A szer - Kritika
Az anyag nem vész el csak átalakul
Coralie Fargeat neve nem lehet ismeretlen a gore rajongóinak. Az erőteljes stílusú francia rendező és forgatókönyvíró rövidfilmjei után 2017-ben debütált Torontóban első nagyjátékfilmjével, A bosszúval. A feminista jegyeket magán viselő (a cím alapján nem meglepő) bosszúfilmet a rendezőnő elmondása szerint olyan mozik is inspirálták, mint a Rambo vagy a Kill Bill, sikerét pedig nem mutatja más, mint hogy világszerte vetítették neves filmfesztiválokon, itthon pedig 18-as karikával ment a mozikban akkoriban, amikor ezt a billogot nem aggatták rá mindenre, ami a horror zsánerében utazik.
Második nagyjátékfilmje, a The Substance a 2024-es Cannes-i versenyprogram egy csendes késői esti vetítésén debütált – és okozott kitörő tapsot a moziteremben.
Erről van szó
Álmodtál már arról, hogy legyen egy jobb verzió belőled? Te lennél, csak jobb. Minden tekintetben. Új, fiatalabb, jobb, szebb, egy tökéletesebb verziója önmagadnak. És csak egy szabály van: meg kell osztanotok az időt. Egy hét neked, egy hét neki. Tökéletes egyensúly szükséges. Mert ti ketten egyek vagytok.
Valami ilyesmit állít magáról a rejtélyes Substance, az Anyag, ami jobb életet ígér az egyszervolt hollywoodi csillag, de már a tévés műsoroknak sem kellő Elisabeth Sparkle-nak (Demi Moore), akinek hiúságánál csak az újra felvillanó rivaldafény utáni vágya nagyobb. Üzletet köt tehát, és - erre nincs jobb szó - megszületik Sue (Margaret Qualley), aki földöntúli módon gyönyörű, mindenkit az ujja köré csavaró fiatal nő, aki Elisabeth vágyott életét kezdi élni. Mohón, felhőtlenül és felelőtlenül. Úgy, hogy arra nem elég csupán minden második hét. Az egyensúly viszont valóban fontos. „Mert ti ketten egyek vagytok.”
Ezért jó
Ha létezik film, amiért a testhorror műfaja megszületett, az a The Substance. Viszolygást, időnként kifejezett undort kiváltó jelenetek sorát állítja szembe az egyszer steril módon letisztult, máskor csillogóan színes helyszínekkel és a virtuóz operatőri technikákkal. Coralie Fargeat komolyan veszi a műfaj alapszabályát, hogy a test maga az igazi homokozó. Bármit meg lehet tenni vele. Sue egyszer egy félig nyers csirkecombot húz ki a köldökén keresztül a hasüregéből, máskor minden férfi vágyakozását megtestesítő szexszimbólummá alakul. Elisabeth eközben Sue és tulajdonképpen a saját telhetetlenségének is az árát fizetve megy tönkre és tűnik el lassan a legkülönfélébb testi deformációkon keresztül. Egy-egy pillanatában a film már a ’86-os Cronenberg-csodát, A legyet idézik. Nem vicc.
A B-kategóriásnak látszó trash-szerű élmény gyönyörű képeken jelenik meg a vásznon. Mindkét színésznő és a hálás ripacsszerepben önmagát megtaláló Dennis Quaid is nagyszerű. A film humora fenomenális, a gore egy ponton pedig minden képzeletet felülmúló méreteket ölt. Mert Elisabeth és Sue története nem torkollhat másba, mint elektronikus metalzenével kísért tragédiába.
Ezért nem jó
Ha nem szereted, vagy már-már iszonyt vált ki belőled a műfaj, akkor ez a film csak púp lesz a hátadon. Egy gerinc melletti mély hátizmokból kiinduló, lágyrészeket tartalmazó sérv, ami az idő lassú, mindent elemésztő terhe alatt egy kifekélyesedő, rosszindulatú tumorrá metasztatizálódik. Ja, szóval ha ezt nagyon nem bírod, akkor nem a te filmed.
Megéri a pénzét?
A Cannes-i Filmfesztivál, bármilyen furcsa is, szereti ezt a stílust. 2021-ben Julia Ducournau Titánja Arany Pálmát ért, de 2024-ben a The Substance is döbbenettel vegyes ovációval tarolta le a fesztivál mozitermeit. Amennyiben a film hazai bemutató kap, garantáltan nagyszerű (hogy kellemes-e, az más kérdés) szórakozás lesz ez a múlandóságról, hiúságról, telhetetlenségről mesélő, mély gondolatiságú remekmű. Csak te és a film. Mert ti ketten egyek vagytok.
A The Substance-nek egyelőre nincs se besorolása, se bemutatódátuma. Kollégánk a Cannes-i Filmfesztiválon látta a filmet. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
