Alan Wake II: Night Springs - Kritika

A Night Springs című tévéműsor az első Alan Wake egyik olyan aprócska építőeleme, amit az Alkonyzóna című sorozatról másolt le a Remedy Entertainment, és habár nem játszott kulcsfontosságú szerepet a játékban, remekül hozzátett a hangulathoz, amikor az éjszakát járva elcsíptük egy-egy epizódját valamelyik tévében. Nem is hagyta elveszni a koncepciót a finn fejlesztőcsapat, visszahozták azt egy DLC formájában a tavaly debütált, kiválóra sikeredett Alan Wake II-höz, méghozzá úgy, hogy megtartották annak jól ismert formátumát.

Ezúttal a rejtélyes Warlin Door a műsor házigazdája, aki három szürreális történetet mesél el nekünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy pontosan ennyi epizódra van bontva a Night Springs című DLC, amik ismerős karakterek és helyszínek újragondolásával mutatnak be friss, helyenként mégis ismerős sztorikat. Becsatoltuk hát az öveket, felhörpintettük a kávénkat, majd fejest ugrottunk a Remedy örvényébe, hogy megnézzük, mit tud a díjnyertes Alan Wake II első nagy kiegészítője.

Rajongásom tárgya

Nincs megszabva, milyen sorrendben teljesítjük a felkínált epizódokat, de ha a számozást követjük, akkor az első a Number One Fan, ami arról szól, hogy a Pincérnő - aki kísértetiesen hasonlít a Bright Fallsban élő és dolgozó, Alan Wake-ért őrülten rajongó Rose Marigoldra - kedvenc íróját igyekszik megmenteni egy nagyon furcsa gonosz karmai közül. Gyakorlatilag egy őrült hadjárat ez, tele harccal és lövöldözéssel, amely során a Pincérnő zsebei dugig vannak lőszerrel, emiatt a túlélősdire fittyet hányva magas fordulatszámon pörög az akció.

Jól áll az epizódnak, hogy szinte egyáltalán nem veszi magát komolyan, durván felnagyolt módon mutatja be, milyen önérzetes lehet egy író, és mi történik akkor, ha valaki a rajongást választja a józan ész helyett. Abszurd, de egyben jópofa is az egyszemélyes hadseregként ellenségeit legyaluló Pincérnő, aki az alapjáték ismerős helyszínein akciózik, az abban jól bevált játékmenet elemeit hasznosítva. Az újrahasznosított elemek ellenére viszont úgy tűnt, hogy a játék nem mindig tudta kezelni Rose karaktermodelljét, szegény hősnőnk keze olykor igen furcsa pózokba rándult, miután felvettünk valamit a pályáról. Ezt leszámítva rendben van a Number One Fan, ami ugyan közel sem a csomag legerősebb epizódja, viszont elég elborult ahhoz, hogy megérjen egy végigjátszást.

Kávé folyik az ereimben

Már csak azért is érdemes letudni az első részt, mert nem túl hosszú, ez pedig úgy általánosságban az egész Night Springs DLC-re elmondható, mivel durván 2-3 óra alatt megnézhetünk minden fontos dolgot benne. Ebből kifolyólag a második, North Star címet viselő felvonás sem egy maraton, de legalább visszatér benne a Control vörös hajú hősnője, Jesse Faden, illetve pontosabban a Testvér, aki - meglepetés! - a testvérét keresi a Coffee Worldben, méghozzá Polarisszal, vagy egy, ahhoz nagyon hasonló entitással kiegészülve. Ha ez lehetséges, itt a kávés vidámpark még ijesztőbb hely, mint az Alan Wake II-ben, mivel teljesen új szintre emelték benne a kávé iránti rajongást. A Remedy tényleg odáig lehet a fekete léért.

Szintén örömteli hasonlóság, hogy ez az epizód jobban ráfekszik az alapjáték klasszikus játékmenetére. Lassabb a tempó, több pályarésznél már gondolkodni is kell egy picit, a Testvért irányítva pedig árnyakkal hadakozunk, akiket csak egy alapos „átvilágítás” után tudunk sebezni, sőt a fénybe menekülve el is rejtőzhetünk előlük. Sztoriját tekintve a North Star egy fokkal jobb, mint a Pincérnő véres hadjárata, főleg a végén, az utolsó jeleneteket nézve fogjuk azt érezni, hogy ez tényleg simán elmenne egy furcsaságokkal foglalkozó Night Springs-epizódként, ami nem válaszokat ad, hanem igazából még több kérdést vet fel.

Én, én és én

A legfurcsább és legmetább kaland ugyanakkor egyértelműen a harmadik epizódként funkcionáló Time Breaker. Itt sem véletlen a címválasztás, mert az Alan Wake II seriffjére, Tim Breakerre hasonlító Színész a főhősünk, akit megint Shawn Ashmore alakít. Plusz a Színész is Shawn. Sőt, az epizód úgy kezdődik, hogy a Poison Pill Entertainment - a Remedy közösségi oldalait erre nevezték át nemrég - filmforgatásán a rendező Sam - aki úgy néz ki, mint Sam Lake, a Remedy írója - egy multiverzumos videójátékot kíván csinálni, csak aztán beüt a baj, és tényleg egy különböző valóságokon átívelő kalandra indulunk.

Ezen a ponton nem szeretnénk spoilerezni, mert tényleg érdemes saját szemmel megnézni ezt a sztorit, de annyit elárulunk, hogy a Time Breaker még a metábbnál is metább lett, annyi apró utalást pakolt bele a Remedy, hogy szinte minden fontosabb jelenetre jut egy marékkal. Sőt, a DLC harmadik része nemcsak más médiumokat emel be a történetmeséléshez, mint ahogy teszi azt az alapjáték is, hanem a videójátékok kategóriáján belül többször műfajt vált menet közben. Egyszerűen tényleg zseniális az, ahogy a fejlesztők tálalják ezt nekünk, és a rajongók most valószínűleg bőszen vakargatják is a fejüket, hogy vajon a látottak mennyire képezik részét a Remedy osztott univerzumában számító kánonnak.

A verdikt kapcsán viszont nem kell sokat agyalni, mert a Night Springs egy nagyon korrekt DLC lett, ami hozza azt a bizarr hangulatot, amit elvárunk a Remedytől, közben meg remekül kiaknázza az éjszakai tévéműsorban rejlő lehetőségeket a különálló sztorijaival. Bele lehet kötni abba, hogy az új karaktermodellek néha glitchelnek egy picit, valamint az szintén jogos kritika, hogy rövid a csomag játékideje, azonban a minőség a helyén van, még akkor is, ha ezek a sztorik nem feltétlenül lendítik előre az alapjáték cselekményét, hanem inkább csak ismét behajítanak minket Alan Wake abszurd agyszüleményei közé.

---

Az Alan Wake II: Night Springs DLC 2024. június 8-án jelent meg PC-re, PS5-re és Xbox Series S/X-re, mi a Sony gépén teszteltük. A Deluxe Editon tulajdonosai ingyenesen kapják meg a DLC-t, míg a többiek 20 dolláros áron frissíthetnek a Deluxe kiadásra, hogy megkapják a kiegészítőt. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játékkalendáriumunkhoz!