Pókember: Irány a Pókverzum - Kritika

Az ifjú Miles Morales-nek eléggé összejöttek a dolgok: nem elég, hogy egy bentlakásos elit iskolába küldik, de még egy radioaktív pók is megharapja, minek hatására rádöbben, hogy ő Pókember, sőőőt, a Vezér és csatlósai megnyitnak egy dimenziókaput, amely Miles Morales világába szippant öt másik Pókot. Így a frissen felkent hálószövőnek öt teljesen különböző figurával szövetkezve kell megakadályoznia a Vezért abban, hogy a létsíkokkal tovább kísérletezgetve az egész világot veszélybe sodorja.

Lord és Miller azonban nem elégedett meg azzal, hogy a filmjük külsőségeiben nyújtson újat: az Irány a Pókverzumhoz egy 2014-ben megjelent képregénysorozatot vettek alapul, amely a kockások negyedik falát lebontva Pókember sok-sok ismert változatát egyesítette egyetlen nagy történetben. Így küzdhetett egymással vagy egymás oldalán a mindenki által ismert Peter Parker, a brooklyni félvér Miles Morales, a Gwen Stacy-ből lett Spider-Gwen, a Pók nevű mechájában harcoló japán Peni Parker, a 30-as évekből jött fekete-fehér Spider-Man Noir vagy pedig Peter Pacal, aki bizony egy Pókmalac.

Nem csoda, hogy a Sony ezt a történetet semmiképp sem akarta összekötni egyetlen már létező univerzummal sem, hisz ez a multi-dimenzionális kavar igen nagy galibát okozott volna mind az MCU-ban, mind pedig a Venommal fémjelzett Pókember-nélküli Pókember-univerzumban is. És a manga vonásokkal rendelkező Penit, a mindig szélfútta Pók Noirt meg persze Pacalt elnézve az sem meglepő, hogy az animációs megvalósítás mellett maradtak.

Ez utóbbi pedig arra is lehetőséget adott, hogy a filmesek - három rendező meg közel 150 animátor - olyan háttereket, karaktereket és akciókat álmodjanak vászonra, melyhez foghatót még aligha láthattunk. Az Irány a Pókverzum pedig nem is rest maximálisan kihasználni a választott médiumot: a helyszínek lenyűgözőek, a karakterrajzok szenzációsak, az akciótól pedig könnybe lábad a szem, ugyanis pislogni sem mersz, nehogy lemaradj valamiről. És nem egy Lord/Miller-produkcióról lenne szó, ha a fentiekhez nem kacsingatásokkal teli, hol bizarr, hol közönséges, de soha nem primitív humor járna.

Tálalásában és lefolyásában lebilincselő élményt kínál hát az Irány a Pókverzum, a cselekmény ráadásul elég fordulatos ahhoz, hogy még a szüntelen pörgésbe se fáradjon bele az agy, amiben viszont a film gyengélkedik, az a mélység hiánya. Annak tükrében, ahogy A LEGO-kaland a generációs szakadékokról és a gyermeki kreativitás fontosságáról mesélt, csalódást okozhat, hogy az Irány a Pókverzum milyen felületesen kezeli Miles mind szkeptikus apjához, mind pedig a mentoraként aposztrofálható Peter Parkerhez fűződő kapcsolatát. A filmesek megelégednek néhány tehervonat méretű érzelmi felismeréssel és kulcsmomentumok mentén elhelyezett összeölelkezésekkel: szóval ha úgy tetszik, a képregényektől nem csak a stílust vették át, hanem a sok-sok kockást jellemző jellembéli sekélyességet is.

De ez senkinek se szegje kedvét: az Irány a Pókverzum mindenképp a karácsonyi szezon egyik legüdítőbb bemutatója, melyet remélhetőleg nem fog agyonnyomni az év végi kínálat, vagy ha mégis, akkor biztosak vagyunk abban, hogy hamarosan kultikus státuszba emelkedik majd. Ez a minimum, ami egy olyan képregényfilmnek kijár, amely sok-sok szempontból szembemegy a szuperhősös trendekkel, miközben maximálisan magáévá is teszi azokat.

A Pókember: Irány a Pókverzum! december 13-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.