A majmok bolygója: A birodalom - Kritika

Hogy folytatsz egy kritikailag és nézők által is körbeünnepelt filmtrilógiát, ami ráadásul lezártnak tekinthető? Csípőből jöhet a válasz, hogy "sehogy" meg "ne nyúlj hozzá!" meg "nincs itt semmi látnivaló", de ha belegondolunk abba, hogy a Cézárra összpontosító, 2011 és 2017 között futó filmhármast is hasonló véleménynyilvánítás előzhette meg, miután egy klasszikus filmet vett elő újra, amit ráadásul egyszer már sikertelenül megpróbáltak remake-elni, akkor talán érdemes máshogy megközelíteni a kérdést. Úgy, mint a 2011-es Lázadással tette azt Rick Jaffa és Amanda Silver írópáros, akik aztán az egész trilógiát végigkísérték, mi több, tanácsadóként A birodalomban is részt vettek. Ők teljesen új alapokra helyezték a Charlton Heston nevével fémjelzett 1968-as filmet, és A birodalom sem hagyományos folytatás, nem is reboot, hanem ahogy Jaffa és Silver mondta, inkább egyfajta reset.

Az, hogy A birodalom egy új korban játszódik, nem csupán friss figurák bevezetésére adott lehetőséget, de egy jól ismert világ új, izgalmas továbbgondolására is. Nem is értjük, hogy az olyan franchise-ok, mint a Star Wars vagy a Marvel Moziverzum, miért nem merik meglépni ezt gyakrabban, miért ragaszkodnak ugyanahhoz az idősíkhoz, miközben a világ merészebb időbeli tágítása legalább annyira érdekes tud lenni, mint új planéták vagy új hősök bevezetése. Noa korában és világában az emberek igazából már csak legendás lényekként vannak jelen, akik tetteiről vajmi keveset tudnak, de saját múltjukkal se nagyon vannak tisztában, míg a külvilág rájuk nem rúgja az ajtót. És ekkor indul el Noa egy olyan úton, amiben nem csupán az imseretlent, de önmagát is felfedezi.

Olyan ő, mint egy emberszabású Luke Skywalker, aki a maga kis világából kitörve egy jókora konfliktus közepén találja magát, amely minden majom jövőjére hatással lehet. Ugyanakkor a figura kétségkívül magán viseli Cézár vonásait: ő is egy naiv, másoktól függő fiatalból lesz lázadó és vezér. A körülötte lévő mellékalakok még ismerősebbek, mondhatni, közhelyesek, cserébe van köztük szórakoztató, ugyanakkor a brancsból messze kiemelkedik Proximus, aki egyfajta Dzsingisz kánként írtak le, azaz még a saját életében akarja meghódítani a világot népének, és ezért nem szégyell mindenen és mindenkin átgázolni, ugyanakkor ahogy a saját javára forgatja ki Cézár örökségét, azaz azt, hogy a majmok együtt erősek, kicsit a mai korunk politikusaival rokonítja őt, akik a régmúlt hőseinek szavait visszhangozva hajszolják hatalmi ambícióikat.

Ez a figura sokkal finomabban van árnyalva, mint a cselekmény bizonyos momentumai. Ahogy például Noa és a Vajákból ismert Freya Allan által megformált Nova útja találkozik egymással, az meglehetősen csiszolatlan; amilyen alapossággal a film többi momentuma ki van dolgozva, ez legalább annyira felszínesnek érezhető - még szerencse, hogy idővel azért jobban elmélyül. A forgatókönyv írója azért emellett is bedob néhány kényelmes fordulatot - például egy olyan katasztrófát, amit csak és kizárólag a megfelelő szereplők élnek túl.

De ezek csupán apró repedések egy amúgy remekül felépített blockbuster felületén. Látvány és megvalósítás tekintetében már a Cézár-trilógiával sem volt gond, azt már csak csiszolták a folytatásokra, és A birodalom jó példa arra, hogy ha a CGI értő kezekbe kerül, akkor csodákra képes, a film emberszabású szereplői pedig nagyon élnek, és a legapróbb rezdülésekig tökéletesek - legyen szó akár szőrszálak közé ragadt permetről vagy egy elgyötört szájból feljövő nyálbuborékról. A nyilvánvaló példáktól eltekintve sokszor a díszletekről sem lehet eldönteni, hogy vizuális effektusokról van szó vagy valóban felépített helyszínekről: Proximus tengerparti birodalma a legjobb példa erre.

Bár a szereplők megjelenésének oroszlánrésze továbbra is a trükköket megalkotó Weta számlájára írható, de a karaktereket megformáló színészekre sem lehet panasz, akik nem csupán heteken át tanultak majomként mozogni és gesztikulálni, de a mo-cap nagymester és az eredeti Cézárt megformáló Andy Serkis segítségével még a különleges, gyomorból jövő kommunikációt is elsajátították. A végeredmény több, mint meggyőző.

Ez magáról a filmről is elmondható, amely ugyan ismerős elemekből építkezik, és egyszerre tükrözi az 1968-as klasszikust és a Cézár-trilógiát, de nem csupán egy izgalmas, új fejezetet nyit A majmok bolygója világában, hanem elegendő kalandot, látványt, drámát és akciót kínál ahhoz, hogy ne felesleges utózöngének érezzük, hanem valami új kezdetének.

---

A majmok bolygója: A birodalom (Kingdom of the Planet of the Apes, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. május 9-től tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.