Destiny 2 - Kritika

A Destiny első része elsöprő siker volt. Minden hibája ellenére a játékosok töretlen lelkesedése kitartott a második epizód megjelenéséig, ami főleg a loot- és fejlődési rendszert alapjaiban újra gondoló The Taken King kiegészítőnek volt köszönhető.

A Warmind nem a Bungie gyermeke, hanem a Vicarious Visions bedolgozásának gyümölcse, ami ugyan nem hoz forradalmat és alapjaiban sem változtatja meg a rendszert - talán nincs is rá akkora szükség, mint anno a The Taken King esetében -, hanem csak simán hozza a kötelezőt. A Mars felszínén játszódó új történetszál remek átvezető videóval indul, ám a parádés bevezető egy, a mindösszesen 1,5-2 óra küldetéseknek ágyaz meg, aminek a csúcspontja igazából a sztori végi főellenfél ellen vívott harcban, valamint az új fegyver, a robbanó dárda használatában sajnos ki is merül. Ez a játékidő azonban pont elég volt arra, hogy hosszabb kihagyás után visszazökkenjek a Destiny világába. A Destiny 2 még mindig jó játék, a gunplay tekintetében talán legjobb ebben a generációban, a kooperatív élmény még mindig nagyszerű és a többszereplős játékmódokra sem lehet panasz.

A maximum kétórás kampány azonban ennek ellenére is csalódás, csakúgy, mint a nagy dérrel-dúrral beharangozott Escalation Protokoll, ami az új kiegészítő egyik legnagyszerűbb játékmódja lehetett volna. A Marson felvehető hordamód papíron a legjobb változata lenne a tápolásnak, hiszen a hét hullámban, azon belül is több etapban az életünkre törő ellenfelekkel való küzdelem kiált a jó lootokért. Az Escalation Protocol azonban jelen formájában az átlagos Destiny-játékosoknak már-már működésképtelen, mivel 380 Light Level alatt nincs értelme belefogni (a maximum szint egyébként módosítókkal együtt 385), ugyanis a hullámok időlimitje miatt lehetetlen eljutni a végső megmérettetést jelentő hetedik körig, a random tulajdonságokkal bíró, ám garantált lootig.

A játék ezen pontja minden egyes játékosban megerősíti azt a pletykát, hogy a Bungie a tartalom hiányát a fejlődés lelassításával szeretné feledtetni, azaz 350-es szint körül szinte teljesen leáll az előrehaladásunk. Tápolni ugyan lehet, de az Eventekből és az alacsonyabb szintű, de még teljesíthető Strike-okból szinte esélytelen jobb Light Level szinttel rendelkező tárgyakat szerezni. A megoldást természetesen egy új, gondolom hamarosan bejelentésre kerülő kiegészítő jelenti majd, amiben játszi könnyedséggel kúszunk majd fel 380-ig, megnyitva az utat ezzel az Escalation Protocol felé. Természetesen csapatba verődve a Raidek és a magas szintű Strikeok teljesítésével, kínkeserves és hosszadalmas munkával feltornászhatjuk karakterünket, de mivel a Raid a matchmaking hiánya miatt kizárólag a haverokkal abszolválható, ezért esélyem se volt a 350-es szintet megugorva továbbfejlődni. Ebből is látszik, hogy az IGN szerkesztőségében megcsappant a Destiny játékosok száma, mivel rajtam kívül már senki se játszik a programmal.

Az Escalation Protocol játékmóddal tehát beléptünk a harmadik szezonba, és ennek köszönhetően természetesen menetrendszerűen jöttek a kötelező újdonságok is. Új, vagy átbalanszolt fegyverek, megváltozott multi ranking rendszer, az új Strikeok, amik közül egy ismét PS4-exkluzív és az új Raid is. Azon már nem is akadok fenn, hogy a Strikeok ismét a kampány egy szeletében játszódó újrahasznosított pályák... olcsó megoldás, de még mindig működik.

A Destiny 2 Warmind DLC-je május 8-án jelent meg PC-re, PS4-re és Xbox One-ra, mi a Sony konzolján teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.