen átélhető versenyek
  • Tökéletesen átélhető cselekmény
  • Tökéletesen megélhető karakterek

Negatívum

  • Meg sem próbálja átlépni a versenyzős filmek korlátait

Végszó

Az aszfalt királyai egyetlen elemében sem szolgál újdonsággal, sőt, karaterei és konfliktusai egyaránt régimódinak hatnak, mégis a cselekmény, a versenyek és a jellemek egyaránt olyan profizmussal és ráérzéssel vannak tálalva, hogy az összkép az év egyik legfrissebb, legszórakoztatóbb élményével szolgál. Nagy vásznon, nagy hangerő kíséretében fogyasszátok!

További cikkek a témában

KRITIKA: Az aszfalt királyai

8.5
Kiváló
Egy másik korból jött, de mély nyomot hagy.
Az aszfalt királyai
Kommentek