Brazilok - Kritika

Itt minden tejföl!

KRITIKA: Brazilok

Egy csapat cigány srác fut át az erdőn, nyomukban egy dühödt rottweiler. Eldobálják a lopott tűzifát, majd bemenekülnek a cigánytelepen egy, a vályogfalba vájt putriba. Meg is volt a szokásos reggeli kocogás, kommentálja a nyitójelenetet narrátorunk, a Fingi becenévre hallgató roma kisfiú, aki szerint itt minden tejföl, vagyis remek, pedig nyilván nem az. Az ő bátyja lesz a főhősünk, aki épp most szabadult a börtönből verekedés – gondolom, garázdaság – miatt, és nem mellesleg a Brazilok nevű focicsapat vezetője ebben az etnomesének aposztrofált történetben, ahol cigány és magyar feszül egymásnak, de vér csak amolyan jó sminkes jelleggel folyik.

Acsán járunk, ahol a cigányok a telepen élnek, nem is szeretik őket, mert segélyen élnek, és lopják a fémet, ami nem előítélet, hanem helyi tapasztalat. Ezt magyarázza az egyik rendőr az arra tévedő Gáspár Lacinak, aki kikérné magának a cigányozást, de ha konkrét esetről van szó, azzal nem lehet vitatkozni. Még konkrétabb, hogy a helyi bajnokságon – jó nagy falu lehet ez, ahol több csapat is indulhat a címért – először indulnak a Brazilok, aminek persze senki sem örül, még a cigányok nagy része sem, mert ha nyernek, akkor az a kevés, akinek munkája van, röpülni fog, a segély pedig veszélybe kerül. Ezt a polgármester és rókaképű helyettese – Fekete Ernő és Schmied Zoltán remek kettőse – hamar világossá teszik, de a srácok a bizakodó és remekül dekázó plébános biztatására mégis belevágnak, ráadásul a győztes valamiért kiutazhat pont Brazíliába.

A brazilok

És innen bonyolódik minden. A frissen szabadult főhős régi ellensége az alpolgármester fia, aki viszont a húgára indul rá, pedig arra egy rendőrnek készülő cigánysrác is szemet vetett, de Gáspár Laci is befigyel. A lány viszont elmenne innen, mondván, legalább eggyel kevesebb cigány lesz Acsán, örülhetnek a magyarok, az alpolgármester meg kavar és rendőröket küld a Brazilokra, mert eltűnt egy stoptábla, mi viszont tudjuk, hol lapul a lopott szajré.

A történet a korábban műsorvezető-szerkesztőként ismert, elsőfilmes rendezőként bemutatkozó M. Kiss Csabáé, aki egy 1997-es, Sirokon készített riportját használta kiindulópontként, ahol barlanglakásokban élő cigány fiatalok álltak össze focizni, társrendezőként pedig a nála tapasztaltabb Rohonyi Gábor segített neki – de maradjunk annyiban, hogy alapvetően elsőfilmről van szó, annak minden erényével és esendőségével.

M. Kiss Csaba nyilvánvalóan közönségfilmet akart készíteni, amiben semmi rossz nincsen, hiszen egyrészt a szórakoztatás volt a célja, másrészt nyilván azt szeretné, ha minél több ember elgondolkodna azon, miként élhet egymás mellett magyar és cigány – mert persze a magyar is cigány, de pont ez a lényeg. A közönségfilm viszont leegyszerűsít, illetve ha szigorú akarok lenni, lebutít dolgokat, levág sarkokat, mert alkotói azt szeretnék, ha mindenki egyformán szórakozna rajta, az okos és a tompa is. Ez történik a Brazilokkal is, sokszor elmegy az egyszerű poénok, látványosnak tűnő, valójában papírvékony megoldások felé, de a legtöbb ponton mégis (vagy éppen ezért) szórakoztató. Az pedig tulajdonképpen bravúr, hogy M. Kissék olyan filmet készítettek, amiben, hogy finoman fogalmazzak, másfél órán át szopatják a cigányokat, és a történet mégis végig könnyed és szalonképes marad.

A hivatal

Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a Brazilok nem megy le túl mélyre a kényes témában, a cigányozást gyakran magukra a cigányokra hagyja, és jó helyeken süt el jó poénokat. Amikor pedig minden kötél szakad, kicsit kölcsönöz Kusturicától. Merthogy a párbeszédek jók – Muhi Klára és Huszár Péter segített a kissé túlburjánzó forgatókönyvvel –, a látvány remek, és bár a főszerepekben kezdőket és amatőröket látunk, mint például a nem roma, de hitelesen cigány Nagy Dániel Viktort, mögöttük viszont a legjobb hazai színészek állnak. Fekete Ernő már a frizurájával is lejátszik mindenkit, Schell Judit az ellenszenves polgármester asszonyként fröcsög egy jót, Epres Attila a szabálykövető rendőrfőnök, és még sorolhatnám – ami azt illeti, jó hosszú lista lenne.

És nem szabad lebecsülni ezeket a „kámeókat”, mert szilárd keretet adnak ennek a helyenként csapongó, helyenként túl frappáns, de mindenképpen jó szándékú és életvidám filmnek.

A Brazilokat április 6-tól játsszák a magyar mozik.

Pozitívum

  • Nagyszerű színészek kis szerepekben
  • Vidám történet
  • Némi társadalmi üzenet

Negatívum

  • Egydimenziós karakterek furcsa jellemfejlődése
  • Túl sok leegyszerűsítés

Végszó

Jó közönségfilmet készíteni szinte művészet, pláne egy olyan témában, ami korábban a művészfilmesek és dokumentaristák kizárólagos szakterülete volt, de a Brazilok igazából félsikert arat. Helyenként frappáns, végig szórakoztat, a színészekért külön köszönet, viszont vannak kevésbé sikerült karakterei, pillanatai és fordulatai.

További cikkek a témában

KRITIKA: Brazilok

7
Klassz
Cigányos vígjátékot csinálni hálás feladat, a valós problémákba belemászni kevésbé, de M. Kiss Csabáék legalább az utóbbit is megpróbálták.
Brazilok
Kommentek