A hercegnő és a sárkány - Kritika
Így neveld meg a sárkányodat!
Millie Bobby Brown aztán tényleg a szemünk láttára nőtt fel. A Stranger Things első évadában megszeppent kislányként lépett a színére Tizi szerepében, szinte a kishúgunkként vagy a kislányunkként tekintettünk rá. Aztán a harmadik–negyedik évadban már egy nő állt elénk, aki emlékeztetett Tizire. Brown pedig tudatosan próbál kimászni a Stranger Things-skatulyából, az Enola Holmes-okkal erre törekedett, amelyeknek nemcsak a sztárja, hanem a producere is. A legújabb példa A hercegnő és a sárkány, amelyben az akcióhős toposzával kacérkodik. Más kérdés, hogy a színésznő még nem tudott elszakadni korábbi manírjaitól, és ebben amúgy sem segítette ez a sok szempontból önkéntelenül vicces, bár túl komolyan vett fantasy.
Az anyós hozza a formáját – Erről van szó
A hercegnő és a sárkány a tipikus népmesei szituációt veszi alapul. Van egy gonosz tűzokádó (eredetiben Shohreh Aghdashloo szólaltatja meg), aki terrorizálja a filmbeli királyságot. Van egy hercegnő, Elodie, aki amúgy még nem is hercegnő a cselekmény elején, hanem egy elszegényedett hűbérúr (Ray Winstone) lánya. Elodie annyira a szívén viseli a népe sorsát, hogy maga vágja a tűzifát a szegényeknek, tehát nem riad vissza a baltától, a hidegtől és a kétkezi munkától sem. Szüksége is lesz erre a szívósságára, mert édesapja annak reményében, hogy majd ellátja pénzzel és javakkal az uralkodó, feleségül adja a hősnőt a herceghez (Nick Robinson). Eleinte az anyós, Isabelle királyné (Robin Wright) is jófejnek tűnik, de az esküvőn kiderül, hogy házisárkány, aki parancsba adja fiának, hogy dobja le a szakadékba újdonsült menyasszonyát, mert ki kell elégíteni az igazi sárkányt, aki a mélyben lakik. De Elodie-val rossz lóra tettek, mert ez a csaj bizony nem akar meghalni, és a bosszú fűti fel, nem a tűz a mély torokból.
Hercegnő fehér lovon – Ezért jó
A hercegnő és a sárkány alkotói, Juan Carlos Fresnadillo rendező és Dan Mazeau szépen kiforgatják a népmesei motívumokat és történetsémákat. Az alapkoncepció eleve izgalmas, azaz ezúttal a sárkánytól nem fogja senki sem megmenteni a bajba jutott nőt (az eredeti cím, a Damsel is egyébként erre az archetípusra, a "damsel in distress"-re játszik rá), pláne nem a herceg fehér lovon, mivel ő egy teszetosza lúzer, a mama kedvence, aki azt csinálja, amit az anyuci mond neki. A film pedig szerencsére a cselekmény során okoz további meglepetéseket is, még ha nem is olyan bevállalós, hogy tátva maradjon a szánk. Persze ha elvonatkoztatunk a népmesei kliséktől, meglátjuk a tipikus bosszútörténetet a felszín alatt, márpedig az kiszámítható. Ám a fantasy elég erős ahhoz, hogy elterelje a figyelmünket, így ezen a síkon kifejezetten izgalmas és ötletes A hercegnő és a sárkány. Ráadásul van egy-két feszült momentuma, amikor még a címbeli szörnyeteg is félelmetesnek hat. Neki egyébként alapvetően jó a dizájnja, viszont a CGI nem túl magas színvonalára szó szerint fény derül, ha a tűzokádó kirepül a barlangja félhomályából.
Millie Bobby Brown tisztességes munkát végez. Mint említettük, nem tud kitörni a Tizenegy-skatulyából, nagyjából azokat a dolgokat műveli a szerepben, mint Tiziként vagy Enola Holmes-ként: ha kell, sikít, ordít, szenved, ha kell, morcosan és határozottan tekint ellenfelére, szemei mint a tőrök. Nem egy hiteles akcióhős, arra még sokat kell gyúrnia, átvitt értelemben is. De a sztoriból, annak komolyságából (erre majd még visszatérünk) fakad, hogy nem is kell igazából akcióhősnek lennie, csak egy szerencsétlen, de talpraesett hercegnőnek, akit hajt a túlélőösztöne. Szóval Brown elvégzi a feladatát, megkockáztatjuk, hogy fizikailag még jó teljesítményt is nyújt. De azért ha színre lépnek az olyan veterán színészek, mint Ray Winstone vagy Robin Wright – aki ugye A herceg menyasszonyában még maga volt a "damsel" –, akkor az ifjú sztár tényleg bajba kerül, mert egy-egy rutinmozdulattal lejátsszák a színről.
Igazi házisárkány – Ezért nem jó
A hercegnő és a sárkánnyal legalább két nagy gond van: túl komolyan veszi magát és túl bátortalan az akciók terén. Nem baj, ha nem emlékszünk már az amúgy szintén roppant felejthető hulus és egykoron Disney+-os fantasy akcióvígjátékra, a bájos Joey Kinget felvonultató A hercegnőre, de most érdemes felidézni. Az is hasonló koncepcióra épül, tehát a hősnő házasság révén pszichopaták közé kerül, így ki kell verekednie magát a bajból. Ez a film is több sebből vérzik, de legalább nem veszi túl komolyan magát, készítői kellőképp túlpörgették, nem áltatták magukat, hogy abszurditása ellenére ebből a sztoriból ki lehet hozni egy igazi drámát.
A hercegnő és a sárkány alkotói viszont mindenáron drámázni szerettek volna, és ez nem tesz jót a sztorinak, sőt minden egyéb probléma is ebből fakad. Görcsösen meg akartak alapozni Elodie szenvedésének, megpróbálták tragikus-melankolikus karakterré érlelni nemcsak a hősnőt, hanem édesapját, sőt a sárkány korábbi áldozatait is. Mindennek eredményeként a cselekmény eleje szükségtelenül túlnyújtott, később is be-belassul, így jellemzően adrenalint pumpáló akciójelenetek vagy mocskos, a néző számára is szinte fájdalmas túlélőtortúra helyett csak közepes vagy rossz, önparódiába hajló melodrámát kapunk.
Ráadásul a film fantasztikus műfajához képest is tele van irracionális húzásokkal, logikátlan baromságokkal. Szegény sárkányunk is addig fenyegető jelenség, amíg csak a hangját halljuk, amíg ki nem fújja magából az első tűzcsóvát, azt követően viszont rengeteg ostobaságot művel. Rendben, az alkotók kihangsúlyozták, hogy miért hezitál, miért játszadozik a prédájával, de akkor is rendkívül bugyuta, hogy számos alkalmat elszalaszt, amikor egyszerűen szénné égethetné vagy eltaposhatná Elodie-t. Az meg már csak hab a tortán, hogy hősnőnkre nem hatnak a fizika törvényei. Zuhan több száz métert úgy, hogy néhány száraz faág lassítja le? Dehogy törnek szilánkosra a csontjai! Láthatóan komoly égési sérüléseket szenved? Ugyan már, ez csak film, szaladjunk tovább! Kegyetlen szertartások vannak, házisárkány anyós van, gazdag királyság van, de palotaőrség: az meg minek?! Így akár egy szakadt koldus (netán egy szakadt exhercegnő) is simán besétálhat bármelyik esküvőnek álcázott rituáléra.
Szenvedjünk együtt Millie-vel, avagy megéri időt szánni rá?
A hercegnő és a sárkányban megvolt a potenciál egy vadabb akció-fantasyre vagy túlélőthrillerre, sőt túltolt komédiára is. Ám a végeredmény bátortalan, visszafogott, mivel a készítők úgy gondolták, ennek a sztorinak inkább drámainak kell lennie. Csakhogy Millie Bobby Brown nem elég jó színésznő ahhoz, hogy drámázzanak vele. Sikítani, sírni, szomorúan és morcosan nézni tud, sőt még a fizikai megpróbáltatásokkal sincs gondja, így akcióhősként úgy, ahogy működhetett volna, bár erre még Brownnak is gyúrnia kell. De a film készítői nem engedték, hogy kibontakozzon akcióhősként, nagyjából a cselekmény végén van egy-két "rambósan tökös" momentuma. Úgyhogy A hercegnő és a sárkány a két szék közé, a pad alá huppant. Nézzétek meg vagy újra inkább A herceg menyasszonyát, ha már emlegettük a cikkben!
A hercegnő és a sárkány (Damsel, 13 éven felülieknek ajánlott) 2024. március 8-tól megtekinthető a Netflixen. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
