Apró mesék - Kritika

Apró mese hosszasan elmesélve

KRITIKA: Apró mesék

Miután három olyan tévéfilmet is letettek az asztalra, melyek sztoriban és megvalósításban egyaránt a nagyvászonra kívánkoztak, A berni követ, a Félvilág és az Örök tél mögött álló Szász Attila/Köbli Norbert-páros új filmjüket immáron tényleg a mozikban indítják el, ám paradox módon az Apró mesék után azzal az érzéssel álltunk fel, hogy ez a történet feszesebb, intimebb megközelítésben, azaz a kisképernyőkön valószínűleg jobban működött volna. Már csak azért is, mert a film háromnegyede egy tanyán játszódik három (plusz egy) szereplő részvételével, és elég sokat elmond a tempóról, hogy a második szereplő nagyjából 30 perc után, a harmadik szereplő pedig csak a második órában jelenik meg.

Az Apró mesék leginkább első fél órájában igényli a nagyvászon nyújtotta előnyöket - pont azokban a szekvenciákban, melyeket igazából el is lehetett volna hagyni a történetből. Itt ismerjük meg Hankó Balázst (Szabó Kimmel Tamás), aki a II. világháború vége után azzal tartja fenn magát Budapest romos utcáin, hogy aggódó, reményt vesztett hozzátartozóknak mesél a harcokban eltűntekről. Persze mind csak kitaláció, de ha úgy vesszük, hazugságai kegyesek, hisz megnyugvást hoznak a kétségek helyére. De természetesen ezt (érthető okokból) nem mindenki értékeli, így egy rizikós lebukást követően Hankó kénytelen vidékre menekülni. Itt ismerkedik meg Bérces Judittal (Kerekes Vica), a fiát egy tanyán egyedül nevelő nővel, akinek férje, Vince (Molnár Levente) évek óta nem adott hírt magáról. Hankó ismét előadja a szokásos mesét, és Judit be is fogadja őt, ám ekkor betoppan a házba meséjének főszereplője, Vince, és nem egészen úgy reagál, mint azt várnánk...

Ahogy az a bevezetőből is talán érezhető, furcsa kettősség övezi ezt a filmet: a nyitányban látható budapesti, sok szereplőt mozgató, látványos és rendkívül ügyesen vágott szekvenciákban Hankót láthatjuk, ahogy ugyanazt a hőstörténetet adja elő újabb és újabb hallgatóknak, és nem csupán a beszélő fejek váltakoznak, de a mese is megelevenedik előttünk, szintén váltakozó szereplők részvételével. Bravúros szekvencia profi vágással és kamerajátékkal kísérve. Aztán mikor valaki átlát a szitán, még egy akciódús üldözési jelenetnek is szemtanúi lehetünk. Mind-mind nagyon színvonalas, ám a sztori szempontjából igazából mellékes. Ezt követően érkezik ugyanis csak meg Hankó a már említett tanyára, és próbálja meg behálózni Juditot. Tulajdonképpen akár ezzel a jelenettel is kezdődhetne a film: feltűnik egy rejtélyes férfi vidéken azzal, hogy hírt hozott a háborúban eltűnt férjről. Akár a néző is töprenghetne a mese igazságalapján, akár egyértelműsíteni is lehetne, hogy Hankó milyen szándékokkal rendelkezik. A lényeg, hogy mint számos más mese, úgy ez is kezdődhetne a "rejtélyes férfi érkezik a faluba" nyitással.

Persze kritikusként nem kenyerünk a fantáziálás, az az alkotók reszortja, de tény, hogy a film tempója teret enged a mélázásnak. Nem, azt nem mondhatnánk, hogy a látottak unalmasak lennének: három remek színész tölt meg élettel három nem túl összetett, de annál jobban körberajzolt karaktert, kiknek kommunikációja, szándékai és vágyai mind-mind világosak, és ugyan a befejezés sejthető, a játék és a dialógusok végig fenn tartják a figyelmet, amihez helyenként még feszültség is társul. És ugyan vártuk volna, hogy a Hankót kínzó rémálmok (melyekben saját meséje éled fel) mögött feltárul egy valós élmény, mint ahogy Judit motivációi is lehettek volna összetettebbek, a köztük feszülő kémia és az egészet pillanatok alatt elsorvasztó Vince vérfagyasztó jelenléte izgalmas háromszöget teremt, a filmet pedig remek atmoszférával látja el a kendőzetlenül régimódi körítés és hangvétel, meg persze a noirral kokettáló történet: mintha csak egy réges-régi zsánerfilm felújított változatát látnánk modern áthallásokkal. Szóval jó nézni ezt a filmet, még ha helyenként kissé el is kalandozunk közben.

Az Apró mesék végső soron egy aprócska film nagy álmokkal, melynek ugyan jobban állt volna a tömörebb szerkezet és egy másik médium, de aki tudja, hogy mire vált jegyet - egy puhafedeles ponyva műfaját végig komolyan vevő feldolgozására -, az semmiképp sem fog benne csalódni.


Az Apró mesék március 14-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.

Pozitívum

  • Három remek karakter
  • Három remek színészi alakítás
  • Izgalmas központi cselekmény...

Negatívum

  • ...csak nem sallangmentes

Végszó

Remek színészek vívnak mentális csatát egymással és az érzelmeikkel egy intim és feszült háromszögben, melyet a túl bő lére eresztett körítés csócsál csak meg, de annyira azért nem, hogy a film stílusán és atmoszféráján maradandó sebeket ejtsen.

További cikkek a témában

KRITIKA: Apró mesék

7
Klassz
Apró mese nagy álmokkal
Apró mesék
Kommentek