Légi csibészek - Kritika

A műkincstolvaj Kevin Hart alkut köt az Interpollal, hogy a gátlástalan gyilkos Jean Reno orra alá borsot törjön, de ehhez a levegőben kell ellopnia egy raklapnyi aranyat szakértő csapatával. Olvasva izgalmas, nézve többé-kevésbé szórakoztató lett a szebb napokat látott, de a Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körüllel legutóbb elhasaló F. Gary Gray új rendezése.

A tavalyi sztrájk Hollywoodban alaposan megkavarta a dolgokat, produkciók tűntek el a semmiben, míg a szerencsésebbek forgatási munkálatait csak átütemezték. A Légi csibészek forgatókönyvére szokatlan gyorsasággal csapott le a Netflix, a stáb is hamar összeállt, hogy aztán a 2023 augusztusára tervezett premier idén januárra csússzon. Kevin Hart vicces figura, F. Gary Gray otthonosan mozog az akció-vígjáték világában, és Matt Reeves producert sem kell félteni, ha feszültségkeltésről van szó, vagyis minden adott volt egy jó filmhez. Na de sikerült-e összehozniuk?

Erről van szó

Cyrus (Hart) és csapata műkincsekre szakosodott, és választott szakmájukban a legjobbak közé sorolják magukat. Mikor a legutolsó akciójukkal mégis lebuknak, az Interpol alkut ajánl nekik. Megússzák a börtönt, ha segítenek megszerezni egy gátlástalan bankár félmilliárd dollárnyi értékű aranyát, amivel egy nagyszabású hackertámadást akar megfinanszírozni, hogy azon még többet kaszáljon. A gond csak az, hogy az aranyat egy utasszállító repülőgép rakterében szállítják Londonból Zürichbe, és a repülőút alatt kell megejteniük a lopást több ezer méter magasságban. Cyrus nem az a fajta ember, aki egy ilyen feladattól megijed, sőt, egy szinttel feljebb lép a tervezett akciót illetően, amit az emberei a sokasodó nehézségek ellenére is támogatnak. Mivel a siker rengeteg dologtól függ, biztosra vehetjük, hogy nem megy minden simán.

Ezért jó

A rablós filmeknek, ahol egy lépéssel mindig a másik előtt kell járni és egy látszólag lehetetlen küldetést kell a legmodernebb technológiával megtámogatott ravaszsággal megoldani, mindig is lesz létjogosultsága. Bár a Légi csibészek a heist komédiákra - évtizedek óta - jellemző panelekből építkezik, viszonylag frissnek hat mind a cselekményében, mind pedig a stílusában. A film elején egy NFT-t, vagyis egy nem helyettesíthető tokent lopnak el, ami a 2010-es évek végén jelent meg, és bár azóta kiderült, hogy mégsem világmegváltó ötlet, felemlegetése azt a látszatot kelti, hogy legalábbis a forgatókönyv megírása idején hőseink naprakészek voltak.

A csapat tagjai jellegzetesen mai figurák, a társaság pengeagyú, a haditerv zseniális, jövőbe mutató, csúcskategóriás kütyüket látunk, pörgős a cselekmény, ütős a zene, változatosak és gyönyörűek a helyszínek, de ha úgy vesszük, a repülőgépfedélzet önmagában is izgalmas tér. A dinamikus kameramozgás és a vágás ugyancsak hozzájárulnak ahhoz, hogy ne pilledjünk el a látottakon. Műfaji sajátosság, hogy a film a legvégén újra végigmegy a cselekményen és megmutatja, hogy a váratlan fordulatok közül melyek azok, amik csak nekünk váratlanok, és itt azért kifejezetten jól tud működni a film. Ami pedig a humort illeti, a poénok nagy része nem új, de ül, az ember kb. kétpercenként hangosan felröhög, és ezt kár is lenne letagadni.

Ezért nem jó

Cyrus és a ráállított ügynök Stockholm-szindrómás, különösebb kémia nélküli civódását látni bizony fárasztó. Az igazi fekete leves akkor jön, amikor ráeszmélünk, hogy talán mégis ez lesz a cselekmény fő szála. Az előzeteseket látva sokaknak az Ocean’s filmek ugorhatnak be, de ez inkább egy innen-onnan összegereblyézett Halálos iramban, annak is egy női változata, ahol Briana Q’Conner épül be egy bűnszervezetbe, melynek vezetője egy afro-amerikai Toretto. Mentelmi jog, priusz eltörlése stb. Ismerős? Egyetlen, Guy Ritchie-filmeket idéző jelenet erejéig bemutatják nekünk, hogy a gátlástalan bankár bizony nem ismer tréfát, de emiatt igazán kár volt elmenni Észak-Írországig.

Hogy hol siklott ki a dolog? Kevin Hart az évek során jelentős befolyásra tett szert Hollywoodban, miközben színészként az utóbbi időben igyekezett a drámaibb oldalát is megmutatni. Most mégis azok a szerepei jutnak eszünkbe, ahol idegesen pattog össze-vissza és megpróbálja lejátszani a partnerét, illetve partnereit a vászonról hol több, hol kevesebb sikerrel. Produceri minőségében eljárva az ötletelés során valószínűleg nem került különösebb erőfeszítésbe eljutnia odáig, hogy Cyrus karaktere mekkora király. A Légi csibészek létrejöttében és abban, amilyen lett, jelentős szerepet játszhatott az ő egója is, hiszen olyan karizmát képzel(t) magának, ami sajnos ezúttal nem jött elő. Bocsi, Hart, de Clooney az Clooney. A csapattagok ugyan mindannyian egyéniségek, és bár idő bőven lenne a megkedvelésükre, csak éppen lehetőséget nem adnak rá. A filmben pedig hiába vannak olyan veteránok, Jean Reno, Sam Worthington vagy Vincent D”Onofrio, sok vizet, vagyis inkább levegőt nem zavarnak.

Megéri a pénzét?

A streamingszolgáltató havidíjába simán belefér a megnézése, mert amúgy vicces, meg minden, csak - majdnem - minden jelenetét láttuk már máshol. Kizárólag valami csoda folytán válhatna klasszikussá, mert könnyen felejthető, de amikor nézzük, akkor legalább szórakoztató és kikapcsol. Engedjünk a csábításnak, fogadjuk el, hogy ez nem valami egészen új és egészen más, csak egy a sok közül. Nagy költségvetés ide vagy oda, mély nyomot nem hagy bennünk, és tényleg csak rajtunk múlik, hajlandóak vagyunk-e azért a néhány kínos pillanatért megbocsátani. A látottak alapján a folytatás joga erősen fenntartva, hiszen most csak a levegőt pipálhattuk ki.

A Légi csibészek (Lift, 13. éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. január 12-től érhető el a Netflix kínálatában. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.