A kis kedvencek titkos élete 2. - Kritika

Mit teszel, ha egy filmed váratlanul sikert arat? Természetesen folytatást gyártasz hozzá. Mi több, eleve úgy adsz csak neki zöld utat, hogy már le vannak fektetve az esetleges folytatás alapjai. Feltételezzük, hogy A Gru-szériával oly nagy sikert arató Illumination Entertainment is úgy ment neki A kis kedvencek titkos életének, hogy megfeji, amennyire csak a portéka meg a nézők engedik. Ugyanakkor a folytatást látva az a gyanúnk, hogy a producerek egy tévésorozatos vagy DVD-re szánt rövidfilmes folytatásban gondolkodtak, melyekben újabb rövid kalandokra kísérhetünk el a címszereplők közül néhányat. De aztán megtörtént a baj: a cuki állatokkal és családcentrikus poénokkal teli első film óriási siker lett, és a stúdió nem érhette be egy tévés spinoffal. Igen ám, de egy animációs filmet nem lehet csak úgy összedobni: az animátoroknak kész forgatókönyvvel kell rendelkezniük ahhoz, hogy nekiálljanak a munkának. Így történhetett az, hogy a tévés kis történetekből megpróbáltak összefűzni hármat, és azt eladni egész estés filmként.

Gyanítható, hogy pontosan ez történt, ugyanis a film öt perc alatt kasztokra szedi szét az első filmben összeverődő és a maga szedett-vedett módján működő bandát, hogy egymástól független, szegregált kalandokra küldje őket. És mennyire, de mennyire nyomorék kalandokra...

Max és Duke életébe kis jövevény érkezik, akit Max olyannyira óvna mindentől, hogy túlstresszeli magát, ezért betegnek nyilvánítják. Aztán mikor az egész család vidékre utazik, Max megismerkedik ott egy tapasztalt házőrzővel, aki azt mondja neki, hogy "ne légy ilyen félős", és lőn. Egy kaland pipa, de ennél már csak lejjebb van.

Hógolyó szuperhősnek érzi magát, és mikor besétál az életébe Daisy, a tűzről pattant kutya - és akit a fent említett tévésorozatban minden bizonnyal Gigi játszott volna, ugyanis egy az egyben olyan, mint ő, csak máshogy néz ki -, hogy arra kérje őt, mentsenek ki egy fogvatartott tigriskölyköt egy cirkuszból, Hógolyó felkerekedik, hogy segítsen. És lőn.

A film "legösszeszedettebb" történében pedig Gigi veszíti el Max sípóló játékát, méghozzá egy macskákkal teli lakásban, ezért megkéri Chloe-t, hogy csináljon belőle macskát, hogy annak álcázva magát visszaszerezze a játékot. És lőn.

A szálak ilyen tessék-lássék módon összeérnek ugyan, de még ezek megvalósításából is hiányzik a fantázia: a vidékről visszatérő Max szó nélkül rohan megmenteni azt a tigrist, amit akkor látott először, Gigi és a macskák meg a szó szoros értelmében átszáguldanak a mentőakción. A cirkuszból meg jön egy gonosz ember, akiről annyi derül ki, hogy orosz, és hát... gonosz.

Az írói lustaság odáig terjed, hogy olyan központi szereplők süllyednek statisztaszerepbe, mint pl. Duke, akinek úgy tizenöt mondat jut, hogy aztán a végső nagy hajszából teljesen ki is maradjon, de még a főbb állatok se tudnak újdonságot mutatni - talán csak Maxet leszámítva, az ő neurózisa viszont nézőidegen, főleg a célcsoport szemében, és nagy-nagyon könnyen gyógyítható.

---

A kis kedvencek titkos élete 2. július 4-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.