In a Violent Nature - Kritika
Ha Tarr Béla slashert rendezne
Az emberi, így hihetőbb rémeket felvonultató slasherek csoportján belül is van egy olyan alműfaj, amelynek alkotásaiban bizony kénytelenek vagyunk az őrültet követni több értelemben is. Az Elmebeteg, az osztrák Angst, a Henry – Egy sorozatgyilkos portréja és A ház, amit Jack épített koncepcióját radikális, már-már kísérleti filmformában gondolta tovább Chris Nash író-rendező az In a Violent Nature-ben, amelyet megdicsértek a külföldi kritikusok, sőt véres jeleneteitől egyes nézők rosszul lettek. Nash horrorja bár bizonyos szempontból megérdemli a dicséretet, mégis kisebb csalódást okoz, mert a saját szabályait rúgja fel, de nem csak ezért.
A maszkos gyilkos csoszogva is utolér – Erről van szó
A sztori tipikusnak tekinthető, avagy ha láttunk slashereket, leginkább a Péntek 13-at, akkor sejtjük, mire megy ki a játék. Adott egy festői szépségű erdei és hegyvidéki táj, ahová szívesen járnak a fiatalok bulizni és kikapcsolódni. Egy csapat le (vagy inkább: fel) is ugrik ide a hétvégére, az egyik férfi pedig talál egy nyakéket egy romnál. A banda eltulajdonítja, nem sejtve, hogy ezzel egy látszólag elpusztíthatatlan gyilkost támaszt fel a sírjából, aki pont olyan, mint egy terminátor: nem kegyelmez, csak megy előre és öl. Teszi ezt higgadtan, komótosan baktatva a célja felé, hogy még életében felgyülemlett dühét bűnösökre és ártatlanokra zúdítsa. Ez indokolja tehát a hosszú beállításokra alapozó, minimalista stílust. És persze a kötelező maszk, kampó és balta sem maradhat el.
Amitől horogra akadunk – Ezért jó
Az In a Violent Nature különlegességét a gyilkos szemszöge mellett, ebből következően nyilvánvalóan az adja, ahogyan Chris Nash megvalósította a filmjét: Tarr Béla vagy Gus Van Sant klasszikusait idéző stílusban, de ha láttuk a magyar Lichter Péter kísérleti horrorját, a Fagyott májust, akkor is képben vagyunk. Sőt, a játékosoknak olyan sétaszimulátorok is az eszükbe juthatnak, mint a The Vanishing of Ethan Carter vagy a Firewatch, hogy két erdei horrort, illetve thrillert említsünk. Zene nincs, csak az erdő nyugodt, már-már idilli nyüzsgését halljuk, na meg azt, ahogy Johnny, a rém egykedvűen lépked és masszív teste, jókora talpai alatt reccsennek az ágak és a falevelek. Olykor ez a stílus a suspense, vagyis a feszültség ellenében hat, ám javarészt Nash ötletesen komponálja a jeleneteket, amiért fel-feláldozza a gyilkos perspektíváját.
In a Violent Nature: Ettől az új horrorszenzációtól állítólag több néző is rosszul lett, de tényleg olyan brutális lenne?Igaz, ha valaki mögött feltűnik ez a rém, az már régen rossz, mivel előle nincs menekvés. Érdekes figura amúgy, külső jegyei és Jason Voorheesét idéző eredettörténete ellenére meglepően egyedi karaktere van, amelyet részben a hosszú beállításos minimalista stílusbravúrok kölcsönöznek, részben pedig azok az apró, de fontos motívumok, amelyeket Nash kitalált neki. Így például vonzódik a játékautókhoz, mint említettük, szükségét érzi annak, hogy stílusos maszkban és slasherekre jellemző szúró- és vágóeszközökkel "induljon csatába", és Johnnyra úgy általában jellemző egyfajta groteszk játékosság. Mindez lehetne öncélú műfaj- és stílusidézés, de Nash jó érzékkel, éppen olyan mértékben, amennyire kell, kitér az emberi szörnyeteg múltjára, amelyből a felsorolt jellegzetességei logikusan következnek. Semmiképp sem állítjuk, hogy Johnny szimpatikus lenne, de van egy groteszk bája, ami miatt a kegyetlen gyilkosságok ellenére is "színes egyéniség"-nek látjuk a gonosztevőt. Az őt alakító Ry Barrettnek is jár a dicséret, mert bár semmit sem szól, még csak az arcával sem nagyon játszhat, mégis igen erős a puszta jelenléte. Ezt már sajnos a többi színészről nem állíthatjuk.
Ami szétcsapja a fejünket – Ezért nem jó
Az In a Violent Nature-nek a stílusa egyben az Achilles-sarka is. Mint már említettük, ez a filmforma olykor a feszültség ellenében dolgozik. Igaz, az lenne a valóban radikális megközelítés, ha egy Sátántangó hosszúságú, egy fél nap történéseit valós időben bemutató horrorban bontakozna ki Johnny higgadt "ámokfutása". Nash azért vág, hogy felgyorsítsa a dolgokat, de sokan valószínűleg így is pepecselősnek és túl lassúnak fogják érezni a cselekményt. Ráadásul az alkotó sajnos a sztori egy pontján nem pár snitt erejéig, hanem végleg feladja a gyilkos perspektíváját, így átlagos slasherré vedlik vissza az In a Violent Nature. Pontosabban csak vedlene, de megvonja a nézőtől a klasszikus vérgőzös slasherélményt is. Ezért Nash két szék közé, a pad alá kerül.
Na de milyenek a gyilkosságok? A rendező ezekkel takarékoskodott, és szeretnénk azt írni, hogy cserébe tényleg ütősek, de nem ez a helyzet. Az, amelyről már nyilatkozott Nash, vagyis egy jógázó lány brutális kivégzése valóban zsigeri és beteg képsor, ez is hozzátesz Johnny groteszk játékosságához. Azaz a jógázás nyújtással jár, úgyhogy a gyilkos segít is a csajnak "lenyújtani". Ám sajnos ezen kívül nem kapunk különösebben érdekes mészárlásokat. Vér van bőven, de egyrészt sok hasonló, jobban megvalósított trancsírozást és amputálást láttunk már korábbi horrorokban, legfeljebb más eszközökkel kivitelezve, másrészt az egyik halál kifejezetten kihagyott ziccer, amelynek persze bevallottan költségvetési okai vannak. Ezzel összefüggésben a speciális effektusok sem az igaziak. Az explicit jelenetekben kizökkentő, hogy nyilvánvalóvá válik, bábukkal és protézisekkel dolgozott a stáb. A színészi játék pedig legfeljebb szódával megy el, olykor bántóan amatőr és gyenge. Még szerencse, hogy kevés a párbeszéd és a drámainak szánt jelenet: ez utóbbiak nem is nagyon működnek.
Merjünk ebbe az erdőbe menni hétvégi bulira? – Végszó
Ha nyitott horrorrajongók vagyunk, azaz érdekelnek a kísérletező jellegű alkotások, akkor érdemes egy próbát tenni az In a Violent Nature-rel. A minimalista forma és a sétaszimulátoros megközelítés kétségtelenül egyesek számára unalmas lehet, de ahhoz, hogy működjön ez a gyilkos, hogy karaktere legyen, szükséges ez a stílus. Az már más kérdés, hogy gyakran a horrorhatás ellenében dolgozik. Még jobb, kiforrottabb ötletek, több pénz és sokkal jobb színészek: ezek szükségesek ahhoz, hogy az esetleges folytatás közepesnél jobb teljesítményt nyújtson. Ugyanis Johnnyban mint egy új slashersorozat rémében rengeteg potenciál van, sajnálnánk, ha nem térne vissza.
Az In a Violent Nature 2024. június 28-tól kölcsönözhető vagy megvásárolható online. Magyar premierről egyelőre nincs információ. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
