Ördögűzés - Kritika
Valami bujkál benne(m)
A hatvanas évek végére a stúdiók már nem láttak sok fantáziát a horror műfajában, aztán 1973-ban jött Az ördögűző, ami alapjaiban változtatta meg ezt a fajta hozzáállást. A természetfeletti horror a reneszánszát élte, az ördögűzős filmekre pedig a mai napig igényt tart a nagyközönség. A Szöktetés a pokolból és Az alvilág királynője után M. A. Fortin és Joshua John Miller újra együtt dolgoztak, ám ezúttal egy sokkal személyesebb sztorival álltak elő. Az utóbbi apja, Jason Miller ugyanis Karras atyát alakította az 1973-as Az ördögűzőben (filmes debütálásáért rögtön Oscar-díjra is jelölték), ezért első kézből jutott hozzá az elátkozottnak tartott és a stábot rendkívüli módon megterhelő forgatás kulisszatitkaihoz. A szerzőpáros a saját ördögűzős filmjében az örökségre, az apaságra és a hitre koncentrált. A főszerepben Russell Crowe-t láthatjuk, akinek ez a második ilyen témájú filmje és bár az Ördögűzés még a Covid előtt forgott, csak most kerül a mozikba, így A pápa ördögűzője megelőzte azt.
Erről van szó
A szenvedélybetegségéből kigyógyult, egykoron szebb napokat látott színész, Anthony Miller lehetőséget kap arra, hogy az 1973-as klasszikus remake-jében eljátszhassa a papot. Mikor lányát felfüggesztik az iskolában és hozzáköltözik, mindketten kapcsolatuk helyreállításán dolgoznak, amit a férfi sok éven át tartó alkoholizmusa és drogfüggősége tett tönkre. A lány az asszisztense lesz a forgatáson, de az összecsiszolódás nem megy zökkenőmentesen, mert Anthony egyre furcsábban viselkedik. Mindenki azt gondolja, hogy a szerep túl megterhelő számára és visszaesett, pedig "csak" egy démon szállta meg.
Van visszaút a halálból a Star Warsban?
Ezért jó
Russell Crowe számára a lecsúszott, az élettől a sokadik újabb esélyt megkapó karakterek megformálása egyszerűen nem szabad, hogy gondot okozzon. Anthony Miller a múlt démonai elől az alkoholhoz és a droghoz menekült, felesége halála pedig csak egy újabb indok volt az önsajnálatra és önpusztításra ahelyett, hogy végre apaként valami maradandót alkotott volna. A szerep egyszerre lehetőség a normális életre, a lányával való viszony rendezésére és a visszatérésre a szakmában, de egyben vissza is ránt(hat)ja őt a múltba, ami elől képtelen menekülni. Mindezt egy forgatásba beilleszteni kifejezetten jó és eredeti ötlet, ahogy emberként és színészként is megismerhetjük őt. A teher súlya alatt azonban összeroppan, elgyengül, így könnyen talál magának utat hozzá a gonosz, de ennek kifejtését és egymásra való felépítését ugyanakkor már nem sikerült megugrani.
Ezért nem jó
A cselekmény tulajdonképpen ijesztő, pontosabban ijesztőnek szánt jelenetek egymásutánja, melyek minden ez irányú szándék ellenére csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. Az egész olyan, mintha az alkotók túl sok mindent akartak volna elmondani egyetlen filmben, de az idő és az anyagiak szorításában kompromisszumot kellett kötniük, és a fájó szívvel meghagyott részek nem állnak össze egy konzekvens egésszé. A végeredmény egy széttöredezett valami, ami egyes pillanataiban még képes működni, de együtt nem, így elmarad a folytonosság és vele együtt a mondanivaló, az üzenet is. A szerzőpáros egyszerre akart emléket állítani a nagy klasszikusnak és elmondani a saját történetét, ráadásul mindkettőt klisékre építve, így sem a gondolat, sem a karakterek nem válnak szerethetővé, nagyon nehéz azonosulni a látottakkal, hallottakkal. Nem tudjuk, mi miért történik, és ahogy a játékidő halad előre, csak sokasodnak a kérdőjelek. A zene, a fényképezés, a vágás, a narráció, tulajdonképpen az egész stílus és nyelvezet legalább eggyel komolyabbnak és érettebbnek szeretné eladni a filmet, mint amilyen valójában.
Megéri a pénzét?
Az Ördögűzés se nem jobb, se nem rosszabb, mint a többi olyan ördögűzős film, ami a nagy elődökből, a klasszikus természetfeletti horrorokból merítkezik. Russell Crowe a legrosszabb filmjében is képes erős közepes lenni és megmenteni az egészet attól, hogy saját maga paródiájába forduljon, de az ügynökének már régen kijárna egy alapos gyónás. Nem ez a nyár filmje, ámen.
Az Ördögűzés (The Exorcism, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. július 4-től tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
