The Apprentice - Kritika

Elnöki sztori vaskos retró hangulattal

KRITIKA: The Apprentice - Donald Trump szórakoztató eredettörténete vagy propagandafilm?

Ali Abbasi egy iráni származású dán filmrendező, aki leginkább talán két éve hívta fel magára a Cannes-i filmfesztivál figyelmét a Szent pókkal, de a mainstream piacon is jelen lévő alkotó két epizódot rendezett a The Last of Us első évadában is. Új filmje, a Donald Trump fiatalkorát feldolgozó ambiciózus The Apprentice, a 77. Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában debütált.

Erről van szó

Donald Trump (Sebastian Stan) történetének fonalát az 1970-es években veszi fel a film. Elmeséli a grandiózus vágyak megvalósításáért törtető, hatalomittas jövőbeni amerikai elnök üzleti évtizedeinek legelejét. Az eredettörténetet, amire nem biztos, hogy nagyon kíváncsiak voltunk addig, amíg nem láttuk azt Ali Abbasi szemén keresztül.

Az amerikai politikai szcénához képest tengerentúli filmesnek ugyanis megvolt az a lehetősége, hogy kívülről fesse meg az eseményeket. Ehhez leginkább Trump és az erősen jobboldali beállítottságú, rossz hírek szerint maffiakapcsolatokkal is rendelkező Roy Cohn (Jeremy Strong) üzleti és baráti viszonyát használja fel. Donald Trump felemelkedéséről, feleségével, Ivanával (Maria Bakalova) való kapcsolatáról és a nagypolitikához való korai hozzáállásáról szól a film, melyben olyan társadalmi témák is megjelennek, mint az korszak New York-i lakhatási krízise vagy épp a társadalmi csoportokat évtizedekre megbélyegző AIDS.

Ezért jó

Fölösleges nagyon túlbonyolítani a dolgokat, a The Apprentice egyszerűen szórakoztató. Benne van épp úgy a ’70-es és 80’as évek jóleső retró utánérzése, mint a jó humorú, folyamatos nézőre való kikacsintgatás – hé, te ott, a vászon előtt, ez az ember egyszer a világ első embere lesz. Az egész filmen, hol kicsit a háttérbe szorulva, hol határozottabban, jelen van egy izgalmas, képminőséget kvázi rontó VHS filter. Ez egy meglehetősen bátor döntés volt, mert borzasztó ciki is lehetett volna, de még ez is működik.

A színészek egytől egyig parédésak. Sebastian Stan tökéletesen vette át Trump ismert gesztusait, egy-egy jelenetben távolabbi kameraállásból egy pillanatra elhittem, hogy valamiféle archív felvételt nézünk. Ivana gyönyörű, eleinte romlatlan, később egyre megkeseredettebb, Bakalova pedig mindezt egy nem túlhangsúlyozott színészi játékkal prezentálja. Egészen döbbenetes, mi lett az utolsó Borat film hősnőjéből. Rövid ideig azt gondolhattuk, hogy a színészi játék gyenge pontja Jeremy Strong, aki eleinte szinte egy az egyben Kendall Royt hozta – és egyébként nem ez az egyetlen Utódlás utánérzés a filmben – de később Roy Cohn betegségének eluralkodása kapcsán ő is meg tudta csillogtatni nagyon is a rendelkezésére álló színészi eszközeit.

Sebastian Stan Donald Trump szerepében:

Ezért nem jó

Na, ez az igazán nehéz. Ugyanis ha csak egy filmként nézzük, nehéz rajta fogást találni. Egy tökéletesen megszerkesztett és adagolt alkotás. Viszont a probléma az vele, hogy hiába tudjuk, hogy a finanszírozása okán nem tekinthető egy állam vagy egy párt propagandafilmjének, Ali Abbasi mégis időnként a propagandafilm eszközeivel él. Valószínűleg azért, mert ez a filmnyelve ennek az alkotásnak, ezek azok a toposzok és megközelítések, amivel könnyen és befogadhatóan lehet mesélni egy meglehetősen ellentmondásos figuráról.

Viszont mindezt meglehetősen egyoldalúan teszi. Nem a patás ördögként festi le főszereplőjét, félreértés ne essék, de az emlékezetes jelenetekben mindig van valamiféle negatív felhang, gúny, időnként még határozott vád is. Mi aztán biztosan nem leszünk Donald Trump fogadatlan prókátorai, de felmerül bennünk, hogy a film nem feltétlen úgy ábrázolja az egykori ingatlanmogult, amilyen ténylegesen volt, hanem úgy, ahogy az egykori elnök képéből projektálva mi el akarjuk képzelni őt.

Megéri a pénzét?

Abszolút! Ha magyar forgalmazót talál, a The Apprentice kiváló esti program lesz a mozikban. De hogy egy mocskos utakon feltörekvő, a csúcsra aztán valóban felérő ember története ez, vagy egy parodizált képregénygonosz eredettörténete, az valószínűleg a néző saját érzésein és a társadalom egészéről alkotott képétől függ majd. A moziból kifelé jövet pedig feltehetjük magunknak a kérdést, hogy a hazai filmgyártás utóbbi éveinek alsó polcos „blockbusterére”, a mi korábbi miniszterelnökünkről szóló alkotásra vajon akkor is indulatokkal gondolnánk-e, ha történetesen az is egy ilyen remek film lett volna.

Az igazi Trump

A The Apprenctice-nek egyelőre nincs se besorolása, se bemutatódátuma, kollégánk a Cannes-i Filmfesztiválon látta a filmet. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.

További cikkek a témában
Kommentek