Mario Tennis Aces - Kritika

Mindig is szerettem a teniszjátékokat. A jó öreg Virtua Tennisszel elképesztő meccseket vívtunk Dreamcasten, majd átpártolva a Top Spin-szériára éjszakákba nyúló tornákban küzdöttem a barátaimmal. Az igazi önfeledt és szórakoztató élményt azonban a fizikára és sokszor a tenisz szabályokra is fittyet hányó Mario Tennis-sorozat okozta, és bár az elmúlt epizódok egy banánhéjon elcsúszva képtelenek voltak megfelelni az elvárásaimnak, bíztam benne, hogy az Aces Switches debütje visszahozza az összes régi emlékemet, a széria pedig ismét régi fényében tündököl majd.

És igen, a Mario Tennis Aces tényleg ászt ütött. Mario és haverjai ugyanis az utóbbi évek legszórakoztatóbb és legtartalmasabb teniszjátékát szállították az Aces személyében. Egy olyan programot, amely a könnyed kikapcsolódástól kezdve a szívatós küzdelmeken és az egyjátékos Adventure játékmódon keresztül egészen a professzionális, vérre menő megmérettetésekig minden teniszjátékos és korosztály igényét képes kielégíteni!

Az új Mario Tennis ha kell, egy partijáték, ha kell, egy jó kis kampánnyal és fejlődésrendszerrel megáldott közel 10 órás kaland, és ha kell, akkor egy e-sportnak is simán helytálló sportjáték. A nagy kérdés csak az, hogy ezek a szeletek valójában milyen értékekkel bírnak.

Az Aces mint bulijáték remek, mindent tud, amit egy kanapé multinak tudnia kell. Lehet játszani ketten egymás ellen, és négyen párosban. Pro kontrollerrel és a lecsatolt JoyConokkal ráadásul azok mozgásérzékelőit is kihasználja a program, valódi ütéseket produkálva pedig akár anyut is meghívhatjuk a buliba. Arra azért vigyázzunk, hogy ne verjük ki egymás fogát a heves küzdelmekben, és a magas labdákat lecsapva ne a TV képernyőjében landoljanak a JoyConok.

Ugyanez a maximalizmus jellemzi az egyjátékos módot is, ami most tényleg egy komoly kampány formájában testesült meg. Adott egy hatalmas, a Mario-játékokból visszaköszönő térkép, ahol a választott karakterünkkel folyamatosan előre haladva és szintet lépve, egyre jobb cuccokat megszerezve kell leküzdenünk az akadályokat. Az alap mérkőzésektől kezdve a fifikás főellenfelekkel vívott harcokon keresztül, vagy éppen egy kísértetszoba bútorait - igen, jól olvassátok - legyőzve kell araszolni előre egyre nehezebb és trükkösebb feladatokat megoldva, amelyek egy része tényleg embert próbálóra sikeredett. Komolyan mondom, néha úgy éreztem, hogy a Bloodborne bossfightjai elbújhatnak a Mario Tennis Aces egy-egy pályája mellett. A fent említett bútorokkal való küzdelemben egy hatalmas tükröt kell kivégezni, amit először kisebb tükrök védenek. A leblokkolt labdák a portálhoz hasonlóan azonnal repülnek vissza hozzánk, így a főgonoszt az extra ütésekkel leadott, hajszálpontos lövéssel sebezhetjük csak. Ennél a főellenféllel vívott harcnál jött képbe először az erős ütések blokkolásának problémája is. Ha ugyanis egy bivalyerős (lila színű sugarat húzó) csapást nem megfelelő pillanatban blokkolunk, akkor simán előfordulhat, hogy az ütőnk eltörik. Amint az összes sportszerünk elfogy, a játéknak vége, szóval előfordulhat, hogy egy-egy labdát érdemesebb veszni hagyni. Az Adventure módot végigjátszva egészen elképesztő, a tenisz mechanikájára épített kreatív megoldásokkal találkozhatunk majd. Az Aces kampánya remek, egyedül a sokszor frusztráló feladatok azok, amik egy hétköznapi játékos kedvét szeghetik.

A játék harmadik és talán legfontosabb eleme az online mód, ami a Nintendóhoz képest már-már tökéletesre sikeredett. A kanapé koop mellett simán részt vehetünk online tornákon, de akár mi magunk is indíthatunk saját megmérettetéseket, sőt, a privát online szobákat létrehozva saját házibajnokságot is rendezhetünk haverjainkkal. Egyedül a már megszokott voice chat hiánya az, ami beárnyékolja az internetes küzdelmeket. Ezek a mérkőzések egyébként talán a leghardcore-abb részei a játéknak. Itt ugyanis minden tudásunkra szükség lesz ahhoz, hogy diadalmaskodjunk. Ez az a játékmód, ahol az Aces megmutatja, hogy nem egy sima partijáték, hanem egy minden képességünket próbára tevő igazi sportjáték. A szokásos ütések, csavarások mellett számtalan speckó mozgás asszisztál. Elképesztő érzés a már veszettnek hitt labdát Mario „árnyék” ugrásával utolérve visszaütni, ebből egy izmos tenyeressel feltölteni az extra mozdulat kivitelezéséhez szükséges Power métert, majd a földön felvillanó csillagra rohanva aktiválni a zóna lövés képességet, hogy hajszálpontos labdát ütve megszerezzük a pontot. Ez a feltöltött mező több funkciót is ellát, a bal ravaszt nyomva tartva pl. lelassíthatjuk az időt, és amíg ez az „üzemanyag” tart, addig beérhetünk lehetetlennek tűnő labdákat. A csillagban a jobb ravaszt lenyomva zóna ütés, míg teljesen feltöltött állapotban a bal ravaszt meghúzva dedikált speckó mozdulatsor hajtható végre. Mindkettő végén az analóg karral irányított célkereszttel helyezhetjük a lasztit. Gyakorlott játékosok közvetítéseit nézve elképesztő labdameneteknek, hárításoknak, szerváknak és ászoknak lehetünk tanúi, amik arra sarkalnak majd, hogy mi is egyre jobbak legyünk. És ehhez a gyakorláshoz asszisztál az Adventure játékmód, az offline tornák a különféle megszerezhető serlegekért és a haverokkal, esetleg a családdal vívott ki-ki meccsek. Pro tip: a Mario Tennis Aces talán az egyik legjobb módja annak is, hogy eldöntsük, ki mosogat a hétvégén.

A Mario Tennis Aces június 22-én jelent meg kizárólag Nintendo Switch konzolokra. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.