FIFA 18 - Kritika

Egy ideje megcáfolni látszott az a gúnyos állítás, miszerint a FIFA minden évben ugyanaz, hiszen mostanában – de legfőképpen tavaly – komoly átalakuláson ment át a széria, és mindig kaptunk valami tényleges újdonságot. Ilyen volt például a női foci, vagy éppen friss gombfunkciók beemelése a játékmenetbe, illetve a The Journey bevezetése tavaly. Sajnos ezt a remek tendenciát rúgta most föl az új epizód.

Ezt a focit már láttuk

Már a demó után is nyilvánvalóvá vált, hogy a játékmenet nem sokat változott, inkább csak kisebb finomhangolásokat kaptunk, ráadásul a grafika sem hozott semmi extrát. Talán valamivel szebb lett az összkép a pályán és egy-két bevilágítás jobban fest, de kirívó változásokra nem kell számítani. Sőt, olyannyira ellustultak idén a kanadai fejlesztők, hogy a legtöbb játékos fizimiskáján sem változtattak: hiába a Real Madrid az egyik kiemelt csapat idén, még a zseniális szezont maga mögött tudó Iscót sem frissítették hosszabb hajra. Ugyan vannak nagyon jól kinéző futballisták, de azért látszik, hogy már kezdenek elavulni ezek az arc és hajszerkezetek, mert többségében már nem voltam elégedett a megjelenésükkel - főként az idei PES-sel párhuzamba helyezve. Sajnos az érzelemmentes, üres tekintetű tátogások is ugyanúgy megmaradtak az átvezetőknél, úgyhogy Frostbite ide vagy oda, a helyzet itt sem javult egy szemernyit sem.

Pozitívum, hogy a játékosok spontán reakciója életszerűbb lett, és egy hirtelen lepattanó labdára gyorsabban reagálnak, azaz kevésbé próbálják meg lekezelni a labdát, inkább azonnal megpróbálnak felszabadítani, kapura fejelni, stb. Ez kimondottan üde pillanatokat varázsol egy-egy kipattanó után a pályára, ami persze nem jelenti azt, hogy mostantól a kapusról vagy a kapufáról kipattanó lövésekre mindig érkezik majd valaki. Összességében a játékmenet jobb lett tavalyhoz képest, de csak éppen egy nüánsznyival és ezen az a hasznos kis újdonság sem változtat sokat, hogy menet közben az átvezetők alatt már lehetőségünk van egy gombnyomással cserélni. Ehhez hasonlóan a valóságban már az előző szezonban bevezetett új középkezdés megjelenése sem akkora volumenű változás.

A kaland folytatódik

A FIFA 17-ben nagy örömmel fogadtuk a The Journey-t a maga filmszerű sztori módjával, amit idén tovább folytathatunk abban a klubban és azzal az Alex Hunterrel, akivel a 17-ben abbahagytuk (persze van lehetőség teljesen új Alexet is indítani). Itt már azért történtek újítások, ugyanis amellett, hogy főszereplőnk külsejét átszabhatjuk új frizurákkal vagy tetkókkal, néha sorsfordító(nak tűnő) döntéseket is meg kell hoznunk, melyek némileg átrendezik a történetünket és a körülöttünk lévőket. Példának okáért rögvest a sztori elején dönthetünk úgy, hogy kirúgjuk a régi menedzserünket, de ettől függetlenül sem jön össze a Real Madridhoz való szerződés és Amerikába igazolunk. Nem gondolom, hogy ezek a döntések jelentősen megváltoztatnák a sorsunkat, hiszen egy előre megírt sztori szerint alakul a karrierünk, így valójában nem mi választhatunk csapatokat. Ennek ellenére változatosabb volt több különböző országban focizni, mint csupán a Premier League-ben, de hasonlóan szórakoztató volt Rio Ferdinand talkshow-jában válaszolni a kérdéseire, vagy éppen C. Ronaldo mellett állni az öltözőfolyosón, akivel sikerült lezsírozni egy mezcserét a mérkőzés után.

Mindezek mellett számomra a legüdvözítőbb újdonság, hogy már a Journeyben is játszhatunk kooperatív módban egyszerre négyen is, amire tavaly még nem volt lehetőség. Természetesen most is kapunk pár extra tasakot és kölcsönjátékosokat az Ultimate Team csapatunkba, ahogy haladunk előre a számomra kissé elcsépelt történetben, szóval összességében bőven megéri végigtolni a sztorimódot.

Kártyajáték menedzsereknek

Sajnos a többi játékmód sem húzott igazán nagyot (frisseket pedig nem kaptunk), kezdve például a menedzser opcióval, ahol ugyan átrendezték némileg a menürendszert, de a valódi újdonság tulajdonképpen egy rendkívül ízléstelenül összerakott átigazolási-tárgyalás rendszer. Itt egy animáció keretein belül, személyesen a másik csapat edzőjének tehetünk ajánlatot, vagy alkudozhatunk a megvásárolni, illetve eladni kívánt játékos áráról. Animáció ugyan társul mindehhez, és bizony maga Zidane ül le velünk tárgyalni Asensio leigazolásáról, csak éppen szinkron nem társul hozzá, így kellemetlen tátogások és kézmozdulatok közepette tudunk újabb záradékokat kérvényezni vagy másik ajánlatot tenni.

Az Ultimate Team sem fejlődött sokat, de itt legalább hasznos a bevezetett újdonság. A napi és heti feladatok miatt tényleg megéri minden nap visszalátogatni pár meccsre, ugyanis potya-aranyat, illetve tasakokat szerezhetünk ezek teljesítésével. Lőj 3 gólt spanyol játékossal, igazolj egy csatárt, játssz egy Squad Battles-meccset és több hasonló, ilyenkor elsüthető feladatok várnak ránk minden nap. Ha valaki most felkapta a fejét a Squad Battles-re az joggal tette, ugyanis ez a másik újdonsága az idei FUT-nak. Ebben a módban állítólag a valódi sztárfocisták (?) vagy a jóval hihetőbb közösség tagjai által összerakott, AI vezérelte csapatokkal küzdhetünk meg heti rendszerességgel frissülő leosztásban. A mérkőzésekért kapott pontokból tornászhatjuk egyre előkelőbb besorolásba magunkat egy virtuális ranglétrán, hogy a hétvégi frissítésnél az addig elért státuszunknak megfelelő jutalmakat zsebelhessünk be, amik természetesen pakkokat, játékosokat, speciális mezeket, na meg aranyat jelenthetnek. Mindemellett a Squad Building Challanges is visszatért teljesen érintetlen formában, a Draft sem változott, ahogy a brutálisan nehéz hétvégi online ligájával hódító FUT Champions sem.

Nyilvánvalóan a játékosárak megint átrendeződtek, így míg a FIFA 17-ben egy Dele Alli még párezer aranyért megszerezhető volt, most 40.000 alatt nem találod meg a játékospiacon. Ugyanez mondható el az immáron minden platformon elérhető Icon kártyákról: a piacon szinte elérhetetlen áron mozognak, egyébként pedig pakkokból eshetnek, vagy a durvább Squad Building Challange feladatok jutalmaiként kaparinthatjuk meg őket. Eddig ezek Legends néven futottak és Xbox-exkluzív kiváltság volt, de őszintén szólva nekem még soha nem adatott meg, hogy a csapatomba tudhassak egy ilyen történelmi karaktert (kivéve, ha kölcsön kaptam pár meccsre), akiknek most már három verziója is lesz más-más értékekkel és fizimiskával a karrierjük különböző állomásaiból.

A FIFA 18 szeptember 29-én jelent meg PC-re, PS3-ra, PS4-re, Xbox 360-ra, Xbox One-ra és Nintendo Switchre. Mi PS4-en teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.