A védelmező 2. - Kritika
A halálra untatás mestersége
Robert McCall (Denzel Washington) Uber-sofőrként tölti nyugdíjas éveit, de néha-néha azért bevállal egy-egy akár külföldi kiruccanást annak érdekében, hogy segítsen a rászorulókon. No, nem ételt osztogat, meg kiscicákat segít le a fáról, hanem emberrabló maffiákat cirkumveniál, vagy partidrogokkal visszaélő juppikat bír jobb belátásra (természetesen egy kiadós verés kíséretében). Csendesebb pillanataiban a gengszterléttel kokettáló suhancokat ment meg, mi több, még évtizedekkel ezelőtt eltűnt testvérek felkutatásában is segédkezik.
Szóval nem lehet azt mondani, hogy csak ücsörgéssel töltené az időt, A védelmező 2. mégis olyan csigalassúnak tűnik, mintha a címszereplő tényleg csak mélázna, leginkább azért, mert a cselekmény nem túlságosan fókuszált. A valamilyen érthetetlen okból Belgiumba átültetett főszálnak kell is egy óra, hogy szárba szökjön, és mire igazán kibontakozhatna, már fel is göngyölődik az egész egy hangulatos helyen felvett, jó hosszúra nyújtott, aztán mégis pillanatok alatt rövidre zárt leszámolás formájában.
A szétszórtságban olyan szempontból viszont nincs semmi meglepő, hogy anno az első rész is hasonlóan ráérősen kezdett, de azt még a karakterrajz számlájára lehetett írni, amiben a 2014-es előd erős is volt. A folytatás viszont egy jól megágyazott figura történetét hívatott továbbfolytatni, de A védelmező 2. fejlődés helyett leginkább visszafejlődést kínál: partvonalra kerül és jelzésértékűvé zsugorodik össze McCall óramű pontosságú hadviselése, mint ahogy azon se rágódik már, hogy az asszony mennyire elítélné azt, amit tesz.
McCall inkább csak teszi a dolgát, azaz tenné, ha a forgatókönyv engedné. A folytatásra visszatérő Richard Wenk író és Antoine Fuqua rendező azonban érezhették, hogy a belga szál nem túl combos, és meg sem próbálták azzá tenni, hisz több olyan kérdésre is az lesz végül a válasz, hogy "nem kérdezünk, csak cselekszünk". Az álmosító tempó a címszereplőt is kábává teszik, McCallnak kell is egy kiadós lökés ahhoz, hogy elinduljon felgöngyölíteni az ügyet, melynek értelmi szerzőjét azért nem olyan nehéz beazonosítani, ha az ember már látott egy-két filmet.
Az egész hóbelevancot ismét csak Denzel Wahsingtonnak kell elvinnie a hátán, aki ugyan gyorsabban vénül, mint az M1-es autópálya, de a tekintetében továbbra is olyan tűz ég, amivel simán el tudja adni az öregedő akcióhőst. A film bevételeit elnézve az sem zárható ki, hogy néhány éven belül még egy harmadik részre is visszatér - és lehet, hogy akkor már a vágónak és az operatőrnek kell vért izzadniuk azért, hogy hiteles bunyósként tálalják a hatvan pluszos Washingtont, de reméljük, az így adódó nehézségeket majd egy ütősebb, koncentráltabb forgatókönyvvel pótolják majd.
A védelmező 2. augusztus 16-tól látható a mozikban. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
Pozitívum
- Denzel még mindig odaszab
Negatívum
- Érdektelen cselekmény
- Elpazarolt karakterek
- Töltelékjelenetek minden sarkon
Végszó
A tüzes tekintetű, lefegyverző mosolyú Denzel Washington próbálja menteni a menthetőt, de A védelmező 2. ezzel együtt is olyannak hat, mint egy "Rövid kalandok McCall-lal" gyűjtemény, melyek egy cérnavékony, érdektelen és meglehetősen kiszámítható főszálra vannak felfűzve. Kár, mert a karakter maga ennél jóval többet érdemelne.
KRITIKA: A védelmező 2.
