Dissidia Final Fantasy NT - Kritika

Kifejezetten szeretek a Kelet felől érkező játékok felhozatalából szemezgetni, mivel olyan témákat, játékmechanikai megoldásokat és sokszor egyedi grafikai stílust alkalmaznak, amik felüdülésként hatnak az európai és amerikai kiadók portfóliója után. A Final Fantasy-sorozat is kedves számomra, első találkozásunk viszonylag későn, 2006 környékén esett meg az Advent Childrennek köszönhetően. Az IFA alvázból köszörült óriási kardjai, a remekül megírt szereplőgárdája és egyedisége viszonylag gyorsan bevonzott a sorozat világába. A franchise-ba, ami 30 esztendő alatt platformokon átívelve megért már több mint tizenöt számozott és megszámlálhatatlan spin-off epizódot, kezdve a snowboard programtól, a kártyajátékokon át egészen az eddig két PSP-s részt számláló arénaharcokra kihegyezett sorozatig. Utóbbi vadhajtásnak legújabb állomása cikkünk alanya, a Dissidia Final Fantasy NT PS4-es verziója.

Hogy a játék arcade gépes verzió portja sok mindenben megnyilvánul. Van az a hányinger, amit egy avas osztriga elfogyasztása okoz, van az a rosszullét, amit az ebédszünet után, a kollégád által elküldött fajtalan videó vált ki és van a Dissidia NT első indítása. A játék egy Square Enix minőségű render videóval kezd, ahol bemutatásra kerülnek a játék karakterei, ugyanolyan pofás tálalással, ami a Final Fantasy-szériát fémjelzi. De a kaotikus és ronda menübe érkezve már sejthető, hogy nem lesz fenékig tejfel az NT. A játék alatt a kicsit koros, de bejáratott Soft Engine dübörög. Zakatol. Vagy inkább csak félgőzzel pöfékel. Nincs magasabb szintű élsimítás, elnagyolt, ronda textúrák és puritán terepek várnak ránk már a menüben, és a Pro-tulajok sem részesülnek semmilyen extrában. A mostanában megjelent verekedős címek fényében egy kicsit megmosolyogtató ez a technikai színvonal. Mentségükre szóljon, hogy a karakterek legalább kinéznek valahogy, a játék többi részéhez képest.

Kis kesergés után az előző részek és a játékból kiadott marketinganyagok ismeretében, első utam a Tutorial menüpontra vezetett, ahol a program elég részletesen elmagyarázza az összetett harcrendszert és az irányítást. Nem állítom, hogy végigpörgetve értelmet nyer az a kaotikus massza, aminek elsőre tűnik a játék, de alapnak nem rossz. Gondolván naivan, most hogy mindent tudok, a sztorimódot megismerve próbáltam egy kis tapasztalatot szerezni a többjátékos opció elkezdése előtt. De történet mód, mint olyan nem létezik a játékban klasszikus formájában. Kapunk egy térképet, amin az in-game fizetőeszközt, orbokat elköltve tudunk megnyitni történetet feltáró videókat, a későbbiekben pedig csatákat és boss fightokat. Így kénytelenek vagyunk a mesterséges intelligencia ellen offline, vagy multiplayerben csatázni nulla tapasztalattal, mivel itt van esély a meccsek végén orbokat szerezni.

A sztori mód csatái többségében könnyen teljesíthetőek, de a boss fightoknál igen csak fel kell kötni a gatyát és gondolok itt most Devil May Cry 3 szintű nehézségre. Tegyük hozzá, a történet nem egy nagy eresztés, inkább alibiként szolgál a két istenség, Materia és Spiritus oldalán egymásnak ugró harcosokkal, mégis, a karakterek közti párbeszédek a sorozatra jellemző élettel teli mód lettek megírva, a kémia pedig szinte minden esetben működik. A roster jó, mindenki megtalálhatja a számítását és kedvenc szereplőit az egyes Final Fantasy-epizódokból: kezdésként 28 harcos közül lehet választani Tidustól kezdve Lightningon át egészen Noctis hercegig, de állítólag a fejlesztők 50-re szeretnék felhizlalni a választékot a megjelenést követően. A karakterekre jellemző attitűd, mozgáskultúra és szinkron minden esetben megegyezik az alapul vett FF-játékban látottakkal, legyen az az első vagy éppen a tizenötödik rész szereplője. Igazi fan service az egész, elég csak megnézni, amikor Cloud és Sephirot először találkoznak a játékban.

Jó, a történet nem egy kihagyhatatlan darab, de mi a helyzet a többjátékos móddal, hiszen alapvetően erre épít a program. Van lehetőségünk egyedül vagy csoportosan ranked meccseken megmérkőznünk a custom meccsek mellett. A dedikált játékmódokból egy darab árválkodik, amit letudhatunk sima TDM-ként, de az legalább szórakoztató. A lobbyba érkezve megint szembesülhetünk a fent említett eklektika egy rosszul kivitelezett példájával; különböző stílusú panelek, és öt, azaz öt betűtípus keveredik a kijelzőn, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ha van egy kis szépérzéke az embernek. Sajnos ezt a képernyőt sokáig fogjuk nézni, mivel néha több időt töltünk el a lobbyban, mint amennyi ideig a következő összecsapás tart. Remélem, ez idővel javítva lesz.

Sajnos ugyanígy érzek a meccsek stabilitása iránt is. Dedikált szerverek nincsenek, a 6 főből egy lesz a meccs hostja, aminek gyakran elviselhetetlen lagg vagy disconect a vége. Egy multira építő játéknál, amit ráadásul e-sportra szánnak, nem engedhetnek meg ilyet maguknak a fejlesztők. A 3v3 felállás elsőre kaotikusnak hat, és szóló módban nem sok esélye van az embernek, de pár játékkal eltöltött óra után azért már otthonosan mozoghatunk a többjátékos lehetőségekben. A sikeres csaták megvívásához azonban érdemes kiismerni mind a többé-kevésbé kiegyensúlyozott 28 játszható karaktert és az előző részekből megörökölt summonokat is.

A felsorolt hibái mellett sem lehet azt mondani a Dissidia FF NT-re, hogy nem lenne egy jó játék. A tanulási görbe és a tartalom mind rendben van, de sajnos hamar önismétlővé válik. Vannak hibái, nem is kevés, de a magja, a harcrendszer képes egy olyan egyedi és remek élményt adni, ami egyedülálló és a sorozat iránt kevésbé érdeklődők is megtalálhatják a számításaikat. A rajongók viszont el lesznek kényeztetve! Az összes FF-játékból kapunk arénát és játszható karaktert, utóbbiakhoz ráadásul ismert kosztümöket, fegyvereket, emotokat vehetünk, ha elég kitartóak vagyunk. A sztorimód végigjátszása során bőven kapunk a boltban elkölthető kreditet, de ha kinézünk magunknak valami drágább cuccot, akkor azért kénytelenek leszünk grindolni egy idő után. Merthogy a sztorimódon kívül nem méri túlságosan bőkezűen a játék a fizetőeszközt, ellenben eshet a kívánt tárgy treasure-ökből is. Ez a játék loot box mechanikája: a ládákat a meccsek végén párosával kaphatjuk, melyekben 3 különböző tárgy lehet. Ebből eshetnek a fentiek mellett profil kártyát kiegészítő avatárok, skinek, emote-ok stb. Ugyanakkor nem kell megijedni: eltekintve a játékhoz érkező Season Pass-től, más lehetőségünk nincs pluszban valós pénzt költeni a játékra, sem skineket, sem „ládákat” nem vásárolhatunk igazi fizetőeszközzel, csakis a játékban megkeresett kreditekkel.

A Dissidia Final Fantasy NT január 30-án jelent meg kizárólag PS4 konzolokra. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.