A számolás joga - Kritika
Ezzel a filmmel számolni kell
Ugyan A számolás joga egy bő 50 évvel ezelőtti eseményt, illetve korhangulatot elevenít fel, kissé nyugtalanító belegondolni abba, hogy elég sok fejben még mindig ugyanaz a felfogás dívik, mint fél évszázaddal ezelőtt; a jelenlegi politikai fordulatok és társadalmi feszültségek tekintetében eme három afro-amerikai nő küzdelme nem is lehetne aktuálisabb. És hogy ez volt az a film, amely hosszú hetek menetelése után végre letaszította a bevételi listák éléről a Zsivány Egyest, arra enged következtetni, hogy a világ figyel.
De persze, a siker annak is köszönhető, hogy A számolás joga egy küzdelmes, de dicsőséges amerikai történelmi esemény krónikája is egyben, nem mellesleg pedig egy nagyon szórakoztató dráma. Az a típusú film, melynek hőseit csak annyira hurcolják meg, hogy inkább csak akkor kezdj el könnyezni - örömödben -, mikor eme megpróbáltatásokat követően mégis ők győzedelmeskednek. Ugyanakkor van valami gyomorszorító abban az egyébként mulatságosan felvázolt jelenetben, ahogy a film egyik hősnője kénytelen minden nap többször is átvágni a NASA egész kampuszán, hogy olyan WC-t találjon, melynek használata számára is megengedett.
Katherine (Taraji P. Henson), Dorothy (Octavia Spencer) és Mary (Janelle Monáe) csak három abból a közel 30 afro-amerikai nőből, akik - a számítógépek elterjedését megelőzően - kalkulátorként dolgoznak a NASA-nál. Szegregálva, egy eldugott irodában. Lelkesek és lelkiismeretesek, de mindhárman többre hívatottak. Kis szerencsével, sok küzdelemmel és persze az istenadta tehetséggel végül aztán elindulhatnak azon az úton, melyen fekete nő még nem járt korábban.
Katherine bekerül a NASA Al Harrison (Kevin Costner) által vezetett navigációs központjába, ahol a tervezett űrutazások röppályáját számolják ki a felszállástól a landolásig. A nőt eleinte szimpla kalkulátorként használják, és inkább tartanak tőle, semmint megvetik, de idővel bizonyítja rátermettségét, és a kizárólag a munkának élő Al is meglátja benne a lehetőséget - továbbá azt is, hogy milyen körülmények között kénytelen dolgozni. Dorothy a fekete lányok vezetőjeként szeretné, ha anyagilag is elismernék munkáját, de a HR-osztály szemlátomást hallani sem akar afro-amerikai vezetőről, és mikor betolnak egy teherautó méretű IBM-et a létesítménybe, amely igazából az ő feladatukat helyettesítené, a nő inkább a lehetőséget látja meg ebben, nem pedig a veszélyforrást. Mary a leszállóegységet tervező mérnökök munkáját segíti, és ugyan maga is mérnöki posztra hivatott, fekete nőként nem jelentkezhet a virginiai egyetemre. De barátnőihez hasonlóan ezt ő sem hagyja annyiban.
Mint a fentiekből láthatjátok, A számolás joga nem egy, hanem mindjárt három karrier krónikája: mondhatni, hogy felületes, mondhatni azt is, hogy sablonos, hisz a végkimenetel kezdetektől foga sejthető, ugyanakkor a könnyed, játékos megközelítésnek és a jól megfogott karakterrajznak, no meg mindhárom színésznő szimpatikus játékának köszönhetően mégis rezonálsz ezekkel a nőkkel, drukkolsz nekik, velük vagy, és még némi inspirációt is nyersz tőlük - ez a jelenlegi helyzetben különösen nagy értéket képvisel. Egy-egy drámaibb pillanatban pedig még az a bizonyos gombóc is ott érezhető a torkokban.
Mindeközben intim és izgalmas betekintést is nyerhetsz a 60-as években kiemelt szerepet kapott űrversenybe - korabeli és modern trükktechnológiával készített felvételekkel, és azért Kevin Costnert sem utolsó érzés prominens szerepben látni.
Pozitívum
- Könnyed, de pontos
- Szimpatikus szereplők, szerethető színészek
- Aktualitás
Negatívum
- A felületesség a dráma rovására mehet
Végszó
Megtörtént esetet és egy társadalmi és politikai szempontból egyaránt fontos fordulópontot könnyeden, nézőt próbáló konfliktusoktól mentesen feldolgozó dráma, amely mégis beléd csimpaszkodik - a szerethető karaktereknek és a jól kifejtett narratívának hála, no meg annak a szomorú érzésnek, hogy a filmben felvázolt problémák még manapság is aktuálisak.
KRITIKA: A számolás joga
