Apróláb - Kritika

A jetik egy hegytetőn élnek fejlett, de zárt közösségükben. Úgy vélik, a hegycsúcs a semmiben lebeg, az azt körülvevő felhők alatt nincs semmi, de nem is baj, hisz amúgy is mindenkinek megvan a maga dolga odafenn, nincs idejük azon elmélkedni, hogy mi lehet odalenn. Így van ezzel Migo is, aki hamarosan apja örököse lesz, és mivel szerelmes a törzsfőnök lányába, Meechee-be, ezért különösen örül az előléptetésnek, amivel jó pontokat szerezhet nála. Aztán hirtelen minden megváltozik, mikor egyik reggel a fejére pottyan egy repülőgép benne egy emberi pilótával, akinek aztán sikerül meglépnie (egészen pontosan elfújja a szél). Mivel a törzs úgy véli, hogy az aprólábúak nem léteznek, természetesen senki sem hisz Migónak, így elhatározza, hogy maga jár utána a jelenségnek - ehhez viszont le kell vetnie magát a hegyről.

Aztán történik valami. Némi rásegítéssel Migo lejut a mi világunkba, ahol aztán összetalálkozik Percy-vel, a sikerre áhítozó felfedezővel. Ez utóbbi bármire képes lenne - igen, a csalásra is - azért, hogy olyan videókat töltsön fel a YouTube-ra, amivel megnövelheti népszerűségét, ezért aztán kapóra jön neki a felfedezés, mint ahogy Migónak is a kisember, akivel bizonyíthatja igazát, és felnyithatja a jetik szemét, ezért aztán együtt indulnak vissza a hegyre. Mivel a két figura teljesen más nyelvet beszél, ezért kettőjük kommunikációs próbálkozásai ha nem is érett, de legalább tényleg vicces poénokra ad lehetőséget, ennél is érdekesebb folyomány, hogy tapasztalt nézőként azt várnád, hogy a falujába visszatérve Migo tagadásba ütközik, mint korábban megannyi hozzá hasonló kívülálló (gondoljunk csak az Így neveld a sárkányodat című filmre, melyben Hablaty ugyanabban a cipőben járt, mint most Migo), de nem: az Apróláb megjelenése valóságos forradalmat indít el, melyet csak a törzsfőnök néz rossz szemmel, és ekkor meg azt gondolnád, hogy majd ő követ el valami csalárdságot, és ugyan tényleg őriz egy titkot, de mikor azt felfedi Migónak, hát tökéletesen meg lehet őt érteni...

Ezzel párhuzamosan pedig Percy is átértékeli a preferenciáit, úgyhogy azon kaphatod magad, hogy épp azt magyarázod a melletted ülő kiskrapeknek, hogy mit jelent az, hogy "gerincet növeszteni", és botladozásai és bárgyúsága ellenére valójában egy egészen érett filmet nézel, melyben idővel a dalok is jobban csendülnek (az Under Pressure című Queen/Bowie-klasszikus feldolgozása és az eredetileg Common által előadott törzsfőnök-rap egészen szenzációs), így már-már hajlamos vagy elnézni azt, hogy dramaturgiai szempontból nincs mindig toppon a film: mikor nem tud mit kezdeni Percy-vel, mert nem tudja beilleszteni Migo drámájába, akkor egyszerűen elaltatja és szimpla eszközzé degradálja őt. Hasonlóan ügyetlennek/kurtának tűnik a lezárás, ami egy pillanatig mintha meg akarná idézni a Szuper haver című klasszikus szenzációs utolsó felvonását, hogy aztán egy megkérdőjelezhető megoldással gyors visszavonulót fújjon.

Szóval a gyerekes poénok, a kétdimenziós figurák és a helyenként megbicsakló dramaturgia hátterében egy érdekes történet várja, hogy eltöprengjünk rajta, ami még az előítéletekről is mond ezt-azt, és hát azokról nem lehet eleget mesélni.

---

Az Apróláb szeptember 27-től látható a mozikban. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.