FIFA 19 - Kritika

Ismét eljött a nagy megmérettetés ideje; vajon melyik futballszimulátor fejlődött jobban, hogyan alakult a játékmenet, és milyen újdonságok érkeztek…? A Konami kódfocijával már szétjátszottuk magunkat, úgyhogy most lássuk, milyen irányba haladt az EA Sports szimulátora ebben a kiélezett bajnokságban.

A nagy gólok focija?

Természetesen elsősorban a játékmenet az, ami igazán számít, márpedig az EA Sports legényei megpróbáltak rátenni egy lapáttal a FIFA 18 VB-frissítésével hozott újításokra is. Az rögtön látszik, hogy a gép irányította játékosok – legyen az a komplett ellenfél, vagy csak a saját csapatod üres futballistái – jobban helyezkednek védekezés közben, sokkal ügyesebben zárják a folyosókat, azaz még taktikusabban mozognak. Kimondottan üdvözítő az újítás, hogy védekezésnél immáron előre jelöli a játék, hogy kire ugrik majd át a kontroll a játékosváltást követően, ami hatalmas segítség. A második érezhető változtatás, hogy az irányokat sokkal pontosabban kell megadni, azaz a bal stickkel való precizitást még a rásegített beállításoknál is jobban megköveteli a program. Cselezni könnyebb, bár ez elsősorban a labdaátvételt követő, jobb stick benyomásával előhozható labdafelpörgetésre értendő, amivel marha látványosan reagálhatunk le egy-egy becsúszást, vagy vehetjük át a labdát kiélezett szituációkban, könnyedén kiosztva pár esernyőt a tétlen ellenfélnek. Ami még szemet szúrt, hogy többet hibáznak a játékosok és még kevésbé tapad hozzájuk a labda, mint a 18-ban; simán van, hogy átvételt követően elpattan, vagy elgurul a bogyó, amit a némileg fejlődött test-test elleni ütközések is befolyásolhatnak.

A sokat hangoztatott, és a FIFA 19 legfőbb játékmenetbeli újdonságaként aposztrofált „Timed Finishing” így a századik meccs után sem győzött meg, és továbbra is egy idegesítő, de legfőképpen egy felesleges bevezetett funkciónak tűnik. A lényege, hogy a reflexből megnyomott lövés gomb után ismét megnyomható a lövés, amit ha sikerül akkorra ütemezni, amikor a játékos lába éppen érintené a labdát, akkor extra erővel és pontossággal „tölthetjük fel” a rúgást. Ezzel nem is lenne gond, ha ehhez hasonló mechanizmus ne lett volna elrejtve az előző részben is, illetve ha kényelmesen és könnyedebben működne. A menüben külön állítási lehetőséget is kapott a funkció – hál’ istennek így akár ki is kapcsolható –, és ha nincs aktiválva a FIFA Trainer, akkor csak az irányított játékos feje felett lévő kis háromszög jelzi, hogy jól nyomtuk-e meg másodjára is a lövés gombot, vagy elbaltáztuk az ütemezést. Amikor ez utóbbi történik, akkor lehetetlenül ostoba módon képesek a legjobb játékosok is mellé lőni akár a kapu torkából a ziccert, ellenben ha 45 méterről éppen tökéletesre sikerült a pillanat, akár egy meccsen többször is kitakaríthatjuk a ficakot egy nem túl kutyaütő játékossal.

Ez a Timed Finishing szerintem az utóbbi évek legkérdésesebb bevezetett újdonsága, ugyanis amennyire megismertem a közel száz mérkőzés alatt a funkciót, nem tartom szerencsésnek hosszú távon, főleg a profi ligában. Az egyszeri játékosoknak nehéz kitapasztalnia, pláne a gyorspasszos szituációk után időben lereagálni, míg a profiknak pedig egy olyan fegyver lehet, ha jól kigyakorolják, amitől könnyen elmegy a kedve az ellenfélnek, amikor 30-ról potyognak a gólok ollókból, lehetetlen szögekből. Merthogy ez lett a jellemző a játékmenetre. Nem tartom magam egy kimondottan jó játékosnak, de azért akadtak néha jó pillanataim a FIFA 18-cal; egy év alatt kb. 5-ször sikerült ollóznom, de gól csak egyszer lett belőle, 30 méternél távolabbról pedig nem is lőttem gólt. Ám a FIFA 19-cel már egy hétvége alatt 3 ollózós gól, és 7 távoli bomba volt a mérlegem, ami azóta tovább nőtt.

Nos, azt hiszem, ez elég sokat elárul, hogy milyen irányba alakult a játékmenet, ami az én olvasatomban erőteljes visszahátrálás az árkád irányvonal felé. Ettől ugyan látványosabbá váltak a meccsek, de ugyanakkor némileg komolytalanná is. Persze nem mondom, hogy nem hízott a májam egy-egy ilyen brutális bombagól után, de zavart, hogy nem csináltam semmivel többet, mint korábban, csak most valahogy maguktól jöttek a látványosabbnál látványosabb megmozdulások és az arcomlasztó gólok, vice versa. Eleinte bekapcsolva hagytam a Timed Finishinget és olyankor simán volt, hogy a ziccert a kapu torkából bedobásra lőttem (nem túlzás!), de ha éppen volt időm, akkor átlöbbölve a védő felett 35-ről olyan sistergőset eresztettem el, hogy a felső lécről pattant a gólvonalon túlra, majd onnan vissza a mezőnybe – persze gól! Kikapcsolva ezt az új funkciót viszont még jobb (rosszabb?) lett a helyzet, és még sűrűbben potyogtak a gigászi gólok, olyanok, amilyeneket legutoljára a FIFA ’98-ban sikerült szereznem.

Nincs új a gyep alatt

A játékmódok a licencelt BL kupát leszámítva nem bővültek, csupán a már két meglévőbe történtek üdvözítő átalakítások. Az egyik pont a sima „Kick-Off” mód, ahol mostantól akár különböző egyedi szabályokat is beállíthatunk, hogy csak fejesek, vagy kapáslövések számítsanak, vagy amolyan egyenlítő foci jelleggel a gólszerző csapatból lemegy egy véletlenszerű játékos. Bár a legbizarrabb meccsek a „No Rules” módban estek meg, ahol sem a szabálytalanságok, sem a les nem számít, és lehetett arcátlanul csalni és páros lábbal beleszállni a másikba, mindenféle következmény nélkül. Külön piros pont, hogy a Kick-Off statisztika hozzáköthető a profilodhoz, így ha mindig másnál van a hétvégi FIFA-parti, akkor elég bejelentkezni a házigazdánál, és ott lehet folytatni az egymás elleni statisztikák javítását, ahol legutóbb abbahagytuk.

Folytatódott a Journey, melyben immáron Alex Hunter mellett cimboráját, Danny Williamset és a húgát, Kim Huntert is irányítanunk kell, illetve ők is különálló történetet kaptak. Mondjuk ez kimerül annyiban, hogy a három játékos között bármikor váltogathatunk, hogy kinek a történetét visszük éppen tovább. Kim a női futball-válogatottal próbálja meghódítani a VB kupát, míg Danny és Alex a Bajnokok Ligája trófeára hajtanak, miközben kapunk egy könnyed kis családi drámát is. Jópofa minijátékokat ékeltek be a mérkőzések közé, mint amikor a hátsó udvaron 1v1-ezünk Kimmel, vagy éppen egy hotel folyosóján emelgethetjük be a labdát egy vödörbe, vagy éppen Neymarral ívelgetünk egy úszómedence felett. A három karakter miatt igen hosszúra nyúlik a sztori, hiszen rengeteg meccset kell lejátszani, viszont megéri, mert mind az öt fejezet végén az Ultimate Teamhez kapunk speciális kártyákat, illetve magukat a szereplőket, amik a FUT csapatépítés elején egészen jól jönnek.

Ezúttal az Ultimate Team nem kapott új játékmódot, cserébe teljesen átalakították a sima online szezonban indított meccsek jutalmazási rendszerét és a FUT Champions hétvégi ligájába való bekerülését. Megszűnt a 10 meccses feljutás/kiesés szakasz, helyette a győztes vagy a döntetlennel végződött meccsekért plusz pontokat kapunk, míg a vereségért levonás jár, így folyamatosan ingázunk az osztályok között. Emellett bevezetésre került egy külön rangrendszer, ami a jutalmazást szolgálja. Hetente történik az elszámolás, és attól függően, hogy a ranglista 5 szintjéből melyiket sikerült elérni, arányosan nagyobb jutalmakat kapunk (hasonlóan, mint ahogy a Squad Battlesnél is működik). Három különböző jutalomcsomag közül választhatunk minden szinten, melynek lényege, hogy dönthetünk inkább egy fix pénzösszeg mellett, vagy a többféle ritka játékostasakok között. A napi/heti kihívások is jobban jutalmaznak, és a pénz mellett mindig kapunk egy chemistry kártyát, healing vagy squad training lapot, de a komolyabb heti feladatokért akár speciális játékosokat is bezsebelhetünk a különböző extra mezek mellett.

Mindezek mellett más újdonság, vagy játékmód nem érkezett idén, pedig a Journey végén játszhatunk egy marha jó 3v3-as kispályás meccset Rio Ferdinandék ellen, de érthetetlen módon ez ismét nem került be a választható játékmódok közé. A menedzser mód szinte teljesen érintetlen maradt, azt leszámítva, hogy nyilván bekerült a Bajnokok Ligája körítése, illetve a Pro Clubs-ba sem nyúltak bele idén. Cserébe az online lehetőségek ezúttal is tökéletesek, lagnak nyoma sincs, játékost mindig találni és még nem találkoztam olyan esettel, mint a korábbi részekben, amikor a FUT-meccs közben kilép az ellenfél és még én kapok büntetést a kapcsolat megszakadásáért. Néhány bugba azért belefutottam, mint az olykor megzavarodó animációk, amikor például egy győztes félidő után fogják a fejüket a játékosok, illetve a belsővel eltekert lövéseknél sokszor nagyon életszerűtlenül, kifacsarodott bokával lövi el a játékos a labdát, ami a korábbi részben sosem volt probléma. A meccsek közben D-paddal behozható gyors taktikai variációk is sokszor megzavarodtak, és a kiírtakkal ellentétben másik beállítás aktiválódott, ami rendkívül bosszantó tud lenni a kiélezett szituációkban.

A FIFA 19 szeptember 28-án jelent meg PlayStation 4, Xbox One, PlayStation 3, Nintendo Switch, Xbox 360 és PC platformokon, mi az Xbox One-os változatot teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.