22 mérföld - Kritika

Peter Berg az a rendező, aki nem tud csalódást okozni. Filmjei persze sosem sikerültek igazán parádésan, de legyen szó A sólyom végveszélyben afganisztáni változatáról (A túlélő), az Emmerich-féle katasztrófa-giccs olajfúró-toronyra értelmezett átiratáról (Mélytengeri pokol) vagy egy Paul Greengrass nyomdokaiban járó terror-thrillerről (A hazafiak napja), rendre tisztességes darabokat kerekített erre látszólag teljesen alkalmatlan alapötletekből. Berg soha nem vágta elég nagy fába a fejszéjét ahhoz, hogy a közönség szemében is a legnagyobbak közé emelkedhessen, de csak a legjobb rendezők képesek arra, hogy gyakorlatilag bármit izgalmas, hatásos, magukkal ragadó filmekké szerkesszenek. Ezért is különösen nehéz elhinni, hogy a 22 mérföld is az ő munkája.

Pedig alapfelállása szerint a 22 mérföldben is ott van egy jó akciófilm lehetősége: hőseink, Jimmy Silva (Mark Wahlberg) és Alice Kerr (Lauren Cohan) egy titkos egység tagjai, amely a már a CIA-nak is túl büdös munkákat végzi el a világban. Éppen a Távol-Keleten üldöznek egy rakás radioaktív izotópot, amikor betoppan az amerikai követségre a helyi közrendőr Li Noor (Iko Uwais), aki azt ígéri, hogy a védelemért cserébe elárulja, hol van a keresett cézium. Ehhez Silvának és csapatának mindössze annyit kell tennie, hogy eljuttatja őt a 22 mérföldre lévő reptéren rövid időre leszálló gépre. Ez elsőre egyszerűnek tűnik, azonban a Noorra vadászó elit egységek igencsak küzdelmessé teszik ennek a rövid távnak a megtételét.

A forgatókönyv tökéletes helyzetet teremt ahhoz, hogy szereplőinket az egyszerű, világos cél és időkorlát mentén egy látszólag leküzdhetetlen helyzettel állítsa szembe. Ugyanakkor a 22 mérföld tipikus példája azoknak a műveknek, amelyek banális politikai utalásokkal próbálnak okosnak tűnni, gyorstalpalóként előadott (és az akciózás szempontjából cseppet sem releváns) háttérsztorikat próbálnak karakterdrámáknak álcázni, és ahol a konfliktusokat az adja, hogy a szereplők agresszív állatként üvöltöznek egymással. (Arról nem is beszélve, hogy Bogotát Ázsiaként eladni sem díjnyertes ötlet.) De ez még elfogadható egy akciófilmtől, amelynek nagy részében úgyis csak szünet nélkül lőnek.

Berg pedig tényleg képes is úgy felépíteni az akciószekvenciákat, hogy azok a játékidő túlnyomó részében folyamatos izgalmakkal szolgáljanak. Ráadásul változatos, látványos lőpárbajokról és kézitusákról van szó, tehát tulajdonképpen minden adott egy szórakoztató élményhez. Már amikor fel tudunk fogni belőle valamit.

​Ugyanis egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy ez az alkotás jórészt értelmezhetetlen az emberi szem és agy számára: minden pillanatát áthatja az a rázkódó beállításokból, össze-vissza rángatott fókuszból és kapkodó vágásból kikevert akciófilm-esztétika, amelytől azt reméltük, hogy már kihalóban van. Furcsa módon egyébként ez éppen az akciójelenetekben a legelviselhetőbb, ugyanis ilyenkor pusztán csak az zavaró, hogy iszonyú gyorsasággal kell követnünk az egyébként jól kitalált és megkomponált koreográfiákat.​

A 22 mérföldet igazán az teszi az Elrabolva 3. hírhedt kerítésmászásának egész estés verziójává, hogy Berg még a szóbeli összetűzéseket is elhadartatja és agyonkaszaboltatja, ráadásul nem akad olyan jelenete, amely ne lenne párhuzamosan szerkesztve (legalább) egy másikkal, csak hogy mindenképpen elveszítsük a fonalat. Az egyszerű párbeszédektől vagy akár Iko Uwais parádés mutatványaitól annyira idegen ez a stílus, hogy sokkal kellemetlenebb, amikor ilyenkor is másodpercenként három vágással futnak az események. És minderre gyenge kifogás, hogy a Mark Wahlberg alakította főszereplő hiperaktív (tehát elvileg az ő lelkivilágát tükrözi az, amit a vásznon látunk), hiszen ha történetesen ő nincs is a színen, a 22 mérföld épp ugyanolyan mozgáskényszeres.

​

Örülhetünk tehát, ha sikerül epilepsziás roham nélkül megúszni ezt a másfél órát, attól pedig már egyenesen büszkének érezhetjük magunkat, ha sikerül egy-egy akciójelenetet lekövetni, és még élvezni is. De a 22 mérföldben nem is az a legfájdalmasabb, hogy a végére ki akar már folyni a szemünk, hanem hogy minimális erőfeszítéssel, egy öt évvel ezelőtti Peter Berggel és egy szabadjára engedett Iko Uwaiszal egészen remek darab is válhatott volna belőle.

---

A 22 mérföld október 25-től látható a mozikban. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.