Atlas - Kritika
A filmszakma tanmeséje a mesterséges intelligenciáról
A mesterséges intelligencia "ősi" ellenség a sci-fikben, de manapság különösen aktuálissá vált ez a tematika, mivel a technológia lassan elér arra a szintre, hogy akár a Terminátor és a Mátrix, akár a Szárnyas fejvadász és a Páncélba zárt szellem fikciója valósággá váljon bizonyos értelemben. Nemrég Az alkotó próbálta meg komplikálni a nagy elődök sztorijait néha több, néha kevesebb sikerrel, a Jennifer Lopez főszereplésével készült Atlas pedig sok mindent lenyúlt Gareth Edwards művéből, csak hogy két akció között okoskodhasson, ami közel sem áll olyan jól neki, mint J.Lónak a tapadós nadrág.
Ultron… izé… Harlan kora – Erről van szó
A tökéletesre fejlesztett android, Harlan (Simu Liu) fellázadt a teremtője ellen, háborúba taszítva ez által az emberiséget. Egy ideje már kutatnak utána a földi erők, mert hogy nyoma veszett, ám csak felcsillan a remény, hogy megtalálhatják. Ehhez szükség van a tragikus múltú adatelemző, Atlas (Lopez) segítségére, aki Harlan "terminátora", Casca (Abraham Popoola) fejéből ki is nyeri a szükséges információkat. Persze az android intelligenciája nem egy mosógép szintjén van, számít a kommandóra, így a misszió katasztrófába torkollik. A hősnő persze túléli, aki hiába is gyűlöli a mesterséges értelmet, a robotpáncéljába épített MI-vel, Smith-szel (Gregory James Cohan) együtt kell működnie, ha életben akar maradni.
Mi vagyunk az MI – Ezért jó
Az Atlas sci-fi világa nem túl eredeti, Az alkotó mellett A holnap határa, játékfronton a Titanfall és az Armored Core köszönnek vissza. Az üzenet sem annyira invenciózus, bár aktuálisabb mint valaha, hiszen Hollywood tavaly dupla sztrájkon esett át, az írók és a színészek pedig többek között éppen a mesterséges intelligencia miatt aggódva vonultak utcára. Így az Atlas felfogható egy tanmeseként, ami bemutatja, milyen lenne az ideális viszony ember és MI között: az előbbi a lehető leghumánusabb módon irányít, az utóbbi kiegészíti, segíti őt.
Bár kreditet nem kapott érte, de Ben Affleck is besegített Jennifer Lopez új sci-fijének a forgatásánEzt az üzenetet pedig nem is kellett a szánkba rágni, mert a főhősnő és Smith kapcsolatának a lényege is ez. Kettejük között működik a kémia, és bár teljes mértékben kiszámítható, hogyan alakul a viszonyuk – lásd még Deckard és a replikánsok vagy John Connor és a terminátor barátkozását –, a maguk közhelyességében és sablonosságában mégis szórakoztatóak J.Lo és a "robotpáncélba zárt szellem" torzsalkodásai. Simu Liu ellenséges androidjába is pakoltak némi, Az alkotóból és a Bosszúállók: Ultron korából erősen merített ötletet, nem egydimenziós gonosztevőről van szó, és Liunak kifejezetten jól áll ez a terminátor és a Szárnyas fejvadász antagonistája közé belőtt Harlan. Lopez pedig bár határozottan nem a színészmesterség csúcsát nyújtja, de energikus játéka és persze még ötven fölött is szívdöglesztő megjelenése leköti a néző figyelmét.
Megsemmisítésre kijelölve – Ezért nem jó
Mint már említettük, az Atlasba nem sok eredetiség… nem, ne kerteljünk: semmilyen eredetiség nem szorult. Szégyentelenül összelopkodta az ötleteit sci-fi klasszikusokból, ami egyáltalán nem lenne baj, ha nem akarna ez a film egyszerű akcióorgiánál többnek látszani. Ám alkotói nem elégedtek meg azzal, hogy egy másfél órás pörgős zúzást nyújtsanak át a nézőnek, hiába is ígérik azt az előzetesek, hogy kapunk egy dögös színésznőt, aki robotpáncélja segítségével veri ronccsá az androidokat. Nem, a cselekmény túl sokszor belassul, túl sok benne a didaktikus kocsmafilozófia, amelynél a nagy elődök többet nyújtottak kevesebb pepecseléssel és frappánsabb karakter- és világépítéssel. Így az a másfél helyett szűk két óra kifejezetten hosszúnak tűnik, tele rengeteg kihagyott ziccerrel.
Az akciók sem különösebben jól megkomponáltak, az alkotók nem használták ki a témában rejlő potenciált. Ez már csak azért is meglepő, mert a rendezői székben a Törésvonal és a Rampage – Tombolás direktora, Brad Peyton ült: ezek a Dwayne Johnson-filmek amúgy rettenetesen buták, de a nézőtől nem vonják meg a hőn áhított látványpornót. Az Atlasnak az első űrbeli csatája és az idegen égitesten zajló üldözési jelenete még rendben vannak, de a többi összecsapás felejthető és takaréklángon pislákol. A végső leszámolás – ami olyan, akár egy kommersz videójáték bossharca – némileg felráz, de ezt is megelőzi egy túlnyújtott melodrámai képsor, nehogy véletlenül egy akciófilmben érezzük már magunkat! A CGI-jal is vannak gondok, ami néhol, főleg a hősnő mechájának a dizájnja egész stílusos lett. Máshol, mint a Harlannek otthont adó égitest növényzete viszont a régebbi The Elder Scrolls-játékokat idézi: nem, nem a 13 éves Skyrimet, hanem a 18 éves Obliviont.
Belebújjunk J.Lo robotpáncéljába? – Végszó
Az Atlas olyan, akár egy videójáték, a cselekménye ezen logika szerint épül fel. Igaz, ez inkább egy olyan videójáték, amelynél sokat bosszankodunk amiatt, hogy az adrenalint pumpáló akciót hosszas párbeszédek és áldrámák akasztják meg, és ez esetben még interakció sincs. Ez a sci-fi egyaránt túl keveset nyújt a Páncélba zárt szellemhez vagy az Evangelionhoz hasonló filozofikus zsánerfilmekhez és a Pacific Rim – Tűzgyűrű-féle óriásrobotos akciófilmekhez képest is. Így csak elkötelezett Jennifer Lopez-rajongóknak merjük ajánlani az Atlast, mert Lopeznek még mindig jól áll nemcsak a leggings, hanem az akcióhős archetípusa is. A gamerek pedig jobban teszik, ha inkább újra előveszik valamelyik Titanfallt vagy Armored Core-t, mondjuk ez utóbbinak a közelmúltban megjelent hatodik részét. Ezekhez ugyanis kedvet csinál az Atlas.
Az Atlas (13 éven felülieknek ajánlott) 2024. május 24-től megtekinthető a Netflixen. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
