Paraziták: A szürkeség - Kritika

A kritika spoilermentes.

---

A cím és a gyártó ország ne tévesszen meg senkit! Nem az Oscar-díjas dél-koreai drámából, az Élősködőkből készült sorozat a Netflix számára, hanem egy népszerű japán mangát (erről lásd keretes írásunkat alább) dolgozott fel az A-kategóriás filmfesztiválokon jeleskedő, a Vonat Busanba: Zombi expressz és a Peninsula: Holtak szigete miatt is ismerhető Jon Szangho, aki nagy megtiszteltetésként kezelte a projektet. A rajongók sokat várnak a Netflix hatrészes sorozatától, melynek előzetese egészen jó kis kedvcsináló. Na de milyen lett a végeredmény?

A se nem ember, se nem parazita lány meséje

Az égből aláhulló, ismeretlen eredetű paraziták (spórák?) az emberi gazdatest agyát felzabálva veszik át az irányítást és a hozzájuk hasonlók társasgát keresve spájzolnak be élelmiszerkészleteket a mit sem sejtő lakosságtól. Mikor a bolti eladó Jong Szuin vitába keveredik egy pszichés zavarokkal küzdő vásárlóval, a műszak végeztével a férfi követi őt és megpróbálja megölni. A késeléses támadás kis híján a lány életébe kerül, de az őt megszálló parazita megmenti, még ha ez azzal is jár, hogy csak napi néhány percre képes uralni az elméjét.

Nos igen, a manga főhőse, Izumi Sinicsi egyelőre sehol nincs, talán a második évadra ő is előkerül egy – jelenleg még szinte semmilyen módon nem érzékelhető – komolyabb szerepben.

Venom, te vagy az?

A sztori nem különbözik más testrablós filmekétől és sorozatokétól, jelen esetben a lány nem élhet a parazita nélkül és viszont. Kettejük kényszerű szimbiózisa egy olyan mutánst eredményez, akit sem az egyik, sem a másik faj nem fogad be, mi több, vadásznak is rá. Hogy életben maradjanak, ahhoz meg kell bízniuk egymásban és jobban meg kell ismerniük egymást.

Jong Szuin traumáktól sem mentes gyerekkorából következik, hogy olyan emberré vált, aki nincs kibékülve sem magával, sem a világgal, így megállapíthatjuk, hogy a parazita kellően elcseszett gazdatestet tudhat magáénak "hálából" annak megmentéséért. Szegény egy idő után olyan lesz, mint valami terápiás állat, aki nem a gazdájával, hanem a gazdájában lakik.

Az elcseszettség amúgy a legtöbb szereplőről elmondható, gyakorlatilag mindenki egy helyben toporog és nem tud mit kezdeni magával, az életével. Ezeket az egyéni sorsokat sokszor kifejezetten hosszú visszatekintésekből ismerjük meg. A különbség talán csak annyi közöttük, hogy mindenki máshogy elcseszett, így jól kiegészítik egymást. Még a látszólag magabiztos, határozott és karrierista karakterek múltjában is találunk sötét és fájdalmas momentumokat.

A dél-koreai történetekhez hasonlóan itt sincs egyértelműen jó vagy rossz karakter, mindenki követ el hibákat, hogy aztán a másik pillanatban valami nemes gesztussal megnyerjen minket is. Ebből a szempontból a cselekmény nem kiszámítható, hiba lenne azt állítani róla, hogy facsipesz egyszerűségű, de sajnos nem aknázza ki kellő mértékben a témában rejlő lehetőségeket.

Mély filozófia helyett szórakoztatás

Miközben a nyitójelenetben az alkotó az emberi tevékenység okozta mérhetetlen károkkal szembesít minket, felmerül a kérdés, hogy ha valamilyen oknál fogva egyszer csak kevesebben lennénk, akkor az általunk okozott kár is ennek arányában csökkenne? Ezzel a továbbiakban nem igazán foglalkozik a sorozat. A paraziták ugyan emberekkel táplálkoznak, de nem derül ki, hogy ennek mi az oka, mint ahogy az sem, miért csak az ember jelent számukra megfelelő táplálékot és hosszú távon hogyan fognak védekezni az ellenük küldött kommandóval szemben. A megtizedelésünk lenne tehát a Föld megmentésének záloga?

A paraziták csodálják az emberek szervezettségét és szeretnének valami hasonlót elérni a túlélés érdekében, de erre valószínűleg soha nem lesznek képesek. "Ők" egyszerűen csak egy helyre tömörülnek és táplálékot halmoznak fel. Nem ismerik az irracionalitást, az érzelmeket, az ösztönöket, az embert és a közösséget meghatározó tényezőket. Az emberi szervezettségre ugyan többször is utalnak, de a következtetéseik hibásnak tűnnek talán éppen az előbb leírtak miatt. Talán nem ez a szervezettség okozta mások elnyomását, a háborúkat, az erőszakot és klímaválságot? Itt például simán vissza lehetne utalni a nyitójelenetre.

Ugyan a paraziták az egész bolygón jelen vannak, valamiért mégis csak Dél-Koreában szerveződnek. Ettől eltekintve igazán lehetne együttműködés az egyes országok illetékes szervei között. Így bár többször látjuk a világtérképet a vörös foltokkal, az idegen inváziót a sorozatban belügyként kezelik. További kérdésként merül fel, hogy a paraziták hogyan akarják megismerni és megérteni az emberi társadalom működését, ha csak gazdatestként és táplálékként használják az embereket. Egyetlen utalás sem történik arra vonatkozóan, hogy korábban tanulmányoztak volna minket, mint ahogy arra sem, honnan jöttek, miért kellett elhagyniuk a korábbi lakóhelyüket és miért pont minket választottak.

Válaszok helyett kapunk látványt, autós üldözést, drónos felvételeket, verekedést, lövöldözést, tehát sok akciót és rengeteg mészárlást. A sorozat és az eredeti manga ugyanabban az univerzumban játszódik, és Jon Szangho az eredeti műből több részletet is átvett kisebb–nagyobb változtatásokkal. Az egyenként nagyjából háromnegyedórás hat epizód akár egyben is ledarálható kedv és idő függvényében. Véresen, szaftosan.

---

A Paraziták: A szürkeség (Parasite: The Grey, 16 éven felülieknek ajánlott) teljes első évada 2024. április 5-től elérhető a Netflix kínálatában. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.