Fűrész X. - Kritika
Akarsz újra játszani?
Mit tennénk azért, hogy meggyógyítsanak minket vagy szeretteinket egy súlyos betegségből? Bizonyára minden követ megmozgatnánk, legyen szó kísérleti eljárásokról vagy keleti gyógymódokról. John Kramer, azaz Jigsaw, a Kirakós (Tobin Bell) is így van ezzel. A Fűrész-filmek agydaganattal diagnosztizált gonosztevője az első és második rész között felkeres egy orvost, bizonyos Dr. Cecilia Pedersont (Synnøve Macody Lund) Mexikóban, aki azt ígéri neki, meggyógyítja dacára annak, hogy csak hónapjai vannak hátra. A szigorúan titkos magánklinikán mindenki kedves, segítőkész és mosolygós, így Kramer leheletnyi gyanakvással, mégis nyugodtan fekszik kés alá. Aztán amikor eltávolítja a kötést a fejéről, varrat híján rájön, hogy irtózatos nagy átverés áldozata lett többedmagával egyetemben. Végső elkeseredésében úgy dönt, jól megleckézteti a kuruzsló bandát, és ebben egykori megkínzottja, kvázi tanítványa, Amanda (Shawnee Smith) segítségét kéri.
James Wan több sikeres horror franchise-t is a világra szabadított, az egyik éppen a Fűrész. Talán már el is felejtettük, hogy a 2004-es első rész gyomorforgató csapdáit leszámítva inkább egy eszes, csavaros, izgalmas nyomozós pszichothriller, semmint horror. Aztán jött a második rész, ami már komolyabban meg-megbicsaklott, de még talán abban is sikerült valami plusszal megajándékozni a rajongókat, például magával Amandával, aki kegyetlen kínzása hatására megvilágosodott és Kramer segítőjévé, sőt utódjává vált. A Fűrész-filmsorozat színvonala epizódról epizódra egyre meredekebben zuhant, Jigsaw halála után pedig már szinte nekünk volt kínos, mit művelnek a hullájával, illetve a karakterével. A Spirál: Fűrész hagyatékában, a legutóbbi epizódban legalább azt lehetett értékelni, hogy újító szándékkal készült, de Chris Rockot, a humoristát megtenni főhősnek egy rossz viccel ért fel, ahogy érződött az is, hogy John Kramer, illetve az őt megformáló Tobin Bell nélkül ez az egész Fűrész-formula nem igazán működik.
Szóval ezért hozták vissza a készítők Jigsawt egy nem is olyan erőltetett csavarral, hiszen manapság nagy divat, hogy úgy melegítenek fel horrorszériákat, hogy figyelmen kívül hagyják a folytatásokat, az első, klasszikus részhez kötődnek, akár a 2018-as Halloween vagy a közelgő Az ördögűző: A hívő. Ilyen módon kapunk egy kvázi Fűrész 1.5-öt abban az értelemben is, hogy nagyon hasonló csapdahelyzet alakul ki a cselekmény során, mint a 2004-es filmben: a kijelölt áldozatok egy zárt helyen ébrednek, hozzá vannak láncolva tárgyakhoz, reményük sincs a szabadulásra, valamint itt is elkerülhetetlen az öncsonkítás a túlélés végett.
Ilyen módon annyira ne számítsunk eredeti csapdákra, de ötlet természetesen van bennük, sőt sokkal több ötlet szorult ezekbe a csapdákba, mint az előző részekéibe! Itt ugyanis nagyon szoros a kapcsolat az orvosi eszközökkel, a kórházzal, a műtéttel, amit el is vártunk az ördögien zseniális John Kramertől. Láthatunk speciális sebészi fűrészt rendhagyó akció közben, kézhez ragasztott szikét, terápiás célú, de bőrégetésre is alkalmas sugárkezelő készüléket, na meg a koponyalékelésre alkalmas fúró sem maradhat el. Azért annyira nem erőltették meg magukat ezen a fronton az alkotók, mert sokszor kell hasonló és túlontúl egyszerű dolgot véghez vinnie a természetesen a legtöbb esetben túl sokat rinyáló, túl későn cselekvő áldozatoknak. Azt például kétszer is ellövik, hogy valamilyen mérőeszköznek el kell érnie bizonyos súlyt vagy szintet, hogy deaktiválódjon a halálos csapda. Ezúttal nincsenek olyan kegyetlenségükben is kreatív, összetettebb "feladványok", mint amit Amanda kapott az első részben vagy az injekciós tűk közötti turkálás a második epizódban. Mindenesetre az itthoni "X" besorolást indokoltnak érezzük, mivel a kamera soha nem fordul el szemérmesen, a legdurvább, leginkább gyomorforgató momentumoknál sem.
Az is lehet persze, hogy túl sok Fűrész-filmen edződtünk az évek során, ezért nem érezzük már annyira hatásosaknak a legújabb tortúrákat. Persze, sokkoló minden egyes halál, hiszen mi nem vagyunk olyan beteg állatok, mint Jigsaw, hogy szemrebbenés nélkül végig tudjuk nézni akár egy bűnös ember szenvedését és kivégzését. Ugyanakkor az a baj, kiszámítható, ki fog (előbb) elhullani, azt is tudjuk, hogyan, miként az sem nagy meglepetés, hogy ki marad a végére. A végső leszámolás pedig kifejezetten erőtlenre sikeredett, holott a célszemély jobban rászolgált volna egy fifikás, véres csapdára, mint a korábbi áldozatok.
Ugyanígy a cselekmény utolsó harmadát felvezető nagy, tulajdonképpen dupla fordulat is meglehetősen erőltetett, de ezt is megszokhattuk már a Fűrész-filmektől, rögtön az első résztől kezdve. Azaz a Fűrész X. túlgondolt, hemzseg a logikai buborékoktól, ami talán így van rendjén, hiszen egy rajongó nagy leleplezéseket vár a Fűrész-filmektől annak a bizonyos hátborzongató, feszült, jól eltalált zenének a kíséretében, ami általában felcsendül ezeknek a kínzáspornóknak a vége felé, hogy kapjunk észbontó, nyakatekert magyarázatot. Természetesen ez itt sem maradhat el, az elkötelezett rajongók tehát maximálisan elégedettek lehetnek. Ám míg az minden logikai bukfenc és abszurditása ellenére is térdcsapkodósan frappáns fordulat volt a Fűrészben, hogy John Kramer ott feküdt a megkínzott, láblevágásra kényszerített hősökkel egy teremben, hullát játszva, majd kisétált és "a játéknak vége", addig itt a dupla csavar már tényleg nem jó értelemben túlzás. Ráadásul kiszámítható is, így nincs sokkhatás, ami kikapcsolja a racionális énünket, ezért belegondolhatunk, mennyire túlkomplikált és irreális az egész.
A logika amúgy sem a film erőssége: sok kérdést felvet, hogyan alakítja ki a fifikás csapdákat a beteg Kramer akár még segítséggel is, egyáltalán hogy a fenébe kerül a képbe Amanda, még ha a korábbi Fűrészekben meg-megvillantják is kettejük kapcsolatát. A legnagyobb kérdés persze mindenekelőtt az, hogy itt egy ember, Kramer, akinek pár hónapja van hátra a diagnózisa szerint, de betegségét nagyjából csak annyival érzékeltetik, hogy néha-néha a fejéhez kap vagy szédül, kicsit rosszul érzi magát. Mintha csak akut fejfájása lenne, nem végstádiumú agydaganata.
A túlkomplikáltság egyébként abból fakad, ami a Fűrész X. legnagyobb erénye, egyben legellentmondásosabb lépése: hogy Jigsawból hőst kreál. Merész húzás, ugyanakkor felvet néhány etikai kérdést is. Mindenképp jobban megoldották a dolgot, mint a Vaksötét 2. készítői, akik csak annyit műveltek Stephen Langnek az első részben jól eltalált és félelmetes gonosztevőjével, hogy elkezdték mentegetni és felhígították a karakterét. Kramer elvhű marad a Fűrész X-ben, tehát ugyanaz motiválja őt a bosszú közben is, ami korábban, tartja magát a szabályaihoz: áldozatainak a szemét akarja felnyitni, hogy reflektáljanak a saját gonoszságaikra és gyarlóságaikra, miközben a csapdák között vergődnek az életükért.
Tobin Bell ismét karizmatikus alakítást nyújt a szerepben, így első látásra nincs ellenünkre, hogy ezúttal azt akarják a Fűrész készítői, ne csak megfontoljuk, amit mond és tesz, hanem érezzünk együtt, azonosuljunk vele. Ez nem lesz problémamentes, ha eszünkbe jut, miket tett már az első részekben, illetve hogy milyenek a módszerei ebben az epizódban. Cseppet sem szeretnénk felmenteni, sőt visszataszító pusztán az is, hogy érezzük magunkban: megsajnáltuk a rákkal küzdő, az ártatlanokkal szemben jámbor és rendes Kramert. Természetesen Jigsaw motivációi mindig is jól ki voltak dolgozva, ha nem is voltak túl eredetik – Kevin Spacey John Doe-ja a Hetedikben nagyjából ugyanezt csinálta –, így más volt, mint a többi horrorrém. Bizonyos szempontból meg lehetett érteni, mit akar, csak a módszereivel voltak súlyos gondok.
Míg egy Bőrpofát attól nem kedvelünk meg jobban, hogy megismerjük, milyen sanyarú gyerekkora és rettenetes családja volt, addig Jigsawban az a megütköztető, hogy a Fűrész X. tényleg embernek láttatja ezt az őrültet. Vannak emberi érzései, összebarátkozik még egy kisfiúval is, akit eszében sincs bántani, Amandára pedig szinte a lányaként tekint, az meg kvázi apaként Kramerre. Látjuk tehát, hogy ez az ember komplett őrült, de nem elmebeteg; gyilkos, de nem embertelen; higgadtan gyűlöl és kínoz, de tud szeretni és empátia is van benne. Szóval elgondolkodtató ez a "gonosztevő hős". Amanda amúgy nem annyira jó: Shawnee Smith remek a szerepben, de maga a karakter még inkább egy bizonytalankodó tanítvány, nem az a ravasz csaj, akinek a második részben megismertük. Smith játékával és erős jelenlétével, kisugárzásával sokat tesz azért, hogy ezt kompenzálja.
A legjobb Fűrész-filmekben a hősök mindig érdekesek voltak. Most persze Jigsaw a kvázi hős, akinek jogos bosszújáért ellentmondásosan, saját erkölcsi érzékével küzdve szorít is a néző, hozzá képest ezek a rákbetegek pénzén élősködő kuruzslók az igazi gonosztevők. Ennek megfelelően a Fűrész X. nem is nagyon árnyalja őket. Érezhetően az alkotók is nagyon dühösek ezekre a fajta immorális emberekre, valószínűleg maguk is élvezettel állnak bosszút szimbolikusan, Krameren keresztül ezen az embertípuson. Synnøve Macody Lund mindenesetre kiváló a műmosollyal és áljósággal mindenkit meggyőző, lekenyerező, tiszteletet parancsoló Cecilia szerepében. Hányingert keltő emberről van szó, mégis Lund alakításának köszönhetően rendkívül karizmatikus, érthető, hogy még Kramer is a hatása alá került és bedőlt neki. A körülményekhez képest jó kis antagonista, legalább olyan fontos és legalább annyira hozzájárul a Fűrész X. élvezeti értékéhez, mint Tobin Bell vagy Shawnee Smith. Ugyanis hiába vérzik több sebből a sztori, magába tud szippantani, még el is gondolkodtat, valóban ez az utóbbi tíz–tizenöt év legértékelhetőbb Fűrésze.
A Fűrész X. (Saw X, kizárólag felnőttek számára ajánlott!) 2023. október 5-től megtekinthető a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
Pozitívum
- Jigsaw és Amanda, illetve Tobin Bell és Shawnee Smith
- Bosszúálló hősök, de attól még őrült gyilkosok
- Alapvetően ötletes csapdák
- Jól eltalált, igazi mocsok antagonista
Negatívum
- Azért nincs új a nap alatt, és önismétlő is a film
- Túlcsavart sztori, logikai hibák "szép" számmal
- Erőtlen finálé
- Morális szempontból támadható
Végszó
Merész húzás volt, hogy a Fűrész X. készítői ezúttal Jigsawt, azaz John Kramert, a gyilkos csapdákkal "igazságot osztó" őrültet tették meg főhősnek, mert nem kevés etikai kérdést vet fel továbbra sem mindaz, amit művel, mégis elérik az alkotók, hogy vele azonosuljunk. Persze gondoskodnak arról is a Fűrész X. készítői, hogy az immorális, az utolsó reménybe kapaszkodó halálos beteg embereken élősködő negatív hősökhöz képest Jigsaw szinte bosszúálló angyalnak tűnjön. Ez az erkölcsi dilemma kétségtelenül egyedivé és elgondolkodtatóvá teszi a legújabb Fűrészt, miként a csapdái is összhangban vannak a fő témával, tehát kreatívan kivitelezik őket az alkotók. Azért túl sok eredetiségre nem szabad számítani, a cselekmény pedig szokás szerint túlbonyolított és irreális még a horrorzsánerhez képest is. Kár, hogy pont a végjáték lett erőtlen, amelyen a stáblistás jelenet sem sokat segít, így elmarad a sokkhatás, ami miatt van kapacitásunk arra, hogy a film hibáin gondolkodjunk. Ám logikai baromságaival és túlzásaival együtt is a Fűrész X. a franchise jobbfajta darabjai közé tartozik, némileg visszaadja a filmsorozatba vetett hitünket.
