Frostpunk - Kritika

Az emberek a hőszabályozás képességével bizonyos határok között fent tudják tartani testhőmérsékletüket a környezeti klíma ingadozása ellenére is. Amikor azonban a test képtelen ezt a stabil állapotot, egy állandó belső hőmérsékletet biztosítani, és az jelentősen a normális érték fölé emelkedik, akkor következik be a hipertermia, míg a testhő optimális érték alá csökkenése a hipotermia. Ez utóbbi kezdetben remegéssel jár, aztán hallucinációk és álmatlanság jelentkezhetnek, később gyengül a reflex, testünk 30 fok alá süllyedése esetén pedig szívelégtelenség vagy pedig a légzés leállása jelzi az elkerülhetetlen végzetet. – ennek megelőzése lesz a legfontosabb kihívás a Frostpunkban.

Hasonló feladatok várnak ránk a varsói csapat új anyagában is, azonban a fojtogató bunker helyett ezúttal egy kisebb városka lakóinak életére lehetünk befolyással. A történet szerint 1886-ban hó és fagy pusztította ki az emberiség nagy részét, a megmaradt kevés túlélő pedig útnak indult, hogy menedéket keressen az éhség és a hideg elől. Néhány tucatnyian sikeresen eljutottak egy utolsó reménysugarat jelentő generátorhoz – csupán rajtunk múlik, hogy ez a sugár fellobban-e, vagy pedig a hideg ezt is kioltja.

A Frostpunkban egy kis közösséget kell irányítanunk és épületeket fejlesztenünk annak érdekében, hogy az itt élők minél tovább életben maradjanak. Kiemelt szerephez jut a generátor, amely a túléléshez elengedhetetlen hőt termeli, épületeinket tehát eköré érdemes felhúzni. Üzemeltetéséhez szénre lesz szükség, amit a többi nyersanyaggal együtt (fa és acél) a környékről tudunk begyűjteni. Amint rendelkezésre áll kellő mennyiségű alapanyag, építsünk szállásokat, amik több-kevesebb menedéket jelentenek a zord időjárással szemben, majd pedig szükségünk lesz egy műhelyre, ahol a mindennapi életet megkönnyítő találmányokat kutathatjuk ki több ágon és szinten. Fejleszthetjük többek között magát a generátort, hogy nagyobb sugarú kört tudjon ellátni meleggel, helyezhetjük a hangsúlyt a bányászatra (például embereink szaporábban gyűjtögetik a nyersanyagokat), felfedezhetjük a bányászathoz szükséges tudást, amire az alapból rendelkezésre álló források kimerülését követően lesz égető szükségünk, végül javíthatunk az élelmezésen, hogy kolóniánkban senkinek ne kelljen éheznie.

Mivel hús-vér, érző és nevesített lényeket irányítunk, akik egyedi igényekkel rendelkeznek, és nem barakkokban egyszerűen legyártható, majd feláldozható klónokat, ezért a stabil hőmérsékleten kívül figyelmet kell szentelnünk az élelmiszer minőségére is, amihez egy vadászkunyhót és egy konyhát szükséges felépítenünk. Azonban bármennyire is elővigyázatosan törekszünk az egyensúlyra, embereink a viszontagságos körülmények hatására előbb-utóbb elkezdenek megbetegedni – a munkaképtelenné vált egyéneket az elsősegélyközpontban tudjuk kezelni. Bármilyen épületet emelünk fel, ügyeljünk rá, hogy az a generátorral összeköttetésben álljon, e cél érdekében pedig gyakran kell utakat is kiépítenünk.

Népünk tagjainak nyomorúságos mindennapjait törvényekkel szabályozhatjuk, ezek többsége azonban jelentősen befolyásolja elégedettségüket és a megmaradás reményébe vetett hitüket. Kialakíthatunk például egy küzdőteret, ami segít levezetni a feszültséget, azonban külön arénának kell helyet szorítanunk hozzá, emellett az örömlányokkal ellátott kocsma is gyakran látogatott hellyé válik egy melósabb nap után. Szilárd élelem híján elláthatjuk a polgárokat levessel, ami ugyan gazdaságosabb, de nem kedvez a hangulatnak. Az elhunytakat végső nyugalomra helyezhetjük a temetőben, ami csökkenti a járvány veszélyét, cserébe a temetéshez ki kell vennünk néhány embert a munkából. Szükség esetén bevezethetjük a gyerekmunkát is, aminek kevesen fognak örülni, ráadásul a fiatalok könnyebben sérülhetnek meg a nehéz fizikai teendők közben, így inkább a kórházakban vagy a konyhákban segítsenek ki.

Nehéz döntéseket kell tehát meghoznunk, ráadásul a Forstpunkban nem mindig a legszimpatikusabb választás vezet célra, szóval tényleg ajánlott minden egyes döntésünket alaposan megfontolnunk racionális indokok mentén. Ugyanakkor embereink jövőbe vetet hitére is érdemes tekintettel lenni, hiszen ha ez tartósan alacsony, akkor az akár a játék végét is jelentheti. És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a gondosan kiötlött tervünket alaposan felboríthatják a Frostpunk világában időről időre bekövetkező váratlan események (balesetek, extrém nyersanyaghiány stb.), amik miatt egyfelől mérgelődni fogunk, másrészt folyamatosan fenntartják az izgalmat a kiszámíthatatlansággal.

Idővel egyébként elérhetővé válik egy magasba felengedhető ballon, amivel a környező vidéket pásztázhatjuk esetleges további túlélőtáborok után kutatva. Amennyiben egy érdekesnek tűnő helyszínről szerzünk tudomást, küldjünk ki egy kisebb kutatócsoportot. Felderítőink ideális esetben további bajtársakra bukkanhatnak, akik táborunkat erősíthetik, de belefuthatnak nyersanyag-lelőhelyekbe is, de megeshet, hogy önműködő bányászgéppel térnek vissza, amit különben a gyárban lehet kifejleszteni komoly nyersanyag mennyiségért cserébe.

Multiplayer ugyan nem áll rendelkezésre a Frospunkban, egyszemélyes módban azonban többféle hadjáraton át segíthetünk a populációnak túlélni a fagyokat. A New Home egyfajta tutorialként szolgál, amely az alapokkal ismertet meg, és húsz napon át kell életben tartani a kis közösséget. Ezt követően nyílik meg a második kampány, amiben négy kiemelt jelentőségű építmény üzemeltetése jelenti a sikert, ám dolgozóink száma némiképp limitált és néhány fejlesztés sem érhető el, tehát kiemelt szerephez jutnak az önműködő gépezeteink. Az utolsó küldetésben a humánumra helyeződik a hangsúly: a The Refugees-ben a folyamatosan nálunk otthont kereső szerencsétlenek csoportjait kell elszállásolni és kisebb-nagyobb igényüket kielégíteni.

A Frostpunk aligha ajánlható azoknak, akik gyors és könnyű sikerélményekre vágynak egy játéktól: meglehetősen nagyfokú kihívást jelent a nyersanyagok utánpótlásáról gondoskodni és népünk elvárásaira odafigyelni, miközben a csontig hatoló hidegben minden újabb napért meg kell küzdeni. Különösen nehéz ez akkor, amikor az előrejelzés szerint néhány napon belül újabb 10-20 fokkal csökken a hőmérséklet és egyre többen jelentenek beteget. Ilyenkor rajtunk múlik, hogy tovább dolgoztatjuk őket, vagy megpróbáljuk a kunyhókban átvészelni ezt a nehéz időszakot. A tétlen időszakokban érdemes használni az időgyorsítást, amikor pedig összesűrűsödnek a teendők (egy időben ürül ki az egyik bányánk és érkezik egy új csapat, ráadásul még sok a beteg is), érdemes megállítani az események folyását, hogy átgondoljuk a következő lépéseket. Tartsuk szem előtt, hogy a közjó érdekében nem fogunk tudni minden egyes igénynek megfelelni és esetleg olyan döntéseket kell hoznunk, ami miatt a való életben alighanem tömegek vonulnának utcára tiltakozni – a szélsőséges körülmények gyakran szélsőséges utakra terelnek.

Számos fejlesztőcsapat használ manapság ingyenesen elérhető motort, a 11 bit studios azonban saját alapanyagból dolgozott, a Liquid Engine pedig szépen teszi a dolgát: polgáraink ugyan eléggé aprók, de animációjuk így is kivehető, olykor összedörzsölik hidegtől dermedt kezüket, máskor letelepednek a reaktor mellé, hogy kissé kiolvadjanak. Az egyes építmények valamint a nappalok-éjszakák váltakozása is jól néz ki, ráadásul már egy közepesen felszerelt konfigurációnak (akár egy 8 GB memóriával felszerelt 6500-s processzornak egy 750 TI társaságában) sem okoz gondot a nagyobb részletesség. A kezelőfelület nincsen túlbonyolítva, néhány ablakból megtudhatjuk a fontos információkat: mennyi nyersanyaggal számolhatunk, és milyen gyorsan használjuk el azokat, a hőtérkép mutatja, meddig terjed a reaktor ereje, illetve a különféle fejlesztések és törvények is könnyen átláthatók. Egyedül talán a szövegek méretét vehették volna nagyobbra, a betűk ugyanis eléggé aprók, de komolyabb bugok nem jelentkeztek szerencsére.

A Frostpunk április 24-én jelent meg kizárólag PC-re. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.