Oxigén - Kritika
Nagy levegőt!
Mikor hősnőnk (Mélanie Laurent) magához tér kriokamrájában, még azt se tudja, mi a neve, nem hogy azt, hogy hol is van tulajdonképpen. Egy dolog biztos: egy nyugodt hang (Mathieu Amalric) folyamatosan arra figyelmezteti, hogy hamarosan elfogy az oxigénje. A nőnek nagyjából 100 perce van arra, hogy kijusson mesterséges intelligencia által vezérelt börtönéből, de ehhez rá kell jönnie, hogy ki ő és hogy került oda...
Alexandre Aját a horrorrajongók már a Magasfeszültség idején szívükbe zárták, és azóta számos remek zsánerdarabbal - például a Sziklák szeme remake-kel vagy legutóbb a Prédával - bizonyította, hogy nagyon érzi a műfajt: tudja, hogy kell pőrére vetkőztetni azt, hogy a lehető legnyersebb formájában feltálalva jó mélyre hatoljon vele. A másik védjegye - ami miatt valószínűleg soha nem lesz belőle ezüstálcán körbehordozott zsánerikon - az az, hogy hajlamos kisebb-nagyobb mértékben megugrani a cápát. Így van ez az Oxigén esetében is, melyet nézve muszáj lesz bizonyos engedményeket tennünk a valósághoz való "fotelragaszkodásban", hogy át tudjuk adni magunkat a cselekmény fordulatainak és a feszültségnek.
Feszültségből ugyanis nem fukarkodik az Oxigén, amely már csak akkor tudná jobban érzékeltetni az idő torokszorító múlását, ha az egyik sarokban ott lenne egy óra, ami folyamatosan visszaszámol; ehelyett be kell érnünk MILO-val, a szenvtelen, de valamiért mégis rokonszenves mesterséges intelligencia jelzéseivel, amely a 2001: Űrodüsszeia HAL-jának francia rokonaként olyan hangnemben beszél a végzetedről, hogy ezzel egyszerre birizgálja a lelkedet és az idegvégződéseidet - jár is érte a pacsi Mathieu Amalricnak, a francia színészkincsnek.
De a feszkó elsősorban nem az ő érdeme, hanem Mélanie Laurent-né (a Becstelen Brigantyk Shosannája), aki érzelmek iszonyú széles tárházát felvonultatva eléri, hogy a film 100 perce alatt végig fogjuk a kezét és vele együtt izguljunk és töprengjünk azon, hogy mi a frász is történik itt. Az Oxigén pedig eleinte nem ad túl sok támpontot (nagyon helyes!): annyi biztos, hogy valahol a jövőben járunk, de hogy hősnőnk mit keres abban a kriokamrában, melynek szemlátomást egyetlen feladata van (és azt is elbukni látszik), hogy életben tartsa őt, arra jó darabig nem kapunk választ.
Így kell ezt csinálni: a thrillerek akkor működnek, ha nomen-est-omen lebilincselik nézőjüket, és ugyan talán jobb lett volna, ha ehhez Aja nem fordul néhány olcsónak vagy éppenséggel feleslegesnek tűnő frászeffektushoz, mert az alapszitu, Laurent játéka és a cselekmény kibontása önmagában elég lett volna a kívánt hatás eléréséhez, de annyi baj legyen: Aja sem tagadhatja meg önmagát. Ilyen filmekkel a háta mögött pedig ezt simán elnézzük neki.
Az Oxigén (Oxygéne) 2021. május 12-től elérhető a Netflixen. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
Pozitívum
- Feszült és izgalmas
- Mélanie Laurent mindent belead
- Van benne ambíció!
Negatívum
- Egy-két jump scare olcsónak tűnhet
Végszó
Az Oxigén remek ritmusú, jól realizált és naaagyon klausztrofóbiás thriller, melyet nem csupán Mélanie Laurent magával ragadó játéka, de fordulatos és ambiciózus története is ügyesen görget előre egyre torokszorítóbb narratívája mentén.
KRITIKA: Oxigén
