Battlefield V - Kritika

Vissza az alapokhoz!

Nagy port kavart a legújabb Battlefield-epizód bejelentése, de a béta teszt tapasztalatai alapján megnyugodhattunk, hiszen egy élvezetes játék képe rajzolódott ki a próbakör ideje alatt. Azonban hiába tért vissza a sorozat a gyökereihez, a hosszú ideig pihentetett II. világháborús tematika ellenére a rosszul fókuszált marketing, és az ennek következtében pletykált rekord alacsony előrendelői számok miatt a játék startját egy hónappal eltolták. A várakozásnak azonban vége, lássuk, hogy sikerült a legendás sorozat aktuális felvonása.

A kampány az előző rész alapjaira építkezve idén is War Stories néven található meg. Ezt az antológia sorozatot csak a háborús konfliktus köti össze, a szereplők, a helyszín, és a történetek is elkülönülnek egymástól, ilyen epizódokból négyet kapunk. Az első 1942-be, az észak-afrikai hadszíntérre kalauzol, ahol egy brit elítélt bőrébe bújva törhetünk borsot a Luftwaffe orra alá. Beszivárgás, különböző célpontok észrevétlen semlegesítése és egy több hullámos bázisvédés fogja az epizód gerincét adni, jó adag fekete humorral fűszerezve. 1943-ban folytatjuk a kalandot, a majd félmillió német által megszállt Norvégiában, ahol az ellenállás egy tagjának bőrébe bújva próbáljuk megmenteni a főszereplő édesanyját, és megakadályozni a nácikat az atomba elkészítésében. Itt leginkább a lopakodáson lesz a hangsúly legyen az gyalogszerrel vagy sílécen, az éjsötét Norvégia pedig a legkevésbé sem tűri a humort. A játékban elérhető utolsó epizód az 1944-es Dragoon hadműveletet eleveníti fel, egy francia gyarmaton élő katona bakancsába bújtatva a játékost, akinek egy olyan hazáért kell harcolnia bátyja oldalán, amit saját szemével még sosem látott. Ez a legerősebb epizód, mind történetben, mind játékmenetben, bátran beszél rasszizmusról és történelemhamisításról egyaránt. Sajnos a narratíva nem fog olyan maradandó élményekkel megajándékozni minket, mint tette azt többek között Bad Company 2 a befejezésével, vagy a harmadik felvonás a vadászgépes küldetésével. Sem a feladatok nem elég kreatívak, sem az írás minősége nem kelti egy 2018-as termék benyomását. A játék ezen része tökéletes példa lenne a ludonarratív disszonencia szótári magyarázata mellett. Olyan, nincs, hogy egy bankrabló börtöntöltelék a 20. század legrettegettebb páncélos alakulatát szinte egymaga kiiktatja, sem olyan, hogy egy 20 éves ellenálló (legyen az férfi, vagy nő) egymaga leküzdi a náci katonák tömkelegét. A játék az ellenkezőjét éri el annak, amit szeretne és főhajtás helyett ledegradálja azon személyek cselekedeteit, akik ténylegesen életüket adták hasonló szituációkban.

A történet a játék motorjával renderelt gyönyörű animációk által halad előre. A Call of Dutyra jellemző első személyű kamerához komponált jelenetek helyét már az előző részben átvették az átvezető videók, amik hiába szépek, sokat elvesznek a beleélésből. Az epizódok komótosan 3-4 óra alatt teljesíthetők, ajánlott nehéz fokozaton nekik veselkedni, mert a mesterséges intelligencia egyébként nem sok kihívást rejt. A fő feladatokon kívül megoldhatunk mellékküldetéseket is, legyen az egy bázis észrevétlen megtisztítása vagy az adott objektumok repülővel való megsemmisítése, illetve pályaszerte kereshetünk eldugott leveleket is. A terepek nyitottak és elég nagyok, ha az összes feladat teljesítéséért járó, többjátékos csatatéren használható közelharci fegyverre fáj a fogunk, jó pár órát eltölthetünk az egyszemélyes játékmódban. Mint említettük négy darab háborús történeten keresztül nyerhetünk betekintést a második világégés történéseibe, és szinte minden mechanikát, fegyvert és járművet megismerünk a meglévő három epizódból, azonban a negyedik, The Last Tiger alcímű fejezet, ami 1945-be helyezi az eseményeket, nem került be időben a játékba. Sajnos nem ez az egyetlen beígért eleme a programnak, amit a DICE nem tudott megjelenésre elkészíteni.

Persze a kampány elenyésző részét képezi a játékkal eltöltött időnknek - ezt a végső értékelésnél is figyelembe vettük -, hiszen Battlefield-játékot a multiplayer miatt vásárol az ember. És szerencsére ezen a téren idén sem fogunk csalódni. A játék nyolc többjátékos térképpel érkezik, amik szokás szerint a legváltozatosabb módokon lettek elkészítve. A bétában is elérhető havas kikötőváros, Narvik, a mocsaras Twisted Steel és a megtépázott Rotterdam is változtatások nélkül került be a végleges játékba. A Devastation pályán a télbe borult, szétbombázott Rotterdam romjain eshetünk egymásnak, harcolhatunk Fjell 652 felhőkig érő csúcsán, a közönségkedvenc Arras aranysárga mezőin és Aerodrome üzemanyag áztatta repterén. Végül pedig a széria történetének legnagyobb csatatéren, Hamada sivatagos terepén eshetünk egymásnak, ami majdnem kétszer nagyobb területen terpeszkedik el, mint tette azt a Caspian Border. A pályák kialakítása szokás szerint remek, mind a hat játékmódot képesek kiszolgálni. Visszatér az elmaradhatatlan zászló foglalós móka, a sorozat alapját képző 64 fős conquest, a grand operation több napot átívelő hadműveletei, a frontlines folyamatosan mozgó frontja és a jól ismert TDM és domination játékmódok is. A szintén ismert szabályrendszerű breakthrough egy zászlópontos megfelelője a rush játékmódnak, utóbbi szégyen szemre nem kapott helyet a Battlefield V-ben. Reméljük a Bad Company óta folyamatosan jelenlévő játékmód a későbbiekben bekerül, de lehet a svédek már a BC 3-ra tartogatják a puskaport. Szintén kaptunk ígéretet a meccsek végén lévő pályaválasztásra, de a szavazásos rendszer még nem élesedett.

A szériára jellemző kasztrendszer itt is az alapját képezi a játékmenetnek, de nem maradt érintetlen a korábbi részekhez képest. Rajtunk áll, hogy a páncélozott járművekkel szemben hatásos assaultként, a csapat életerejét szinten tartó és az elesett katonákat felsegítő medic-ként, a lőszerutánpótlást és fedező tüzet biztosító supportként, vagy a messziről halálos reconként vesszük ki a részünket a csatából. A megváltozott jelölő rendszer miatt néhány esettől eltekintve csak utóbbi képes az ellenfelek megjelölésére. Minden karakter osztály két típusú specializációt választhat ki magának, így lehet például az orvos combat vagy field medic, amivel vagy az elesettekhez sprintelhetünk gyorsabban, vagy mi léphetünk olajra alacsony életerő esetén. A szakasz tagjai függetlenül a választott szerepkörtől felsegíthetik egymást, de szanitécként leszünk a legeffektívebbek ilyen szituációkban. A kibővült revive rendszer mellett lehetőségünk van barikádok, tankcsapdák vagy a pályákon elhelyezett élet- és lőszertöltő állomások építésére, méghozzá az összes karakterosztállyal.

Halál után nem a térképnézet lesz az elsődleges felület, ahonnan újra születhetünk, hanem egy squad spawn képernyőn választhatjuk ki melyik csapatársunkra érkezve szeretnénk visszatérni a harcokba. Ezzel a megoldással kiküszöbölték az előző rész egyik mechanikai hibáját. Halál után sokan ugyanis a térképnézet fölött görnyedve várakoztak, annak reményében, hogy páncélos vagy repülő volánja mögé pattanjanak. Ezzel a megoldással most csak azok fognak élni, akik ténylegesen jók a járművek volánja mögött. A BF1 Behemoth rendszere eltűnt, helyette a szakaszok parancsnokai a squad teljesítménye alapján pontokat kapnak, amikből különböző támogatásokat hívhatnak le az egységük számára. Ez lehet egy ellátmányláda, többféle páncélozott egység vagy a trailerekben is látható légi csapás kérése. A harckocsik vezetése is átalakult, most már minden tank lövegének bizonyos időre van szüksége a körbeforduláshoz; egy könnyű tank, ami inkább gyalogság ellen bevethető mozgékonyabb, míg egy Tigris lomhaságán és a torony forgási sebességén érezni, hogy egy több tonnás szörnyeteg gyomrában ülünk.

Az előző számozott Battlefield epizód az I. világháború poklába engedett betekintést, a koncepciót pedig a közönség egyből a keblére ölelte. Ellentétben tesztünk alanyával, aminek az elbaltázott marketinggel sikerült felhergelni a játék rajongótáborát. Hogy a felháborodás jogos volt-e, azt nem itt fogjuk megvitatni, minden esetre a DICE egyből reagált. Már a béta teszt alatt feltűnt, hogy sem tarajos, sem pedig protézissel rohangáló bakákkal nem találkozhatunk a II. világháborús csatatereken. Bár női katonák itt is képezhetik a csapatok részét, az erre háklisok megnyugodhatnak, olyan furcsaságokkal, mint az előző rész Osztrák-Magyar Monarchia oldalán harcoló fekete katonája, nem fognak találkozni. A testre szabás uniformisokban és arcfestésekben nyilvánul meg, ahol a legextrémebb skint az arany fegyverfestések jelentik. Az előző rész ládanyitogatós fegyver- és járműfestési rendszerét is lecserélték: assigmentek teljesítésével szert tehetünk játékbeli valutára, ezeket fix árú kozmetikumokra költhetjük el. Bizonyos fegyver- és kasztspecifikus feladatok teljesítésével mi magunk is kioldhatunk ruházatot, vagy különleges fegyver módosító kiegészítőt, festést. Sajnos a járművek különböző skinjei megjelenéskor nem elérhetőek, de ha őszinte szeretnék lenni, nekünk ez annyira nem is hiányzott. A választható fegyverek testre szabása sokak elégedetlenségét váltotta ki az előző felvonásban, itt viszont visszatértek a részletesen variálható fegyverek. Nem csak a karakterünk és járművek lépnek szintet, de minden egyes fegyverünk is, így tehetünk szert a perkek feloldására és a fegyvertulajdonságok testre szabására. Összességében egy jól átgondolt és részletesen kidolgozott multiplayer részleggel van dolgunk, de hát egy Battlefield-epizódtól nem is várunk kevesebbet ilyen téren.

Ahogyan a grafika terén sem, hiszen a sorozat mindig is erős volt látvány terén, különösen igaz ez a Frostbite által meghajtott epizódokra. A svédek élen járnak a 3D scannelt terepek játékba importálásával. Ez a technika ez első Battlefront játékukban debütált, és azóta is erre épül a munkafolyamatuk. Ha a Battlefield 1 jelenne meg idén, akkor is lehengerlő lenne a látvány, de az új epizód mellé állítva szinte elavultnak hat. Az organikus terepek borzasztóan jól néznek ki, a manuálisan készült modellek pedig nem törik meg az összképet. Mindez nyakon öntve a remek bevilágítással, dinamikus fényekkel és a hihetetlen effektekkel egyszerűen szemkápráztató. Az eső szerves része a környezetnek, nem csak egy lap, a játékos orra elé tolva, a hóesés érintkezik a tereptárgyak felületével, irányt vált a harckocsi oldalának ütközve, a lámpák fénye megvilágítja a csapadékot extra mélységérzetet kölcsönözve ezzel a játéktereknek. A particle effektek árnyékot vetnek és a környezetnek megfelelően viselkednek, így például a füst nem fog átlógni a falakon. Az összképet a kiegészült animációs rendszer teszi teljessé: a karaktermodellek interakcióba lépnek a környezettel, így az ablakokon kiugorva bukfenccel hárítják az esést, törmelékeken szaladva megcsúszhatnak, falhoz érve kezükkel tompítják az érkezést, patakon átkelve magas térdemeléssel szökkenek át a túloldalra.

Az alapjáraton szép látványt a csak PC-n elérhető raytrace technológia teheti még szebbé. Nem egy felesleges extra, az egész játékra jellemző immerzió része, de a technológia egyelőre gyerekcipőben jár és eléggé drága mulatság is. Mégis hatalmas szó, hogy ezt valós időben sikerült leszámoltatni bármilyen hardverrel, ha csak 40 fps gyorsasággal is. Ugyanakkor a támogatást megkapó játékok közül a Battlefield V használja leglátványosabb ezt az opciót. A játék jól optimalizált, közepesen erős gépeken is magas grafikai beállítások mellett futtatható. Hasonlóan elismerő szavak illetik a hangokért felelős szakembereket: az újonnan implementált audio occlusionnek hála a távolban ropogó fegyverek, a segítségért könyörgő csapattársak üvöltése, vagy a Splitfire zuhanó repülésének robaja olyan minőségi szintet képviselnek, amire nem volt még példa. Egy új audio funkciót is kapott a játék 3D headphones néven, ami a Criterion Games programozói segítségével készülhetett el. A megoldás hasonló a Dolby Atmos hangzásához, de ez csak a játékon belül működik, és remek térhangzást generál egy kevésbé technikás fülhallgatón is.

Belefuthatunk persze bugokba, az elhamarkodott megjelenés miatt bent maradt egyensúly problémákba, de minden hiányossága ellenére egy remek és élvezetes játék lett a Battlefield V, amit mi sem bizonyít jobban, hogy komoly önuralom kellett a szüneteltetéséhez a teszt megírásának idejére. A meglévő tartalom mellé hamarosan érkezik a négy fős kooperatív játékmód, a Combined Arms, illetve az előző rész több pályán átívelő, Tides of War történetmesélésős opciója, a jövő év tavaszán pedig élesedik a Firestorm fantázia nevű battle royale játékmód is az aktuális trendet meglovagolva. Utóbbi hiányában is egy élvezetes, utánozhatatlan élmény a Battlefield V, és ismerve a DICE hozzáállását, ez idővel csak még jobb lesz.

A Battlefield V november 20-án jelent meg PC-re, valamint PS4 és Xbox One konzolokra, mi számítógépen teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.

 

Pozitívum

  • Gyönyörű, részletes látvány és elképesztő hangok
  • Élvezetes új mechanikák
  • Ingyenesen érkező tartalmi frissítések
  • Az „only in battlefield” nem csak marketing rizsa

Negatívum

  • Megjelenéskor hiányzó tartalmak
  • Sok játékosnál előforduló bugok

Végszó

Képzeljétek el, ahogy a szakaszvezető parancsára a kiélezett mérkőzés vége felé közeledve egy kulcsfontosságú pont megvédését tűzitek ki célul. A meccs végi zene élénkül, rohantok a pont felé hárman, fejeteket lehúzva, fedezékről fedezékre. A negyedik társatok hátulról fedez titeket, de mindhiába, mert zárótűz alá kerültök. Pattognak a lövedékek, a szanitéc füstbe borítja az elesett csapattársakat, hogy fel tudja húzni őket. Az épület oldalából egy ellenséges Tigris tank robban ki, a több tonnás gépszörny csikorogva okádja a füstöt, és nem sok választja el, hogy pontot tegyen a mérkőzés végére. A fejed mellett elhúzó rpg lövedék rossz szögben találja el a monstrum páncél borítását, és vészjósló hangon pattan le a vastag fém rétegről. Mikor már minden veszni látszik, meghallod egy bombázó zuhanórepülésének moraját, majd pár másodperccel később hatalmas robbanás, amitől a földre zuhansz. A Tigrisnek annyi, a csatát sikerül három pontnyi különbséggel megnyernetek. Ez az igazi Battlefield-élmény, ezt pedig utánozhatatlanul hozza az új epizód is.

További cikkek a témában

Battlefield V

DICE (Digital Illusions CE) | 2018. november 20.
  • Platform

TESZT: Battlefield V

8.3
Kiváló
Addiktív, tartalmas epizódja a sorozatnak, amire vár még pár hónap polírozás.
Battlefield V
Kommentek