Préda (Prey, 2022) - Kritika
Vissza a véres gyökerekhez
1719 szeptemberében egy Ragadozó érkezik az Északi Nagy-síkságra, hogy levadásszon magának néhány prédát. Közben Naru (Amber Midthunder), a fiatal komancs lány a szokásokkal ellentétben azt szeretné, hogy fogadják el harcosként, és a bátyja, Taabe (Dakota Beavers) nem utasítja el csípőből, de a törzs többi tagja egyáltalán nem veszi komolyan a lányt, így akkor is kinevetik, amikor Naru arról számol be nekik, hogy egy olyan lény vadászik a rengetegben, ami se nem állat, se nem ember.
Van visszaút a halálból a Star Warsban?Néha olyan könnyűnek tűnik jó filmeket csinálni! Kell egy egyszerű, de jó alapötlet, amihez mindvégig ragaszkodva, a filmkészítés alapszabályait, illetve a forrást tiszteletben tartva kell hozzáállni. És ennyi. Dan Trachtenberg még nem is látta az 1987-es Ragadozót, csak a haverjai meséltek neki arról az indiánról, aki félmeztelenül, egy szál késsel a kezében küzdött meg földönkívüli ellenfelével. Igaz, hogy a filmet később látva csalódottan vette tudomásul, hogy maga a küzdelem le sem lett forgatva, de addigra már szöget ütött a fejében a gondolat, hogy mi lenne, ha a Ragadozó tényleg indiánokkal találná szemben magát egy olyan korban, amelyben még nem léteztek (amúgy is haszontalan) automatafegyverek. Ezzel az ötlettel kereste meg 2016-ban a film jogai felett rendelkező Foxot is, amelynek vezetői ugyan szimpatikusnak találták az újszerű, de mégis hagyománytisztelő megközelítést, mégis inkább Shane Black víziójának adtak zöld utat - valószínűleg azért, mert Black nagyobb név volt a szakmában. Aztán a The Predator: A Ragadozó vegyes fogadtatását követően visszatértek Trachtenberg elképzeléséhez, hogy kis költségvetésből, fű alatt leforgatva készítsék el a franchise következő fejezetét.
Azt már soha nem fogjuk megtudni, mekkora királyság lett volna úgy leülni a Préda elé, hogy azt se tudjuk, hogy ez egy Ragadozó-mozi, de az alapkoncepció szédítő egyszerűsége a lelepleződést követően is izgalommal töltött el minket, és szerencsére a film minden tekintetben teljesíti az elvárásokat. Vastag, de határozott tollvonásokkal teszi helyükre a jellemeket, a rossz bőrbe született, folyamatos bizonyítási vágy által fűtött Narut, az őt védelmező, de a törzsi hagyományokat is tiszteletben tartó Taabe-t és Naru kutyáját is, aki... nos, egy nagyon-nagyon jó kutya.
Tudjuk hát, kikért kell szurkolni, mint ahogy azt is sejthetjük, milyen irányba folyik majd a cselekmény, de a lényeg a szurkoláson van, és jobb lesz, ha alaposan rákészülünk a drukkolásra, ellenfelük, ez az állatiasított buldozérként viselkedő yautja ugyanis nem szarozik. Lehet, hogy kelléktára más, mint amit a Ragadozóktól megszokhattunk (végtére is egy 300 évvel korábbi változat látogatott el hozzánk), de ezekkel is rendkívül hatékonyan bánik, és ugyanolyan intenzitással hatol át indiánokon, mint azokon a francia prémvadászokon, akik elkövetik azt a hibát, hogy megpróbálják őt csapdába csalni.
Az eseményeket javarészt végig lekövető Narut sok esetben a puszta szerencse, de leginkább a saját finesze és rátermettsége menti meg, és a készítők nem csupán a Predator eszköztárának felfrissítésén és azok használatában élték ki a kreativitásukat, de arra is egy frappáns új ötlettel álltak elő, hogy tudja magát láthatatlanná tenni a lány - mert tudjuk jól, hogy anno Arnoldnak is csak ez volt az egyetlen esélye vele szemben.
Amúgy nem csak a Ragadozó nem szarozik: bő másfél órás játékidejével maga a film sem. A jellemalapok lerakását követően csak a vadászatra és annak túlélésére összpontosít, és lehet, hogy helyenként Naru emberfeletti módon küzd, ezt többnyire elhisszük neki, ugyanis szerepében Amber Midthunder olyan vadul és eltökélten játszik, hogy nem szívesen haragítanánk magunkra.
Ugyan a trükkökön néha látszik az alacsony költségvetés határa, de az összecsapásokba tett kreativitás, a tempó és hogy a készítők szinte kizárólag eredeti helyszíneken forgattak, feledteti ezeket, hogy kizárólag a végletekig lecsupaszított harcra összpontosíthassunk. Nagy szívfájdalmunk hát, hogy ezt az élményt nem a mozi sötétjében élhettük át, de a Préda erejét jól mutatja, hogy még a nappalink biztonságában is magával ragadó élmény. Az év egyik legintenzívebbje.
A Préda (Prey, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) már elérhető a Disney+-on. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
Pozitívum
- Lecsupaszított, fókuszált sztori
- Kreatív új ötletek, király koreográfia, rengeteg vér
- Amber Midthunder odateszi magát
Negatívum
- Jó lett volna moziban látni :(
Végszó
A Préda a lehető legjobb dolog, ami a Ragadozó-franchise-zal történhetett. Az eredeti filmet tiszteletben tartva, annak nyersességét átvéve, mégis új ötletekkel teli módon meséli el egyszerű, de magával ragadó történetét, melyben ugyan az akció és a vérengzés áll a középpontban, mégsem halványítja el a főhőst játszó Amber Midthunder intenzív játékát. Egy szó mint száz: ez az év egyik legjobb filmje.
