Halo Wars 2 - Kritika

A Microsoft 2016-os E3 konferenciájának legemlékezetesebb momentuma a Halo Wars 2, Blur Studio által készített bemutató videója volt, a The White Buffalo számára koreografálva. Aki látta a trailert, joggal ülhetett fel a hype vonatra és várhatta tűkön ülve a videojátékok egyik legjobb sci-fi világába kalauzoló sorozat következő felvonását, amely most már Xbox One mellett PC-re is ellátogat. A játék az egy hónappal ezelőtti béta teszt után megjelent, és már csak egy kérdés maradt: vajon meg tud felelni az iránta támasztott elvárásoknak?

A sorozatot a Bungie Activisionhöz való távozása után a 343 Industries vette gondozásba, jelen cikk alanyának elkészültéhez pedig az RTS műfaj veteránját, a Total War-sorozattal a Segát lényegében egymaga életben tartó Creative Assembly-t hívták segítségül. Amire szükség is volt, hiszen nem akármilyen elődnek kellett megfelelni. A Halo Wars első részét a szebb napokat is megélt, mára Robot Entertainment néven újjá alakult Ensemble Studios hozta tető alá utolsó játékaként, csak és kizárólag a cégóriás előző generációs konzoljára még 2009-ben. A játékból több mint egymillió példány fogyott a megjelenése utáni pár hétben, és magáénak tudhatta a legjobb konzolra megjelent RTS címét is. Legalábbis eddig. Mert a Halo Wars 2 talán nem hoz sok újdonságot a műfajba, de mégis egy vérprofi darab tökéletesre csiszolt játékmenettel, mely méltó módon veszi át a nagy elődtől a stafétát.

A játék gerincét képező kampány a sorozat legutóbbi része, a Halo 5: Guardians után veszi fel a fonalat: 2559-ben járunk, a Halo Wars eseményei után 28 évvel. A Spirit of Fire hadihajó hazafelé tartó útján egy addig ismeretlen ellenfélbe botlik a Halo 3-ból ismert Ark közelében. Nem telik el sok idő, mire a szétzilált Covenant horda mögötti gonosz a felszínre bukkan az eddig ismeretlen Banished faj és brutális vezetőjének, Atrioxnak a képében. De a történetről legyen elég ennyi, mert bár bájosan egyszerű, azért bőven tartogat meglepetéseket, ezek átélését pedig nem szeretném tőletek elvenni. A sztori kardinális pontjai egyébként az előző részhez hasonlóan CG videókban bontakoznak ki, de még milyenekben. A bevezetőben már említett Blur Studios (az ő nevükhöz fűződik a Mafia III vagány bejelentő trailere, és a Titanfall 2 ütős előzetese is) által felmutatott minőség alaposan megdobja a történet élvezhetőségét, aminek túlnyomó része a töltőképernyőn, a főbb karakterek rádió beszélgetésén keresztül fog elénk tárulni a sorozatra jellemző, sajnos sok esetben zs-kategóriás filmeket megidéző párbeszédek formájában. Egy kicsit sajnáltam, hogy az univerzum bővítése nem sikerült maradéktalanul ezzel a sztorival, de amit az írók itt összehoztak, azért az remek alap lehet a következő számozott (?) Halo-epizódhoz.

A kooperatív módban is végig játszható 12 misszió normál fokozaton 8-9 óra alatt letudható, és ebben benne van minden opcionális küldetés és az összes Phoenix Log begyűjtése. Előbbiek különböző nehézséggel és változatossággal bírnak, remekül színesítik az amúgy sem monoton küldetéseket, míg utóbbiak elszórt szilánkok a pályán, ezeket begyűjtve kódexbejegyzéseket kapunk, amik a háttérvilágot hivatottak bővíteni. A fő küldetések típusai széles skálán mozognak: néha bázisépítés nélkül kell elérnünk a kitűzött célt, a sima egységgyártást, a katonák kiképzését, a terepjárók, a tankok és repülők tömeges létrehozását pedig domination, tower defense, vagy éppen skirmish részek színesítik. Teljesítményünk alapján (idő, opcionális küldetések) a játék minden egyes küldetés végén pontoz minket, profilunk pedig ennek függvényében lép szintet, illetőleg kapunk még Blitz paklikat is, de erről később.

A kampány remek alkalom arra, hogy kitanuljuk alatta a játék alapvető mechanikáit. A Halo Wars 2 a már jól ismert kő-papír-olló alapokra helyezi a harcrendszert; a gyalogság a légi csapatokra jelent veszélyt, de a repülő egységek könnyű szerrel megeszik a járműves ellenfeleket, míg azoknak nem jelent problémát a gyalogság kiiktatása. (Viszont, ha Spartant látsz, futás!) Akció központú RTS lévén bázisépítésre csak a kijelölt helyeken adódik lehetőség, melléképületeket (labor, garázs, repülőtér) is csak az emellett elhelyezett slotokban tudunk összetákolni. Elsőre furcsának tűnhet, de jól kitalált rendszerről beszélünk. Bányászat nincs, a kétféle nyersanyag (energia, utánpótlás) az erre alkalmas melléképületek felhúzásával szerezhető be, és minden ilyen rendelkezik legalább egy feloldható fejlesztéssel. Sokrétű, de mégis pofonegyszerű rendszer, tele taktikázási lehetőségekkel, amit a Leader Powernek nevezett radial menü is segít. Ezt előhozva több szinten fejleszthető aktív vagy passzív bónuszokat kérhetünk a fejünk fölött lebegő Spirit of Fire hajótól: egység- és épületgyógyítás, szőnyegbombázás meghívása, vagy a legyártott egységek szintjének maximumra növelése is a rendelkezésünkre áll. Csapataink - amennyiben megélik - a jobb teljesítmény után szintet is lépnek, ezzel növelhetjük hatékonyságukat, ám utóbbi sajnos csak a tulajdonságpontok növekedésében mutatkozik meg, vizuálisan nem.

Persze a látvány ettől függetlenül remekül idomul a Halo univerzumához. Változatos pályákon hirdethetjük az igazunk; sivatag, fenyvesekkel ölelt, folyópatakos völgyek, sziklás hegyvidék vagy tenger szegélyezte szigetcsoport, mind képviselteti magát. A karaktermodellek, az egységek és a pályák kidolgozottsága egységes, kicsit stilizált, színek terén a pasztell dominál, amit azonban remekül egészítenek ki az effektek. A spórát pöfékelő gombák, a csobogó patak, a pöffeszkedő mocsár legalább annyit hozzátesznek a hangulathoz, mint a robbanások vagy az égő talaj vizuális megjelenései. Az animációk az FPS nagy testvérekhez képest sokkal erőteljesebbek, kicsit karikatúraszerűek, de ezzel sikerült megőrizni az egységek karakterisztikáját még ilyen kameratávolságból is. Az összhatáshoz a játék audiorésze is hozzáteszi a magáét, a zene, a környezet és a különböző egységek hangja, és persze a tégláira robbanó épületek robaja igazi csatahangulatot teremtenek. És érdemes megjegyezni, hogy az a kevés zene, ami helyet kapott a programban, mind remekül sikerült.

A kampány után fejest ugorhatunk a többjátékos csatározásokba, amik igen változatos formában állnak rendelkezésünkre. Lehetőségünk van skirmish ütközeteket vívni, egyedül vagy párban a gép által irányított ellenfél, vagy egymás ellen. Strongholds játékmódban végtelen nyersanyaggal és az összes fejlesztéssel indulunk, célunk pedig az idő lejártáig több bázist irányítani, mint az ellenfél, a domination és deathmach pedig a klasszikus RTS-csaták megfelelője. Ezek mind hozzák az elvárt szintet, élvezet játszani bennük, de újdonságot nem igazán vonultatnak fel.

Ez alól kivételt képez a korábban már említett Blitz játékmód, ami lényegében egy domination opció, bázis- és egységépítés nélkül, kártyás rendszerre építve 1v1, 2v2 és 3v3 csatákra kihegyezve. A játék indításakor 7 különböző vezér közül választhatunk, akik különféle egységtípusokkal, így különböző lapokkal rendelkeznek, majd a pályák távoli pontjaiból indulhatunk küzdelemre. Energiát a pályán véletlen időközönként megjelenő tárolókból, egységeket, képességeket pedig kártyapaklik bontásából szerezhetünk. A meccsek közben egyre több állomást kell elfoglalnunk, miközben újabb és újabb egységekkel duzzasztjuk csapatunkat, hogy azután végül egy látványos összecsapásban eldőljön a harc, amit a lehívható speciális lapok persze sok esetben alaposan megbolondítanak. A Blitz rövid, ám igen pörgős és élvezetes csatákat nyújt, mindenféleképpen üde színfoltja a többjátékos részlegnek, igaz, a mikrotranzakciós rendszer hagy egy kis rossz szájízt, hiszen deckeket, 900-30.000 Ft érték közt vásárolhatunk.

Az alapvetően tartalmas többjátékos opciókon túl a Halo Wars 2 további kihívásokkal is játékra sarkall majd minket, hiszen 3-3 napi és heti küldetést teljesíthetünk extra tapasztalati pontért cserébe, melyek változatosságukkal ugyancsak meghosszabbíthatják a program szavatosságát. Persze a műfaj rajongóit nem kell majd efféle extrákkal győzködni: konzolon jelenleg nem akad párja a Halo Wars 2-nek az RTS műfajban.

A Halo Wars 2 Windows 10 PC-kre és Xbox One konzolokra jelent meg, mi előbbin teszteltük.