Micimackó: Vér és méz - Kritika

Mi sem menekülünk meg, a Micimackó horrorváltozata ugyanis elérte a magyar mozikat is, de nem a gyerekkorunkat fogja tönkretenni, hanem a szépérzékünket, mert ez a film nem a mézzel-vérrel folyó Kánaán, nem bizony. Lássuk, milyen rémséggel van dolgunk!

Mindenki ismeri a mesét Róbert Gidával meg a Százholdas pagonnyal. No, ebben a változatban Micimackó, Malacka meg a többiek addig játszogatnak Gidával, míg az utóbbi fel nem nő és el nem megy a koleszba jól hátrahagyva a félig ember, félig állat bandát, akik aztán addig éheznek, míg fel nem zabálják Fülest. Ettől aztán Mici és Malacka annyira traumatizálódnak, hogy jól meg is kattannak, és innentől kezdve mindenre ellenségként tekintenek, ami emberhez köthető. Ezt nem csak a sok-sok év után visszatérő Gida fogja megérezni a bőrén, hanem az a csajokból álló társaság is, akik az erdőben lévő nyaralóban kívánnak eltölteni pár napot. Sejthetitek: nemcsak méz, de vér is fog folyni.

Hú, hát hol is kezdjük ezt a kritikát? Talán azzal, hogy egyáltalán hogy létezhet ez a filmnek csak nehezen csúfolható szörnyszülött. 2022. január 1-jén A.A. Milne klasszikus gyerekkönyve átkerült a public domainbe, azaz innentől kezdve bárki hozzányúlhatott mindenféle jogi következmény nélkül. A jól ismert karakterek közül csak Tigris úszta meg a dolgot, aki később csatlakozott a Micimackó-családhoz. A mázlista.

Rhys Frake-Waterfield író-rendező-producer, olyan örökbecsű darabok jegyzője, mint a Démoni karácsonyfa vagy a Húsvéti nyuszi mészárlás, szóval korunk Stanley Kubrickja meglátta a matériában a lehetőséget, és korábbi mesterműveinek mintájára horrorfilmé dolgozta át a közkincsnek számító mesét. Az új évezred egyik kétségkívül legnagyobb látnoka pedig megfogta vele az Isten lábát: mikor a produkciónak híre ment, a közvélemény hirtelen felkapta azt, aminek hatására az eredetileg tíznaposra tervezett forgatást megtoldották még pár nappal és még a költségvetést is felpimpelték, hogy az immáron James Cameront megszégyenítő 100 000 dollárra rúgjon. Ebből már arra is tellett, hogy a címszereplő maszkjának néha-néha mozogjanak a fülei és esetenként vigyorra húzódjon a szája, és ne végig úgy nézzen ki, mintha csak a fejébe húzott volna egy sárgára festett lopótököt. Malacka animálására már nem juthatott a dellából: ő egy túlméretezett krumplit kapott maszkként, amibe agyarakat tűztek.

És még ők játszanak a legjobban a filmben. A csajok, hű, ők aztán szemmelláthatóan improvizálnak, és ezt úgy teszik, mint ahogy Schwarzenegger csinálta régen az audiokommentárjait: elmondják, hogy mi történik körülöttük. "Jaj, jön a rém! Jaj, most megállt! Jaj, jön megint!" És így tovább. És nincs olyan szerencsénk, hogy szimplán csak sipákoljanak, és olyan hülyeségeket műveljenek, mint egy átlagos horrorfilm leghülyébb szereplői. Muszáj ezt élőben kommentálniuk. A szinkronrendező pedig érezhette, hogy itt igazi kinccsel van dolga, így minden hangeffektust alázatosan a háttérbe kevert, hogy nézőként premierfürdőt vehessünk a szinkronszínészek csodálatosan megélt ajvékolásából.

Nem lehet nem Micinek és Malackának drukkolni, hogy minél előbb tegyenek pontot áldozataik élete végére, és hát nagyon nem is kell megerőltetniük magukat, ugyanis ezek a lányok tátott szájjal rohannak a halálerdőbe. Van olyan leányzó, aki ugyan meglátja, hogy egy rém les rá, de szarni rá, ő most pezsgőfürdőzik, egy nyáladzó-leskelődő szatír nem fogja tönkretenni az estéjét, nem bizony! Egy másik csaj meg egy combig érő vízzel megtöltött medencében csinál úgy, mintha a világ legnagyobb tengeri viharában agonizálna és eklektikus haláltáncát járva várja, hogy Malacka arcon somja egy kötőrő kalapáccsal.

Frake-Waterfield pedig megadja a módját annak, hogy a film brutális kivégzéseit a lehető legnaturalisztikusabb effektusok kíséretében élvezzük. Van, ahol beéri a vérfürdő.gif és a vérspricc.png ízléses elhelyezésével, de ahol azt a jelenet kimunkáltsága megkívánja, ott még a Paintet is beizzítja. Közben el lehet gondolkodni azon, hogy ugyan hol vásárolt magának ez az elvadult, emberevő páros kertészruhát meg túrabakancsot, no meg hol tanultak meg vezetni - de szigorúan csak azért, hogy az egyik remekül kitalált jelenetben áthajthassanak az egyik csaj fején.

A Texasi láncfűrészes mészárlást, a Sziklák szemét és a Halálos kitérőt idéző "halálfaszában vagyunk" hangulat fokozása érdekében a rendező a helyszínre hordott egy csomó kacatot, amit a környező szemétdombon talált, a pagonyt pedig kisfelbontású drónokkal felvett és a videós könyvtárból letöltött konzervfelvételekkel operálva keltette életre, miközben csúcsra járatta a ködképet (amit aztán tovasodor az albioni szél) és még bazi nagy reflektorokat is lerakott mindenfelé. A tökéletes átélésért pedig démoni kórussal megfűszerezett zenei aláfestés felel, amihez - kapaszkodjatok meg! - a zeneszerző lépesmézzel töltött hegedűt használt. Ezt nevezzük mi metódusnak!

A film végére még egy olyan banda is befut, akiket mintha egy 30 éve feloszlott thrashmetál zenekar alkoholelvonóról szökött tagjaiból tereltek volna össze, mert hát befejezésnek mindig kell egy nagy vérengzés, amit ezek a manusok még bambábban tűrnek, mint a lányok. A nagy leszámolás viszont elmarad, mert a bővített büdzsé ellenére Frake-Waterfield mégis csak kifogyhatott a pénzből vagy egyszerűn csak ráunt az egészre, a Micimackó: Vér és mézet ugyanis nem befejezi, hanem egyszerűen csak abbahagyja. A film egyetlen pozitívumaként nagyjából a 80. percben.

---

A Micimackó: Vér és méz (Winnie the Pooh: Blood and Honey, 18 éven aluliaknak nem ajánlott, meg szerintünk úgy senkinek se) 2023. március 2-től látható a hazai mozik műsorán. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.