Vezess helyettem! - Kritika
Pszichoterápia a színpadon és egy kocsi hátsóülésén
Figyelem! Az alábbi írásunk SPOILEREKET tartalmazhat a Vezess helyettem! cselekményére vonatkozóan!
A Murakami Haruki azonos című novellája ihlette Vezess helyettem! egy megtört lelkű színházi színész-rendező, Kafuku Juszuke történetét mutatja be, aki két évvel felesége elvesztése után Hirosimába utazik a Ványa bácsi megrendezésére. Bár korábban ő játszotta el a címszerepet, a múltbeli tragédiák hatására erre képtelenné vált. Ha ez még nem lett volna elég, a szereplőgárdához csatlakozik felesége egykori szeretője is, aki sokszor kellemetlen emlékeket idéz fel benne. Nyugalmat pedig saját autójában és a mellé kinevezett sofőrlányban lel, aki szintén sebzett a maga módján.
A cím egy road movie-t sejtet, valójában egy mentális utazásra invitál bennünket. Egy színdarab előkészületein és alakulásán keresztül kapunk látleletet arról, hogy mi játszódik le főhősünk elméjében. Mindezek mellett a film igyekszik minden fontosnak tartott párbeszédet és mozzanatot láttatni, még a feleség halála előtti időszakot is. Ekkor tudjuk meg, hogy Juszuke már akkor is rossz lelkiállapotban volt, hiszen alig négy éves volt a közös gyermekük, amikor meghalt és bár intim kapcsolat volt köztük, felesége, Oto inkább tekintett rá forgatókönyveit inspiráló múzsaként, mintsem férjként. Úgy is mondhatjuk, hogy a művészet beárnyékolta kettejük kapcsolatát.
Ezzel szemben a koreai pár, Jonszu és Jona - az előbbi a Ványa bácsi dramaturgja, az utóbbi egy táncosnőből lett színésznő - a születendő gyermekük elvesztése után sem törtek meg. A néma Jona képes volt a koreai jelnyelvet használva színésznőként érvényesülni és együtt élni a gyásszal. Bár Juszuke ennél a színdarabnál is ragaszkodik a soknemzetiséghez és ugyanannyi érvényesülési lehetőséget ad a tajvani, koreai és filippinó művészeknek, Tagacukinak − felesége szeretőjének – mégsem tud őszinte bizalmat szavazni. Elegáns, de kissé cinikus módon neki szánja Ványa bácsi szerepét és többször is kényelmetlen helyzetbe hozza a próbák alkalmával. Dicsérendő, hogy ebben a felszarvazott helyzetben a rendező nem hagyja karaktereit kicsinyes bosszúállásba sodródni, mégis zavarba ejtő az a természetesség, hogy a két férfi tenyérbemászó udvariassággal beszél egymással a történtek ellenére is.
A film a valódi feloldozást mégsem ezekkel a jelenetekkel, hanem Miszaki, a sofőrlánnyal folytatott beszélgetések és a rögtönzött hokkaidói utazás képében hozza el Juszuke számára. Belátva, hogy a lány sokkal nagyobb fájdalmat élt át elmebeteg édesanyja által, veszi csak észre főhősünk, hogy nem élhet örök sértettséggel a szívében.
A körülmények összjátéka gyanánt aztán Juszukének kell eljátszania a Ványa bácsit, szemlátomást ekkor éri el a film is a katarzist. A Csehov által írt színdarab különösebb ismerete nélkül is érezhető az, ahogy lelki gyötrelmei ellenére is eggyé válik a szereppel és a koreai jelnyelvben tolmácsolt monológ a Vezess helyettem nagy tanulsága is egyben. Ez a jelenet pedig önmagában könnyfacsaró tud lenni, jelen sorok íróját is sírásra késztették.
Ha van valami, amit fel lehet róni a filmnek, az a hossza. Csak a prológusnak számító előzménysztori bemutatása is közel háromnegyed órát vesz el a játékidőből, és a film az egyes karakterdrámák bemutatására is hosszú perceket szentel. Kell is neki, de ez a lassúság még a legedzettebb filmnéző kitartását is próbára teszi. A nyitva hagyott befejezés mellett negatívum lehet, hogy az autós jelenetek közeli felvételei helyenként bántóan amatőrre sikerültek, ami hosszabb távon kizökkentheti a vájtszemű nézőket.
Mindezek ellenére a Vezess helyettem legnagyobb érdeme, hogy kellő tapintatossággal mutatja be, hogy az erősebb nem képviselői is sebezhetőek érzelmileg. Nagyszerűségét az adja, hogy sok más gyásztörténettel szemben egy olyan férfi karakterét állítja a középpontba, aki sokáig még önmagának is hazudik az érzelmeiről és sokáig képtelen annak felismerésére, hogy a legjobb út a megnyugváshoz sorsának elfogadásán és az élet apró szépségeinek keresésén keresztül vezet. Bár a film nyitva hagyja a kérdést, mi lesz Juszukével az előadás után, biztosak lehetünk abban, hogy okult Ványa bácsi esetéből…
A Vezess helyettem4 (Drive My Car, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2022. március 17-én került a magyar mozikba. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
Végszó
Ha a Vezess helyettem Oscar-díjat nem is fog kapni, a legváratlanabb momentumaiban képes könnyeket csalni az ember szemébe. Nem mindenkinek való alkotás, de a megfelelő hozzáállással maradandó filmélményben lehet részünk.
