Castlevania - Démonkastély: Noktürn, 1. évad - Kritika

Újból csattog a vámpírostor

KRITIKA: Castlevania - Noktürn, 1. évad, avagy méltó folytatás az egyik legjobb játékadaptációhoz? - Castlevania - Démonkastély: Noktürn, 1. évad

Nagyon jó érzés azt látni, hogy milyen pozitív irányba fordultak a videójátékokat adaptáló animációs sorozatok, mióta 2021 végén bemutatták a Castlevania negyedik évadját. Ennek premierjét követően nem sokkal megérkezett a Netflixre az Arcane, majd tavaly szeptemberben a Cyberpunk: Edgerunners, melyek egyszer és mindenkorra megválaszolták azt a kérdést, hogy lehet-e videójáték alapján jó (film)sorozatot készíteni. A streaming szolgáltató pedig nyugtázta a közönség lelkesedését, mert most már a Tomb Raider, valamint a Devil May Cry alapján is készül náluk széria, és mindkettőhöz van valami közük a Castlevania alkotóinak.

A fejleményeket látva aligha lepett meg bárkit, hogy a Netflix a vámpírpusztító sorozatot is folytatja. Egyrészt az rendkívül sikeres volt, másrészt a Castlevania-játékokban van még pár karakter, akik az első négy évadba nem fértek bele. Igen ám, azonban az előző szezon lezárt egy kerek történetet, amelyet egyszerűen nem lehetett folytatni, így pedig a Noktürnnek gyakorlatilag a nulláról kell felépítenie egy új szereplőgárdát és egy új konfliktust, amely méltó lehet a nagy elődhöz. A készítőknek tehát nem volt könnyű dolguk, nem is sikerült minden téren megfelelniük az elvárásoknak.

A Noktürn eseményei nagyjából 300 évvel a negyedik évad után játszódnak, helyszíne pedig a 18. századi Franciaország, ahol épp zajlik a sok-sok fejetlenséggel járó, nagy forradalom. Főhősünk ezúttal Richter Belmont, Trevor és Sypha távoli leszármazottja, aki gyermekkora egy tragikus jelenetét követően egy kisvárosban tengeti vámpírgyilkoló hétköznapjait. Közvetlen vérrokonok híján egy varázstudó Beszélő, Tera, illetve annak forradalmi lázban égő lánya, Maria jelentik számára a családot. Már a sorozat elején csatlakozik a csapathoz Annette, a Karib-térségből származó ex-rabszolga, valamint barátja, az operaénekes Edouard, akik azért jöttek az öreg kontinensre, hogy meghiúsítsák egy vámpírmessiás világuralmi terveit. Ez az "antikrisztus" pedig nem más, mint Báthori Erzsébet grófnő, akinek feltett szándéka, hogy leigázza a teljes emberiséget.

Habár a Noktürn a nagy francia forradalom véres korát választotta történelmi díszletének, a felkelés eseményeivel egyáltalán nem foglalkozik, ami nem feltétlenül baj, mert így legalább jutott ideje a karakterépítésre. A szörnypusztító banda nagyon hamar, már a második részben összeáll, és bár úgy tűnhet, hogy innentől kezdve kaszabolásból fog állni az egész évad (hamar beazonosítják, hogy kiket és hol kell likvidálni), a cselekmény egyszer csak behúzza a kéziféket és úgy dönt, hogy akkor most alaposabban bemutatja nekünk ezeket a tragikus sorsú figurákat. A Castlevaniának korábban is az volt az egyik erőssége, hogy két látványos akciójelenet között hatásosan meg tudta mutatni, hogyan szenvednek hősei ebben a végtelenül sötét és kegyetlen világban, a Noktürnnek pedig ugyanígy vannak jelenetei, melyek láttán fájdalmasan felszisszen a néző.

A Noktürn legnagyobb negatívuma viszont az, hogy hiába szán tisztességes mennyiségű játékidőt és jelenetet a karakterek bemutatására, azok így is kevésbé érdekesek, mint az előző Castlevania-széria hősei. Legalábbis egyelőre. Richter például hasonlóan vagány és tiszteletlen figura, mint Trevor, de nem olyan cinikus vagy tapló, mint távoli őse, így pedig közel sem olyan szórakoztató. Ráadásul ebben az évadban nincs olyan partnere, akivel izgalmasan össze tudnák ütköztetni a személyiségét (mint ahogy azt tettlék a Trevor-Sypha-Alucard hármassal). Richter mellett csak Annette kapott hasonlóan sok jelenetet, de őt most még túlnyomórészt az határozza meg, hogy egykori rabszolgaként nem tudja elképzelni, hogy mások is ugyanúgy szenvedhetnek, mint ő egykor. Maria pedig majdnem az összes jelenetében arról szónokól dühösen, hogy a népnek fel kell lázadnia a zsarnokság ellen, csak az utolsó egy-két részben kezdik el felvezetni az ő személyes, megrendítő konfliktusát.

Félreértés ne essék, nem az a probléma, hogy a hősökön keresztül valamilyen társadalmi vagy hatalommechanikai témára terelik a figyelmet a készítők, hanem az, hogy ezen kívül nem nyújtanak sokat a fontosabb karakterek. A csapattagok közötti kémia és összjáték például még nem igazán működik, de félreérthetetlen jelek utalnak arra, hogy ez a második évadra meg fog változni (elég csak a cliffhangerre gondolni, amivel véget ért a szezon). Úgy általában is az érződik a Noktürn első évadán, hogy a sok-sok fordulat és vérengzés ellenére ez még csak a prológus volt, ami remélhetőleg nem csupán látványos akciójeleneteknek ágyaz meg, hanem olyan karaktereknek is, akiket idővel közelebb érezhet majd magához a néző.

Báthori Erzsébetre is igaz, hogy nem olyan érdekes főellenség, mint Drakula volt. Ez nem teljesen fair összehasonlítás, mert Tepes grófnak sokkal több ideje volt arra, hogy megmutassa a meglepően emberi oldalát. Ám Erzsébet (akinek a nevét az angolban viccesen "örzöbetnek" ejtik) az összehasonlítástól függetlenül is egydimenziós gonosztevő, aki kb. csak azért akarja uralma alá hajtani az embereket, mert felizgatja a szenvedésük. De azért még így is kellően félelmetes figura, ami túlnyomórészt az egyszerre előkelő és tiszteletet parancsoló, vizuális dizájnjának köszönhető.

Szerencsére a Noktürn a hiányosságai ellenére is magával tudja ragadni az embert, mert roppant erős vizualitása van, akárcsak az előző Castlevania-sorozatnak. A karaktermodellek gyönyörűek és az eredeti szériához képest kecsesebbek, ami a vámpíros közegnek és a történelmi korszaknak is nagyon jól áll. A háttérképek elképesztően részletesek, némelyik olyan jól néz ki, hogy egy pillanatra elvonják a figyelmet az előtérben zajló eseményekről. Az akciójelenetek pedig ismét kreatívak és dinamikusak: hosszasan repked a harcosok körül a képzeletbeli kamera, miközben az össze-vissza forgó háttér előtt mindenféle szuperképességekkel szórakoztatnak minket az egymásnak feszülő varázslók és szörnyetegek. Ennek köszönhető, hogy ezt az évadot még úgy is végig simán élvezni lehet, hogy már nagyjából a harmadik résztől kezdve tisztában vagy vele, ez a történet majd csak a következő évadban lesz igazán kielégítő.


A Castlevania - Démonkastély: Noktürn 1. évada 2023. szeptember 28-tól megtekinthető a Netflixen. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.

Pozitívum

  • Látványos és erőszakos akciójelenetek
  • Kellemesen sötét atmoszféra
  • A háttérképek gyönyörűek

Negatívum

  • A hősök most még nem elég érdekesek
  • A kelleténél kicsit töményebb a cselekmény

Végszó

A Noktürn sok mindenben hasonlít az előző Castlevania-sorozathoz: jó véres, a hangulata éjsötét, a látványvilága pedig pazar. Ugyanakkor a rajongók csalódottan fogják konstatálni, hogy ezek a hősök egyelőre nem olyan szimpatikusak vagy érdekesek, mint a korábbi széria triója, emiatt pedig a beszélgetős jelenetek nem olyan lebilincselők. A Netflix szerencsére hosszú távra tervez a Noktürnnel (legalábbis a befejezés alapján), ez az évad pedig könnyen lehet, hogy egy sokkal érdekesebb folytatást próbál előkészíteni. Ha viszont nem kap zöld utat a második évad, a streaming szolgáltató döntéshozóinak is kijár néhány ostorcsapás!

Kommentek