Fortune-hadművelet: A nagy átverés - Kritika
Guy Ritchie autópilóta módban
Szinte suttyomban jött ki Guy Ritchie új bűnkomédiája, amely ugyan bejár néhány kellemes országot és felvonultat néhány menő arcot, de mindez csak dressing, ami mögött alig van valami.
Erről van szó
Orson Fortune-t (Jason Statham) a nyaralásáról rángatják vissza, hogy visszatérő és új arcokból álló csapata élén lefüleljen egy milliárdos fegyverneppert (Hugh Grant), aki épp egy nagyon veszélyes fegyvert készül értékesíteni. A bűncézárnak csak egyetlen gyengéje van: Danny Francesco (Josh Hartnett), a filmsztár, ezért Fortune úgy dönt, hogy megzsarolja és beszervezi a színészt az akcióba, amibe egy rivális kommandó is belefolyik.
Ezért jó
Jason Statham már elmúlt 55 éves, de még mindig hihetetlenül jól áll neki a fanyar humorú Izomtibi szerepe, és ha behúz egy jobb sorsra érdemes rosszarcúnak, akkor a vásznon prezentált fájdalom könnyen átérezhető. Stath ezúttal egyfajta keménytenyerű Ethan Hawke-ként még egy csapatot is maga köré szervez, hogy hajszálnyit, de bővítse a repertoárját, aminek köszönhetően folyamatosan megy a verbális adok-kapok az Aubrey Plaza-ból, Bugzy Malone-ból és Cary Elwesből álló trió és közte. Mindennek pedig a téli hónapokat jól ellenpontozó országok (Marokkó, Törökország, Katar) adnak színes-kellemes hátteret, meg persze a nagyzolás illúziója, ugyanis nem csak a célpontok szeretik rázni a rongyot, de Fortune sem veti meg a luxust. Az ilyesmi pedig mindig jól mutat a vásznon.
Ezért nem jó
A fentiek mind-mind felszínes örömök - említhettük volna még a szép ruhákat is, de az már tényleg az alja lett volna a dolgoknak -, melyek még a film játékideje alatt se nagyon tartanak ki. A film forgatókönyve (amely részben Guy Ritchie saját munkája) ugyanis egyáltalán nem erőlteti meg magát sem humor, sem fordulatok tekintetében - vagy ami még rosszabb, azt hiszi, igenis megdolgozik a pénzéért, hisz a filmben alig van olyan karakter, aki ne nyomatná a laza dumát vagy ne lenne egy karaktertípus szélsőséges karikatúrája, ám sem a poénok nem ütnek, sem a karakterek nem mutatnak olyat, amit ne láttunk volna már ezerszer korábban. Stath borostát nővesztő egysorosokat puffogtat, Plaza minden megszólalásába tesz valami szexuális jellegűt, Grant pedig hozza a sunyi figurát, amit mostanában szokott, legyen szó a Paddington 2-ről vagy egy másik, sokkal jobb Ritchie-filmről.
Sokat elmond a filmben szemben támasztott elvárásokról, hogy míg egy Ritchie-mozi régebben eseményszámba ment, főleg hazájában, Nagy Britanniában, most mindenféle csinnadratta nélkül fut be a mozikba (majd jó eséllyel vonul ki onnan), mi több, az említett szigetországban még nincs is bemutatódátuma. Végtelenül enervált, hányaveti módon összehozott film a Fortune-hadművelet: a legnagyobb truvájaként feldobott színész-bevonás pillanatok alatt megtörténik, majd többé-kevésbé el is sikkad, ami már csak azért is fájó, mert jó rég nem láttuk Josh Hartnettet fontosabb szerepben. És mindebben az a legviszketőbb érzés, hogy a forgatókönyv nem rest felszopkodni magát, mikor bizonyos szereplők a címbéli nagy átverés zsenialitását dicsérik. Pedig az is olyan egybites, mint maga a produkció.
Megéri a pénzét?
Jason Statham-maximalistáknak természetesen kötelező film a Fortune-hadművelet, de akik Guy Ritchie kocsmákban idézhető dumáit szeretnék új sorokkal kiegészíteni, csalódni fognak, de azok is, akik többre vágynak egy nagymellényű, de végtelenül unalmas bűnfilmnél.
A Fortune-hadművelet: A nagy átverés (Operation Fortune: Ruse de guerre, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2023. január 5-től látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
