Transformers: A fenevadak kora - Kritika

Az ŰrDongó 2018 karácsonyán mindent megtett azért, hogy kitörölje azt a rengeteg zajt, amit Michael Bay Transformers-filmjei hagytak maguk után, hogy egy magával ragadó, emberközeli történetet meséljen el egy lányról meg az ő robotjáról. A közönség viszont csak részben volt vevő erre a sztorira: hiába kapott kiemelkedően jó kritikákat a film, a nézők már nem annyira szavaztak neki bizalmat. Az ŰrDongó konkrétan Amerikában meg se térült - a viszonylag erős nemzetközi számok kellettek ahhoz, hogy a Paramount ne írja le azonnal a franchise-t. De sajnos így is átgondolták azt, és a hetedik Transformers-filmre, A fenevadak korára némileg visszatértek a Bay-filmek által szélesre rombolt nyomvonalra. Hogy mennyire, azt talán jól érzékelteti a film sztorija.

A bolygófaló Unicron elől a Maximalok a Földünkön rejtenek el egy tér-kulcsot, amit megszerezve a gigantikus gonosz képes lenne univerzumok között utazni, hogy kielégítse végtelen étvágyát. Ide is küldi legfőbb szolgáját, Ostort, hogy szerezze meg neki a becses tárgyat, még szerencse, hogy Optimus fővezér és az autobotok, Optimus falkavezér és a Maximalok, valamint néhány ember összefognak, hogy megállítsák.

Egen... ebben a filmben is van egy mindennél fontosabb ereklye - egy MacGuffin -, ami felett ölre mennek a jók és a rosszak, ebben a filmben is a világ sorsa a tét és ebben a filmben is felesleges adaléknak tűnnek az emberszereplők, akiket némi hónaljszagot árasztva implementálják csak a harcokba. Igaz, hogy Anthony Ramos és Dominique Fishback párosának próbálnak azért némi emberközeli hátteret kölcsönözni: kettejük közül Ramos jár jobban a beteg öccsét ellátni próbáló, rossz útra tévedő exkatona szerepében, míg Fishback csak egy múzeumban dolgozó, elnyomott kocka, aki kapóra jön ahhoz, hogy megfejtsen olyan kódokat, melyeket a Maximaloknak jobban kéne ismerniük. De legalább nincsenek túltekerve a közhelyei.

Túl hosszú árnyékot azért egyikük sem tud növeszteni, mert a film el van foglalva azzal, hogy egyik összecsapástól a másikig üldözze az emberi és CGI-szereplőit, és ha a szükség úgy hozza, mindig előrántson valahonnan egy eddig rejtve maradt vagy várakozásra károztatott alakváltót, hogy hol az egyik, hol a másik oldalt erősítse. A kényelmes forgatókönyvírói megoldásokat szellemeskedő megjegyzésekkel és sokatmondó kijelentésekkel próbálják feldobni - az előbbiek csikorogva idézgetik a 90-es éveket, az utóbbiak meg a csapatmunka körül forognak: az "együtt" szó nagyjából annyiszor hangzik el a filmben, mint a "család" szó egy rövidre fogott Toretto-féle grillpartin. Szóval elég sokszor.

A fenevadak korát úgy aposztrofálták, mint az ŰrDongó közvetlen folytatását, de ez sajna ordas nagy túlzás: annak a filmnek az eseményeire konkrétan csak egy fél mondatban utalnak, de a hetedik Transformers-filmet mind méreteiben, mind stílusában egy világ választja el a Laikától jött Travis Knight 2018-as rendezésétől. A Creed II-t dirigáló Steven Caple Jr. munkája sokkal közelebbi rokonságot ápol Michael Bay filmjeivel - a jó hír az, hogy az erőszakpornó ezúttal azért kapott némi istrángot: nincsenek sem extrém közeliben széttépett robotarcok, sem végeláthatatlan ütközetek, melyekben minden felrobban, még a robbanás is. Az összecsapások ugyan intenzívek, de javarészt követhetőek, és mivel nem nyújtották túl őket, ezért még ütősebbnek is mondhatók, főleg egy remekbe szabott üldözési jelenet valahol a film közepén.

Fájdalom hát, hogy szinte semmit sem sikerült megőrizni az előző film bájából és emberi léptékéből: ez a harsány és látványeffektusokkal alaposan megrakott rohangászás a felületes jellemeivel és a primitív cselekményével csak egy átlagos blockbuster szintjére viszi vissza a Transformers franchise-t, és ugyan nem indít olyan lehengerlő offenzívát a szépérzékkel szemben, mint Bay robotos filmjei, de néhány héten belül már csak foszlányok fognak megmaradni belőle - hiába próbálják az utolsó képsorokkal ennek ellenkezőjét elérni.

---

A Transformers: A fenevadak kora (Transformers: Rise of the Beasts, 12 éven ​aluliaknak felülieknek nem ajánlott) 2023. június 8-tól tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.