Sea of Thieves - Kritika

Behajózott a kalózok tengerére a régen várt MMO-bárka, amit a Microsoft Xbox-os divíziója a legambiciózusabb exkluzív címükként illet már évek óta. Számos bétatesztelés előzte meg a megjelenést, melyeken mi is rész vettünk, majd megállapítottuk, hogy ennél bizony sokkal többre lesz szükség a nyílt vízen, hogy a virtuális kalózpalánták maradéktalan lelkesedéssel, és elszántságtól fűtve szeljék a habokat újabb és újabb kalandokba vágva. Nos, azt az ígéretet kaptuk, hogy a tesztfázisok alatt még számos tartalom szándékosan vissza volt fogva, de majd a végleges játék a legmerészebb vágyainkat is ki fogja elégíteni. Vajon tényleg így lett?

Ezen még Guybrush Threepwood is besírna

A kalózbecsület úgy kívánja, hogy köntörfalazás nélkül eláruljuk; nem így lett sajnos. Bármennyire is reméltük, hogy a Rare csapata 5 év fejlesztés alatt valami iszonyat jó, a The Pirates-t könnyű szerrel kenterbe verő és lenyűgöző cross-platform mókával áll elő; ám végül maradt a PC-Xbox One összefonódás, és gyakorlatilag semmi más. Sőt, mi több, durván két együgyű küldetéstípussal bővült a program a bétában található kincsesládákat felkutató missziókhoz képest. Pedig maga a hajózás, illetve a négyfős kooperatív élmény, mikor a barátokkal a fedélzeten végezzük egy legénység mindennapos rutinját, az igazán kellemes időtöltés, de sajnos mindez ki is merül a vízen való navigálásban. Sajnos a három felvehető k��ldetéstípus mindegyike annyira egyszerűen kivitelezett, fantáziátlan időtöltés, hogy néhány ilyen misszió után már mindenki ásítozva kereste a kifogást, hogy miért kéne aludni mennie.

Játékmechanika - az meg mi?

Sajnos számos sebből vérzik a Sea of Thieves, ugyanis a fejlesztők megalkottak egy fantasztikus világot, ami rettentően hangulatosra – s nem utolsó sorban látványosra – sikeredett, csak elfelejtették tartalommal megtölteni, hiszen szinte semmit nem lehet benne csinálni. Illetve, amit meg igen, az rém együgyű, és néhány óra alatt dögunalmassá válik. Talán a legfájóbb pont a fejlődésrendszer teljes hiánya, illetve hogy a küldetésekért kapható aranyat kizárólag kozmetikai cuccokra költhetjük. Egyre vagányabb öltözéket akaszthatunk magunkra, vagy éppen az eszközeink kinézetét cserélhetjük látványosabbra; így lehet aranyból ásónk, rubint berakásos vödrünk és hasonló teljesen haszontalan kinézetű dolgaink.

A korábban már említett három küldetéstípus teljesítésével növelhetjük a reputációnkat a feladatokat adó frakcióknál, melynek következménye, hogy csupán több arannyal kecsegtető kincses térképet, kalózlegendák utolsó ismert helyét leíró tekercseket, vagy malacokat, illetve tyúkokat váró árusok igényeit leíró feladatokat szerezhetünk. Bárcsak lenne némi csavar, vagy változatosság ezen feladatok teljesítése közben; teszem azt ősi csapdák a szigeteken, vagy a tengert fürkésző bolygó hollandi NPC hajók, de sajnos nincs. Egy kincs megszerzése mindig ugyanúgy zajlik: a megvásárolt térkép alapján beazonosítjuk a hajónk fedélzetén lévő világtérképen, hogy melyik szigetről van szó, majd a kormánynál álló kollégának elmondjuk, hogy tekerjen, mondjuk észak-keleti irányba.

Egy út alatt nagyjából háromféle „nem várt” esemény történhet velünk: megtámad egy másik emberi kalózhajó (á’ la PvP); viharba keveredhetünk, vagy esetleg megtámad a Kraken. Ez a legendás óriáspolip viszont megint csak csalódás, ugyanis a támadása kimerül a tengerből kimagasló pár imbolygó csápban, amiket ha sikerül időben leágyúzni, akkor megússzuk, ha pedig nem, akkor elsüllyeszti a hajót és a szirének szárnyán éledhetünk újra egy közeli szigeten. Vihar közben megőrül a kormány melletti iránytű, miközben a hajó kezelhetetlenné válik, ha pedig más játékosok támadnak be, akkor pedig egy borzalmasan béna és együgyű PvP harc veszi kezdetét, aminek általában se eleje se vége. Ha pechünk van, és éppen zsákmánnyal térnénk vissza egy főszigetre leadni a rakományt, és begyűjteni az érte járó jussokat, akkor a másik csapat simán lenyúlhatja a szajrét. Rosszabb esetben az ellenséges legénység már egy ilyen főbb sziget partjainál vár, és akkor csapnak le, amikor kezünkben a kinccsel éppen battyogunk a megfelelő NPC felé. Erre az aljasságra akár még azt is lehetne mondani, hogy ilyen a kalóz élet, de olyannyira nincs átgondolva, s ez által rendszerezve a többi játékossal való találkozás, hogy egy kétfős partyt bármikor betámadhat egy négyfős legénységgel rendelkező fregatt, akik nyilván játszi könnyedséggel pusztítják el a szerényebb gárdát.

Még ha lenne egy izgalmas, vagy legalább minimálisan készségalapú harcrendszer, hogy az ilyen összecsapások érdekesek – ne adj’ isten szórakoztatóak – legyenek, akkor már egy fokkal jobb lenne a helyzet. De nincs, és minden játékosnak egy kardja, illetve egy lőfegyvere lehet, melyek képességeikben nem különböznek egymástól. A karddal például az egyik gombbal suhintgathatunk, egy másikkal blokkolhatunk, a lőfegyverrel pedig nagyjából arra lehet puffantani, amerre az ellenfél áll. Sajnos túlontúl leegyszerűsített és bugyuta az egész, amibe kihívás maximum annyi van, hogy meddig bírjuk visszatartani a dührohamot, ritkább esetben a röhögő görcsöt, amit egy ilyen összecsapás okozni tud.

Bolondok aranya

Nem vagyok képes megértő lenni a Sea of Thieves-szel, bármennyire is bájos a világa és imádni való az atmoszférája, ha ennyire hiányzik belőle minden olyan, amit játékélménynek lehetne nevezni. Egy kedves barátom fogalmazta meg talán a legjobban; a Microsoft megalkotta világ legdrágább chatszobáját, ahol egy kellemes hajókázás közepette beszélheti meg a társaság, hogy kivel mi történt az elmúlt napokban. Mert egyelőre egy kellemes baráti beszélgetésen kívül más nem vonzza az egyszeri játékost ebbe a végtelenül üres és játéktechnikailag pocsékul megalkotott világba, ahol még egy árva fejlődésrendszert sem sikerült kiépíteni. A küldetésekért kapott aranyat kizárólag kozmetikai fejlesztésekre lehet költeni, ami egy bizonyos korosztályt talán szórakoztat ideig-óráig, de aki tényleges játékélményre vágyik, nos az…várhat, de nem kap semmit.

Sajnos a legkegyetlenebb az egészben, hogy a Sea of Thieves bizony egy teljes árú, AAA-s címként aposztrofált játék árcédulájával is megvásárolható. Pedig, ha kizárólag az Xbox Games Pass program keretein belül jelent volna meg, ahol egy jelképes összeg keretein belül, számos remek játék mellett bérelhetnénk ki a programot, akkor jómagam is sokkal megértőbb lennék. De így egy elfogadhatatlan és arcátlan lehúzás azokkal szemben, akik elhitték a szép szavakat, vagy még nincsenek tisztában a játék „mélységeivel” és kifizették érte a teljes árat.

A Sea of Thieves március 20-án jelent meg Windows 10 PC-kre és Xbox One konzolokra, mi utóbbin teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.