The Walking Dead: The Ones Who Live - Kritika
A kóborlók visszatértek
Kár lenne tagadni, hogy a The Walking Dead eddigi spinoffjai közül jó eséllyel a legtöbb rajongó a The Ones Who Live-et várta a legjobban. Ennek fő oka, hogy bár az anyasorozat rengeteg fontos és jól megírt karaktert mozgatott kezdetben, később alkotói már nem nagyon tudtak érdekes figurákat behozni a történetbe. Rick Grimes volt a történet mozgatórugója, az igazi főszereplő és vezéregyéniség. Morgan, Daryl, Maggie és Negan mind nagyszerű támogató karakterek, de Andrew Lincoln kilencedik évados távozása egy érezhetően nagy űrt hagyott a széria maradék két és fél évadára. Pláne, hogy a történetét nem egy esetlegesen kihasználható kiskapuval zárták le, hanem egyszerűen lógva hagyták a levegőben, mivel már akkor biztos volt, hogy Rick és az egy évaddal később szintén távozó Michonne története kap három filmet. Ebből lett végül egy hatrészes minisorozat.
Akciódús új előzetes érkezett a The Walking Dead Rick-spinoffjához, melyben hősünk depizve, Michonne meg szamurájnak öltözve irtja a zombikatEzzel együtt a mellékkarakterek eddig bemutatott sorozatai (Dead City, Daryl Dixon) korrektre sikerültek. Ám míg ezek szereplői már a The Walking Dead tizenegyedik évadának a fináléjában egy viszonylag kerek, lezárt karakterívet kaptak, amelyet aztán fél, illetve egy évvel később rögtön tovább tudtak szőni az alkotók anélkül, hogy visszafejtették volna a jellemeket, Rick (és Michonne) történetére majdnem hat évet kellett várni. Így azért nagyobb elvárásokkal ül le az ember a The Ones Who Live elé, és lehet, hogy éppen emiatt csalódni fog.
Történések a holtak földjén – Erről van szó
Rick hat éve próbál megszökni egy közösségből, amely megmentette az életét, és ahol egyébként egész jó sora van. Dolgozik, van saját lakása, de el nem mehet. Ám nem tud és nem is akar belenyugodni a gondolatba, hogy soha többé nem láthatja a szeretteit, köztük a szerelmét, Michonne-t és a lányát, Judith-ot, így az elmúlt években számtalan szökést kísérelt meg, mindeddig sikertelenül. A cselekedeteit furcsa módon tolerálják, mert az egyik fejes (Terry O'Quinn) lát benne potenciált, hogy Rickből egyszer hasznos katona és vezető lesz. Nem mellesleg hősünk szövetségesre lelhet a személyében, hogy együtt kinyomozzák a közösség kellemes felszíne alatt megbúvó mocskos rejtélyeket. Eközben Michonne (Danai Gurira) már hosszú ideje járja a világot, mert makacsul hiszi, hogy Rick életben van.
Az örömteli viszontlátás – Ezért jó
Hasonlóan Daryl önálló sorozatához, itt is bajban van az ember, amikor a spinoff értékelésének a pozitív oldalát kell szavakba öntenie. Röviden: rendben volt. Hosszabban már minden jó dolog után ott vár egy apró és sokszor velős "de" a méltató tagmondat végén.
Őszintén szólva a The Ones Who Live a nyolcadik Star Wars-film, Az utolsó Jedik betegségében szenved, azaz (túlságosan is) bevállalós jellemváltozásokra számíthat a néző, ami jó eséllyel a rajongók többségének nem igazán fog bejönni. Az elvitathatatlan, hogy egyáltalán nem megy egy szint alá az évad, és igazságtalan lenne minden problémája ellenére eltekinteni az érdemeitől, így ahogy Daryl sorozatánál, úgy ebben az esetben is érvényes: korrekt lett Rick és Michonne visszatérése. A hibákkal együtt is szívmelengető, ha valaki kedveli ezeket a rég nem látott figurákat.
A rögös út – Ezért nem jó
Kezdjük a legnagyobb problémával, ami maga Rick, vagyis az alaposan megváltozott jelleme! A férfi hat éven keresztül próbált megszökni, hogy visszatérjen a szeretteihez. Egészen odáig elmegy, hogy a nyitójelenetben egy újabb szökés végett levágja a saját kezét. Így a készítők igyekeznek már a legelején leszögezni, hogy itt nem babra megy a játék. Miután elbukik, hősünk továbbra is terveket szövöget, miközben szerelme még mindig odakint keresi őt. Ezek után, gyakorlatilag a leginkább minimalista módon megírt, elég vérszegény magyarázat kíséretében az addig rendíthetetlen férfi száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Ez olyan karakteridegen pillanatokat és döntéseket eredményez, amelyeket Luke Skywalker Az utolsó Jedikben tapasztalt pálfordulásaihoz lehetne hasonlítani. A fura döntéshozások sorozata pedig kitart az évad kétharmadáig, mire végre eljutunk addig, amire igazából minden rajongó várt hat éven keresztül: hogy Rick és Michone vállvetve küzdjenek azért, hogy újraegyesülhessen a családjuk.
Hatalmas luxus egy hatrészes minisorozat esetében az egy helyben topogás. Az első epizód egy év történéseit öleli fel, majd a főszereplők – egyébként túlságosan korai – egymásra találása után rettenetesen lassan mozdul előre érdemben a cselekmény. Ezen pedig a fogvatartó közösségnél belebegtetett rejtély sem sokat gördít előre.
Persze van olyan logikátlanság, amelyet mintegy megörökölt a The Ones Who Live. Itt van rögtön Michonne karaktere. Értjük, hogy a színésznő csak szünetet akart tartani a fősorozatban töltött nyolc év után, tehát ki kellett írni valahogy a sztoriból. De még így is megkérdőjelezhető írói döntés, hogy egy anya a gyermekeit hátrahagyva a szerelme keresésére indul egy olyan világban, ahol minden egyes nap életveszélyes helyzetek várnak rá a biztonságos falakon vagy kerítéseken kívül, valamint csak annyi remény van arra, hogy Rick életben van, hogy a testét nem találták meg, illetve Michonne rábukkant néhány kétes bizonyítékra. Mégis, a The Ones Who Live megerősíti, hogy éveket töltött odakint anélkül, hogy ránézett volna a gyerekekre, ráadásul történik azért vele néhány olyan dolog, ami arra ösztönözhetné, hogy engedje el Ricket és menjen haza Judithoz és Rick Jr-hoz, amíg még van lehetősége erre.
Az új közösség, amely a háttérben disznóságokat művel, pedig olyan, mintha az írók – köztük maga Gurira és Lincoln, akik Scott M. Gimple The Walking Dead-veteránnal együtt fejlesztették a sztorit – egyszerűen nem tudták volna eldönteni, hogy milyen is legyen ennek a spinoffnak az arculata. Mintha egy abszolút kellemes és élhető kisvárost akartak volna teremteni, ám ez valójában egy munkatábor lett, ahol viszont mindenki szabadon járkálhat, viszonylag tűrhető munkája és saját szállása van az embereknek. Így kvázi megalkottak egy luxusbörtönt, ami még nem is lenne olyan nagy baj, de sokszor önkényesen váltogatják a kisvárosi idill és a diktatórikus rezsim koncepcióját. Azaz elég gyenge lábakon áll például az, hogy Ricknek van egy pártfogója, és ezért nem végzik ki a rebellis megmozdulásai miatt. Plot armor, tudjuk. Az pedig határozottan röhejes, hogy a lázadó hősnek vezetői pozíciót tartogatnak az elnyomó rendszer képviselői. Persze az alkotók igyekeznek minden logikátlan húzásra magyarázatot adni, de ez nem igazán segít azon, hogy a fő karakter olyan változásokon esik át, amelyek ugyan elő vannak készítve, de nem kellőképp, főleg nem ennyi évvel azt követően, hogy Ricket elvitte az a bizonyos helikopter.
Továbbá afölött sem hunyhatunk szemet, hogy ez már a hetedik széria a The Walking Dead-univerzumban, ennélfogva szinte mindenféle gonoszt, illetve fenyegetést felvonultattak az alkotók, szóval láttunk hasonló elnyomókat, akikkel itt szembe kerülnek hőseink. Talán jobb lett volna azt nézni, ahogy a páros egyszerűen csak próbál hazajutni a zombihordákat kerülgetve, emberi antagonisták nélkül.
Megérte visszatérni? – Végszó
A The Ones Who Live egy hatalmas kapufa a franchise történetében. Andrew Lincoln és Danai Gurira visszatérése óriási dobás lehetett volna, ehelyett azonban egy kis pukkanás lett olyan karaktertorzításokkal, hogy csak a sorozat vége felé kerültek helyre a hősök jellemei. De legyünk őszinték: akik már várták, hogy újra akcióba lendüljenek a kedvenceik, ne adj' isten az eddigi összes, a The Walking Dead világában játszódó produktumot megnézték és élvezték, azok különösebb szenvedés nélkül ülhetik végig ezt a hat részt. Ezért is kapufa ide vagy oda, de a legjobb szó erre a spinoffra az, hogy korrekt iparosmunka.
A The Walking Dead: The Ones Who Live 2024. február 25-én debütált az AMC-n és az AMC+-on. Kollégánk a sajtó rendelkezésére bocsátott betekintők formájában láthatta az első öt részt. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
