Kivérző szerelem - Kritika

Izomszagban menekülő szerelmesek

KRITIKA: Kivérző szerelem (Love Lies Bleeding) – Sokkal több egy leszbikus szoftpornónál
A kritika spoilermentes.

Van a gengszterfilmnek egy túlfűtött és szenvedélyes alműfaja, ami a menekülő szerelmesekre fókuszál. A Bonnie és Clyde, a Tiszta románc és a Született gyilkosok a zsáner klasszikusai, sőt Ridley Scott Oscar-díjjal elismert Thelma és Louise-át is ide szokták sorolni. Ez utóbbi kortárs párdarabja Ethan Coentől a Szökevény csajok és a Kristen Stewart főszereplésével készült Kivérző szerelem. Szegény Coen amennyire mellélőtt, a Stewart nevével fémjelezett bűndráma rendezője, Rose Glass (Megszállott megváltás) annyira betalált, pedig kicsit féltünk attól a bemutatót övező balhék miatt, hogy ennek a legnagyobb szenzációja az a pár leszbikus szexjelenet, amelynek amúgy nagyobb a füstje, mint a lángja.

Izmos csaj érzékeny lélekkel – Erről van szó

Az 1980-as évek végén, egy tipikus nyugat-amerikai koszfészekben járunk. Lou (Stewart) szó szerint a világ legsz*rabb munkáját végzi, ha kell, az eldugult klotyót is ő pucolja a konditeremben, amit felügyel. Ráadásul apja, az idősebb Lou (Ed Harris) egy joviális szemétláda, amolyan helyi kiskirály, aki szívesen segít bárkin pénzzel vagy munkával, de cserébe örökre az elkötelezettjévé teszi az illetőt. A testépítő Jackie (Katy O'Brian) is a tűzzel játszik, amikor az öregnek kezd el dolgozni, hogy tudja finanszírozni az edzését a vegasi bodybuilding versenyre. A tűzzel játszik abban az értelemben is, hogy Lou és közte szerelem lobban, ennek közepette pedig belefolyik egy családi perpatvarba a lehető legrosszabb módon, hogy ne csak az atya, hanem az USA törvényeit is megsértse. Úgyhogy mindketten súlyos döntéshelyzetbe kerülnek: szerelem, hazugság, menekülés vagy vérontás.

A szerelem rózsaszín köde – Ezért jó

Az előzetesek, sőt a főszereplők nyilatkozatai alapján lehetett attól tartani, hogy a Kivérző szerelem egy újabb feminista töltetű leszbikus melodráma, sőt bizonyos szinten szoftpornó lesz, amelyben a szó szerint csúf és láthatóan gonosz fehér, heteroszexuális, régimódi férfi két lábbal tiporja a főhősnők románcát. Fellélegezhetünk: erről szó sincs! Rose Glass nemcsak a kortárs LMBTQ-filmek, hanem a műfaj kliséit is ügyesen kiforgatja, így ez a romantikus drámának induló sztori átcsap bűndrámába, sőt thrillerbe, ami kellemes meglepetéseket okoz. A Kivérző szerelem tényleg meg tud lepni, amelynek oka egyrészt ez, hogy több zsánerrel és filmtípussal kacérkodik, így folyamatosan felülírja a nézői elvárásokat, másrészt pedig a két remek karaktere, akiket aztán nem lehet beskatulyázni, miként maga a tehetséges Kristen Stewart is régen kitört már az Alkonyat-béklyóból.

Glass műve nem mereng el azon, hogy hősei leszbikusok, illetve biszexuálisak, nem csodálkozik rá, hogy "hú, két nő csókolózik és szeretkezik", főleg, hogy mint említettük, a szexjelenetek közel sem olyan explicitek, mint azt sokan várták akár az alapján, hogy valaki "rárántotta" egy mozielőadás közben. A Kivérző szerelem a legnagyobb természetességgel mutatja be ezt a szenvedélyes kapcsolatot, amelyet nem külső erők akadályoznak, mint az átlagos melodrámákban, hanem belülről feszül szét elsősorban Jackie miatt. Ebben a duóban Lou a higgadtabb, racionálisabb figura, ami érthető, hiszen egy ilyen minden hájjal megkent apa mellett csak így lehet viszonylag tisztának maradni a bűn mocskától. A Mandalóriból és A Hangya és a Darázs: Kvantumániából is ismerhető Katy O'Brian viszont nem fogja vissza magát, egy igazi izomagyat alakít, akiben persze érző szív dobog. De ő az "amerikai álom" bűvöletében tör előre gátlástalanul, olykor csak szimplán nem gondolkodik, érzelmi alapon, sőt ösztönösen cselekszik, ami viszont ebben a cukormáztól mentes, kemény világban hatalmas sz*rvihart kavar.

A Kivérző szerelem tehát összetett, cseppet sem idealizált, morálisan szürke karaktereket vonultat fel, így a kapcsolatuk dinamikája is magával ragad, a sztori ha beindul, lebilincselően izgalmas tud lenni. Glass pedig ötletes, enyhén stilizált formanyelvvel dolgozik. Olykor a neonfényes nyolcvanas éveket idézi meg menő zenékkel, máskor film noirokra jellemző kontrasztos fény-árnyék hatásokkal hangsúlyozza, hogy itt bizony fagyos lett a hangulat. Néha szubjektív képekkel érzékelteti a főhősök lelkiállapotát, adott esetben a szétcsúszást a drogtól, mert az is előkerül az izmozáshoz (nem) "elengedhetetlen" szteroidinjekciók mellett. Az R-kategóriát, nálunk a 18+-t inkább a naturalisztikus brutalitás miatt érdemli meg, mert itt bizony agyak loccsannak szét és állkapcsok szakadnak le, ha beindul az akció. Szerencsére az erőszak mennyiségét tekintve Glass nem esik túlzásokba, kellőképp takarékos, így pedig minden ütés vagy lövés sokkoló és energikus.

A szerelem öl, butít, nyomorba dönt – Ezért nem jó

A Kivérző szerelem egyik hibájaként az róható fel, hogy nehezen indul be. Glass bár nem vitte túlzásba a szexet és a romantikát sem, de viszonylag sok időt tölt el Lou és Jackie párkapcsolatának a bemutatásával és a lényegi sztori megalapozásával. Ugyanakkor a két nőt meg túl gyorsan összeboronálja. Mindenesetre a "mézes hetek" nem annyira izgalmasak, bár kétségtelenül megvan a kémia a hősök között, izzik körülöttük a levegő, de amúgy Glass már csak a lepukkant közeggel és néhány kizökkentő, groteszk motívummal is ellenpontozza az erotikát és a romantikát, így soha nem fogunk a karakterekre szexuális tárgyakként tekinteni. Ez utóbbi persze jó, az már kevésbé, hogy a sztori csak nagyjából háromnegyed óra után pörög fel, de akkor aztán tényleg.

Emellett pedig néhány szürreális bevágás láttán joggal teheti fel a kérdést a néző, hogy "ez meg mi a fene volt?". Eleve fura, hogy Glass olykor szuperközeliken mutatja meg és hangeffektussal is érzékelteti, ahogy a feszültség hatására Jackie izmai megdagadnak, mint Popeye-nak, amikor bedobja a spenótot. De higgyétek el, ez még nem is a legnagyobb "WTF" momentuma a filmnek! Azt a fináléban kapjuk meg, ami persze magyarázható a drog hatásával is, ám ettől még nagyon elüt az addigi inkább csak enyhén stilizált realista megközelítéstől.

Meneküljünk a szerelmesekkel? – Végszó

A Kivérző szerelem aránytalanságai és botlásai ellenére is egy remek bűndráma és thriller csipetnyi erotikával és romantikával, néhány meglepetéssel és kivétel nélkül erős alakításokkal. Stewart és O'Brian mellett természetesen Ed Harris is kiváló a nem ördögien gonosz, de akaratos és önmagát mindenhatónak képzelő gengszter szerepében, tőle nem is vártunk rosszabb teljesítményt. Sőt, a Jackie szerelmi riválisát megformáló Anna Baryshnikov is remek a szerepben: a karakter látszólag butuska, de ravasz, nyomulós és elsárgult fogait megvillantó zsarnoki mosolyával elárulja, mennyire veszélyes is tud lenni. Úgyhogy ha az LMBTQ téma miatt ódzkodunk ettől a filmtől, nagyon rosszul tesszük, mert egy fülledt, feszült és fordulatos sztorival gazdagodunk, ha adunk esélyt a Kivérző szerelemnek.


A Kivérző szerelem (Love Lies Bleeding, 18 éven aluliak számára nem ajánlott) 2024. július 18-án debütált a magyar mozikban, május 3-án pedig lesz egy premier előtti vetítés a budapesti Toldi Moziban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.

További cikkek a témában

Kivérző szerelem

2024. július 18.
Kommentek