Annabelle 3. - Kritika

Miféle szülők azok, aki telepakolják a pincéjüket egy csomó elátkozott bizbasszal meg démonok által megszállt babákkal, hogy utána ott hagyják az egész hóbelevancot egy teljes éjszakára a kislányukra meg egy nem túl felkészült szöszi bébiszitterre?! Oké, megértjük, hogy a Warrenéknek is szükségük van a pásztorórára két ördögűzés között, de ezt kicsit jobban is organizálhatnák - hisz még a kollekciót nyitó ajtó kulcsait is ott hagyják elől az asztalon! Nooormális?!

Szinte látjuk magunk előtt, ahogy Gary Dauberman író és James Wan producer összedugják izzadt homlokukat. "Öregem, mese nincs, kell még egy Annabelle-film" - így a producer. "Ötletem sincs, basszus, meg épp időm se: épp az Az 2. forgatókönyvén ülök, azt nem csaphatom össze" - válaszol Dauberman. "Pedig ezt most neked is kell megrendezned, a többieknek herótjuk van a babától." "Ne bassz, mi van Sandberggel? A második rész tök jó lett." "Viccelsz? A Shazam! után bottal se piszkálna meg egy ilyet." "Na és Leonetti? Összecsapta az első részt, de azért csak nem ment vissza Mortal Kombatot dirigálni." "Nem megy: benyelte a Netflix." "A francba. Tényleg nem érek rá most erre." "Figyelj, a díszlet megvan a Démonok közöttből, és a minap együtt ittunk Patrickkel és Verával, és két whiskey-kóla között megígértettem velük, hogy beugranak egy kameóra. Csak össze tudsz hozni valamit!" "Oké, adj öt percet."

Nem biztos, hogy ez a beszélgetés így zajlott le, de egy dolog gyanítható: miközben Dauberman azon filózott, mit hozhat még ki a parababából, egy John Hughes-mozi ment a háttérben. Talán ezért lehet az, hogy a filmet átjárja a 80-as évek tinivígjátékainak ügyetlen bája és rózsaszín romantikázása. Igen, ez még mindig az Annabelle 3. kritikája, nem kevertük össze a jegyzeteinket: az van ugyanis, hogy a Warren-kislány szöszi bébiszitterének tetszik a szomszédban lakó fiú, aki annak rendje és módja szerint meg is jelenik, hogy béna szövegekkel próbálja levenni a csajszit a lábáról, hogy aztán persze ő is beszálljon a fogócskába. A szöszinek pedig van egy barátnője, aki meg a démonok elszabadulásában lesz a ludas, ugyanakkor két sikoltozós szcéna között a pasikról dumcsiznak cukin vihogva.

A humor egyébként abszolúte működik a filmben, és szükség van is rá, mert röhögcsélés közben nem annyira tűnik fel, hogy nem csak mi nevetgélünk, hanem a készítők is rajtunk, meg saját magukon, hogy íme, nincs szükség a Démonok között-filmeket átitató ezoterikus halandzsára, és nem kell erőltetni a felszínes drámát se: be kell dobni pár egyorrút egy elvarázsolt kastélyba, aztán jól rájuk kell küldeni a beöltöztetett statisztákat, és persze, azt a nyomorult babát is le kell rakni itt-ott, különben nem lehetne felcímkézni a filmet.

Ez az önreflexív puritánság valamilyen varázslatos módon mégis működik - de sokkal inkább egyfajta vidámparki paravasútként, semmint filmként: hőseink, legyenek bármelyik ütődöttek, de tök indokolatlanul válnak szét úton-útfélen, hogy szólóban szembesüljenek a rájuk leselkedő rémekkel. Ám ezúttal nem hibáztatjuk őket, hisz csak egyfajta avatárok, akikbe nézőként beültünk, hogy elkísérjük őket egy menetre. Kár, hogy ez a hullámvasút csak az egyszer használatos vidéki vurslik élményét kínálja, melyet szombat este megülsz, vasárnapra meg már szét is szedtek, hogy Mucsaröcsögén állítsák fel újra. Reméljük, azt a francos babát se hagyták itt.

---

Az Annabelle 3. június 27-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.