They/Them - Kritika
Identitászavaros horror
A kritika spoilermentes.
Régóta nagy kérdés, hogy a filmek és sorozatok hogyan közelítsenek az LMBTQ-közösséghez, hogy egyrészt kellő mélységben bemutassák a vonatkozó élethelyzeteket, másrészt a cisznemű és heteroszexuális nézők számára is releváns történeteket meséljenek el. Hollywood fősodorja inkább bátortalanul és felületesen közelít a kérdéskörhöz. A másik végletet a horrorfilmek és pszichothrillerek képviselik, amelyek nem egyszer heves indulatokat váltottak ki, elég az Al Pacino főszereplésével készült, meleg sorozatgyilkost felvonultató Portyán körüli balhéra vagy A bárányok hallgatnakot transzvesztita vonásokkal felvértezett őrültje miatt ért kritikákra gondolni. A horror tabukat gyakran döntögető zsánere pedig tökéletesen alkalmas a vitákat generáló témák tárgyalására, de az eddig forgatókönyvíróként tevékenykedő John Logan (Skyfall) első, saját rendezésű játékfilmje nem tudott élni a lehetőséggel. Azaz pont olyan identitászavaros, mint néhány karaktere, akiket elnyomnak a homofób és transzfób átnevelő táborban.
Ahol nemcsak a gyilkos visel maszkot – Erről van szó
Üdvözöljük a Whistler Campben! Owen Whistler (Kevin Bacon), családja és társai egy átnevelő tábort üzemeltetnek egy festői szépségű, erdei tájon, ahová a konzervatív szülők olyan fiatalokat küldenek, akik nem heteroszexuálisak vagy ciszneműek. Pontosabban van, akit nem is küldtek, hanem – mint a leszbikusságával küzdő Kim (Anna Lore) és a melegségét tagadó macsó Stu (Cooper Koch) – magától jött, mert szeretne "normálissá" válni, azaz beilleszkedni a többségi társadalomba. A mézes-mázas köszöntőt mondó Owen eleinte egész jófejnek tűnik az "itt nem fogunk téríteni, önmagatokat kell megtalálni" szövegével, de ahogy az egy, a Péntek 13 és a szintén LMBTQ témájú A halál angyala (Sleepaway Camp) nyomdokaiban járó slashertől elvárható, lassan elszabadul a pokol, ráadásul egy maszkos gyilkos is feltűnik a színen.
Amiért vidám ez a táborozás – Ezért jó
A tábori miliő mindig izgalmas és hatásos, úgyhogy emiatt már a véres prológust követő nyitójelenetben is felszökött bennünk a feszültség, főleg, hogy a gonosztevőként újfent zseniális, a szerepében ezúttal is lubickoló Kevin Bacon Owenjét eleinte nem tudjuk hová tenni. Őt nagyon jól eltalálta John Logan, aki a forgatókönyvet is írta, mert tipikusan az a homofób fickó, aki nyilvánosan letagadja, hogy az lenne. Tábornyitó beszédében még egy, a "nekem is vannak meleg barátaim, de…"-hez hasonló kijelentést is tesz. Éppen ezért egy igazán veszélyes figura, mert megnyerő a mosolya, lehet azonosulni azokkal a látszólag liberális gondolatokkal, amelyeket perfektül kitalált beszédében közöl. De szépen be is sétálunk a csapdájába a főhősökkel együtt, ha elhisszük a szavait, mert onnantól ő irányít, akár még arra is rávesz, hogy a "biológiai ösztönnek" engedelmeskedve élőlényekre lövöldözzünk pusztán sportból.
Nem valami eredeti, hogy a They/Them összekapcsolja a homo- és transzfóbiát a tipikus amerikai fegyvermániával és erőszakkultúrával, de néhány emlékezetes jelenetében érzékletesen bemutatja, hogy a túltolt maszkulin és heteroszexuális pózőrködés romboló hatású lehet, főleg, ha ezt rá akarjuk erőltetni azokra, akik ezzel valójában nem tudnak azonosulni. Ebből a szempontból a queer, tehát magát se nem férfiként, se nem nőként definiáló Jordan (Theo Germaine) a legérdekesebb karakter, mert bár jellemzően kemény és céltudatos, de benne is van bizonytalanság, illetve bizonyítási vágy, így hiába is dacol és lázad, maga is könnyen Owen hatása alá kerül, belemegy a táborvezető kegyetlen játszmáiba.
Amitől rémálom ez a táborozás – Ezért nem jó
Sajnos ezzel ki is fújt a They/Them pozitívumainak listája, a film egyszerűen nem tudott mit kezdeni sem az LMBTQ témával, sem a horrorral, pontosabban ezeket John Logan nem volt képes összegyúrni egy működképes eleggyé. Érezhetően Logan nem akarta felületesen ábrázolni meleg, leszbikus, transznemű, biszexuális és queer karaktereit (igen, már-már kényszeresen beletuszkolta az LMBTQ összes identitását a filmbe), így a prológust követően nagyon sokáig, a cselekmény utolsó húsz percéig szinte elő sem kerül a maszkos gyilkos. Ezért joggal érzi úgy a néző, hogy át lett ejtve az előzetesekkel, amelyek egy feszes slashert ígértek. Helyette kaptunk végső soron inkább egy-két dimenziós és mindkét oldalon sztereotip és klisés módon ábrázolt karaktereket, valamint nagyon felületesen felskiccelt drámákat, amelyekről amúgy is jórészt kiderül, hogy csak áldrámák, mert más motiválja a vonatkozó figurákat, mint amit mondtak korábban.
Az a kevés slasherjelenet pedig jóindulattal is erőtlennek nevezhető, ráadásul hatalmas ziccert hagyott ki John Logan a gyilkos személyével kapcsolatban. Ne is számítsunk olyan eszes fordulatokra, mint a Portyánban vagy a kultikus Sleepaway Campben, lelombozó, hogy ki és miért öltött álarcot és mészárolt baltával a táborban! Persze legalább nem kiszámítható a csavar, de egyáltalán nem felvillanyozó vagy sokkoló, amikor leveszi az illető az álarcot, hanem éppen ellenkezőleg, csalódást kelt. A rendezés sincs a helyén, érződik végig a They/Themen, hogy Logan először ült a direktori székben: nem jó a film ritmusa, rosszak a dráma és a horror arányai, az alkotó sokszor feleslegesen időzött el bizonyos jeleneteknél, legyen szó szexről vagy a főszereplők musicalekbe, illetve inkább paródiákba illő közös énekléséről. Apropó, paródia. A humor még működne is, Jordan Peele Tűnj el!-jében is jól jött egy-két poén, miként a They/Them sem nélkülözi ezeket, de például az említett danolászás vagy az egyik karakter bizarr pálfordulása nem jó értelemben nevetségesek. A végső, nagynak szánt leszámolás pedig rendkívül buta, színpadias és hemzseg a logikátlanságoktól, így teljes mértékben mentes az álfilozofikus végkifejlet is a katarzistól.
Koponyahasítás helyet tudathasadás – Végszó
Nagyon sajnáljuk a They/Themet, amelynek frappáns címe egyszerre utal a slasherre (a "/"-t angolul "slash"-nek ejtjük) és a nemsemleges megnevezésre (az angolban az "ő"-t, a "he/him"-et és a "she/her"-t a "they/them"-mel helyettesítik a magukat nem a tradicionális nemi identitásokkal azonosító egyének), így minimum egy jó kis társadalomtudatos horrort sejtetett, mint amilyenek az említett Peele művei. A társadalomtudatosság azonban kimerül pár jobban sikerült jelentben, illetve inkább csak jelentrészben és sok-sok szájbarágós, modoros, rosszul megírt dialógusban. Slasherként pedig a They/Them csúnyán elvérzik még az olyan kortárs alkotások mellett is, mint A félelem utcája-trilógia, hát még, ha a Halloweenhez vagy a Péntek 13-hoz mérjük. Úgyhogy amennyiben LMBTQ témájú horrorra vagy pszichothrillerre vágytok, akkor inkább nézzétek meg vagy újra az említett Sleepaway Campet vagy a Portyánt!
A They/Them augusztus 5-én debütált a Peacock nevű streamingszolgáltatón. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
