Úriemberek - Kritika
Nem csak egy blöff
Hosszú szünet után Guy Ritchie visszatért kedvenc londoni gengsztereihez, időközben azonban ők is rendesen kikupálódtak. Lássuk, milyen eredménnyel!
Erről van szó
Mickey Pearson (Matthew McConaughey) meg akar szabadulni dollár-százmilliókat érő kannabisz-ültetvényeitől, melynek hatásása felbolydul a londoni alvilág, és egy szövevényes simli veszi kezdetét, melyből a kínai maffia, egy orosz oligarcha, egy bokszklub, egy dörzsölt zsidó, egy pénzéhes oknyomozó riporter, néhány brit lord és jó kövér koca is kiveszi részét. Szóval Guy Ritchie visszatért a sokszereplős gengszterkomédiák világába, de azért időközben néhány dolog megváltozott.
Ezért lesz jó
Ritchie-ből csak úgy dőlnek az emlékezetes karakterek, és ugyan ezúttal néhány felejthetőt is bevet sokrétű, ám nem követhetetlenül túlbonyolított cselekménye mozgatása közben, de a Colin Farrell által megformált elvhű edző bá vagy Hugh Grant zsíros kezű riportere azonnal örök kedvencekké válnak. A rendező megtehette volna, hogy újrahasznosítja a Két füstölgő puskacső vagy a Blöff figuráit és világát - hisz megannyi követője megtette ezt azóta -, de inkább szintet lép, és kikent, kifent urakként mutatja be rosszarcúit, akik azért nem restek bemocskolni a kezüket, de tényleg csak a végső esetben. Mocsokból így sincs hiány, már csak azért sem, mert a film legnagyobb poénjai az osztálykülönbségekből adódó szitukból jönnek.
Ezért nem lesz jó
A sakktáblára némileg döcögősen kerülnek fel a figurák, és mint említettük, nem is mind érdekes, ezért aztán a cselekmény is lassan indul be, plusz rá kell hangolódni a patikamérlegen készült és a természetességet csak hírből ismerő dialógusokra. Blöff-szintű átverésekre pedig senki se számítson: a cselekmény fordulatai előre kiszúrhatók, és nem csak emiatt nem annyira épületesek.
Megéri a pénzét?
Az Úriemberek semmiképp sem nevezhető Guy Ritchie karrierje csúcspontjának: a rendező ezúttal a vizuális és verbális gegeket egyaránt a háttérbe szorítja, és ugyan géppuskaként szórja a párbeszédeket, a munka oroszlánrészét inkább a színészekre bízza. Ő maga hátradől, és halvány mosollyal az arcán azon elmélkedik, hogy mivé lettek volna a húsz évvel ezelőtti sumákjai, ha sikerült volna kitörniük a mocsokból. Kicsit megfáradt, kicsit kimódolt, de továbbra is szórakoztatóan rafkós gentlemanekké, akikkel azért továbbra is szívesen bandázunk.
Az Úriemberek (The Gentlemen) 2020. január 30-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
